Börtön élet / Larry Stylinson ff/ BEFEJEZETT

17.

Harry:

A reggel túl korán érkezett. Még idilli, jóleső pille álomban feküdtem Louis mellett, félig az édes emlékek mezsgyéjén, amikor egy hangos zene betrollkodott ebbe az állapotba. A párom fáradtan moccant meg vélhetően alattam, hogy engem arrébb csúsztatva végre hozzájusson az ordító mobilhoz.

- Igen? - hallottam meg reggeli rekedt hangját, amitől ösztönösen elmosolyodtam, és ismét hozzá simultam.

- Nem érdekel... Csináljatok amit szeretnétek. Akkor intézd el.. És ne zavarj ilyen szarokkal. Épp aludtunk. Nem mintha bármi közöd lenne hozzá, de igen. A pasimmal. Még egyszer pedig ne zavarj! - hallottam, ahogy leteszi a telefont, és megéreztem, ahogy szorosabban átkarol.

- Ne haragudj, puszedli. Nem akartalak felkelteni.

- Hmm... Semmi baj.. - motyogtam továbbra is lehunyt szemekkel.

- Pihengessünk még... Korán van...- Oké apuci... - dünnyögtem elégedetten. Még lustálkodtunk keveset, majd hét óra körül feleltem.

- Hová mész? - kapott rajta apuci, mikor épp a nadrágját vettem volna föl.

- A reggeliért, apuci. Fél nyolckor hozzák.

- Veled megyek.

- Nem szükséges...

- A tegnapi viselkedésed szükségessé teszi. Ha férfiként viselkedtél volna és nem egy hisztis babaként, most mehetnél egyedül.

- Kiakadtam...

- Megértem. Ez normális. Az a nem normális, amit tettél. Felnőtt ember vagy, nem egy hisztis tini lány.

- Igazad van apuci...

- Én is úgy gondolom. Majd én utánajárok mindennek, ezen ne aggódj. Egy apuci dolga, hogy kezelje az ilyen helyzeteket. Az okos babák dolga pedig, mint te is vagy, hogy szót fogadjanak és elmondjanak mindent.

- Értettem, apuci.

- Nagyon helyes. Miután felvettünk pár ruhát, apuci először is elkísért az öltözőig, ahol a váltás egyenruhám volt. Miután felöltöztem, elmentünk összeszedni a reggelit. Kakaót, kalácsot és a jólismert dzsemet vittük be.

- Apuci? - kérdeztem, míg kentem az eperlekvárral Louis kalácskáját.

- Huh? - kérdezte tele szájjal, nagy szemekkel.

- Biztos, hogy nem haragszol már rám?

- Nézd kiscsillag. Nem vagyok boldog, mert azt a házat egy hurrikán erejével leamortizáltad. De emiatt nem foglak bántani. A tegnap esti lelki terror épp elég volt. Viszont nem hittem, hogy ennyire rosszul vagy tőle, hogy együtt legyünk...

- Én... nem vagyok rosszul tőle, csak...- Konkrétan bepisiltél a tudattól, hogy azt hitted, megduglak. Ez elég egyértelmű..

- Én szeretném! Vágyom rá, de... nem erőszakkal, és ez megijesztett.

Louis:

- Vágysz rá? - megleptek a szavai, főként, mert láttam rajta, hogy nem hazudik.

- Igen, sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lesz, mit fogok érezni, ilyesmi.. csak félek... Hiszen én...

- Te vagy az én ártatlan, szűz angyalkám.

- Ez lehet ciki, de szeretném, ha szép emlék lenne... Nem úgy, mint a másik volt...

- Tessék? - erre már felkaptam a fejem.