Börtön élet / Larry Stylinson ff/ BEFEJEZETT

22.

Louis:

Hála Joel gyorsaságának, hamar Harry nyomára bukkantunk. Felült egy Doncaster felé induló vonatra. Az igazgató engedélyével és a tőle kapott kocsival a GPS-t követve utána eredtem. A hajtó vadászat elkezdődött. Időközben Zayn is szolgált némi érdekes információval: Harry apja nem mással lépett le, mint a pasim exével, Angelával. Ez egyre érdekesebb. Valamint még nem hagyták el a földrészt, legutóbb épp Doncasterben találkoztak vele Zayn emberei. Mielőbb utol kell érnem Harryt, nem találkozhatnak! Igyekeztem, ahogy tudtam, de a katasztrófát így sem tudtam megállítani.

Harry:

A hotel elé érve rossz érzésem volt. Mintha valaki követne. Beléptem a hatalmas lengő ajtón, de arra, ami ott várt rám, nem számítottam. Apám és Angela egy falat törölközőben épp a masszázs feliratú ajtó elé sétáltak. Nem jött ki hang a torkomon, de mielőtt reagálni tudtam volna, hátulról egy erős kéz ölelt át, és fogta be a számat. A szívem majdnem kiugrott, a könnyeim a számat befogó tenyérre hullottak.

- Semmi baj, nyugodj meg puszedli! - szólalt meg Louis. Elernyedve simultam hozzá, és némán sírtam.

- Zayn ma értesített, hogy apád itt van... Miért szöktél el, puszedli?

- A levél... Nem olvastad? - néztem rá kétségbeesetten.

- Csak a Lucien által cenzúrázott verziót.

- Én... Nem akartalak terhelni... Gondoltam, majd megoldom én... Egyedül... Én.... segítséget kértem Jacestől... Miatta vagyok itt... Ezt a táskát hoztam...

- Elmondom mit teszünk. Szépen végig csináljuk amivel megbízott téged, aztán intézem apádat. Bíznod kell bennem, különben nem fog működni a kapcsolatunk tovább.

Rémültem húzódtam el tőle.

-Ne... Kérlek apuci ne... Nem akarlak elveszíteni!

- Sajnálom... Ha megint lelépsz, nem foglak többé megkeresni... Ez volt az utolsó... - simított végig záporozó könnyeim fátyolán arcomon Louis, majd egy mélységesen szomorú, fájdalmas mosolyra húzta az ajkait.

- Soha... Soha többé nem lépek le... Kérlek apuci... Ne nézz rám ilyen csalódottan... Kérlek...

- Jelentkezzünk be a hotelbe. - lépett el mellőlem. Most nem tűnt olyan fontosnak, hogy mi van apámmal, vagy Jaces megbízása, Lucien felbukkanása. Csak egy valami dübörgött a mellkasomban: hogy Louis csalódott bennem és elhagy...

Olyan profin intézte a szállót, hogy nekem más dolgom nem is volt, mint vele tartani. A liftbe belépve nem bírtam tovább, a karjaiba kellett bújjak ismét.

- Semmi baj. Túl leszünk ezen. - még ő vígasztalt... Ezzel csak még mélyebre jutottam az önutálatban, ami jogosan ütötte fel a fejét bennem.

A szobában aztán összekaptam magam, és elé álltam:

- Bocsánatot kérek, apuci! Soha többé nem fordul elő hasonló! Ezentúl mindent el fogok mondani! Mai napon a masszázsra kell mennem, átadni ezt a táskát. Holnap a szaunába, ahol kapok egy borítékot, amit el kell vinnem Jaceshez.

- Értem. Kezdjük akkor. Menj, vidd le a táskát masszázsra. Veled menjek?

- Nem... Túl feltűnő lenne. Azt nem tudnám kimagyarázni.

- Ha nem érsz vissza 45 percen belül, utánad megyek.

- Rendben.

Magamra vettem egy törölközőt, majd elindultam. Hála az égnek az apám és Angela már nem voltak ott, mire lementem. A táskát a szokott helyen, az ágy alá tettem, majd lefeküdtem a fehér pamlagra. Egy igazán megtermett kétajtós szekrény jött felém.

- A csomag a helyén! - mondtam, mire biccentett, elvette a táskát, és kiment. Nekem nem volt más dolgom, mint várni egy kicsit, majd lassan visszamenni a szobámba. Louis fel alá járkált az ágy előtt, és láthatóan megkönnyebbült, hogy megérkeztem. Szó nélkül tárta ki a karjait, és én menedékre várva repültem bele.

- Ugye tudod, hogy otthon a szökés miatt még el leszel fenekelve? - kérdezte tőlem.

- Igen apuci. És meg fogom érdemelni.

- Örülök, hogy te is így látod. Féltem, hogy bajod esett.

- Sajnálom, hogy aggódnod kellett miattam.

- A lényeg, hogy megvagy. Nem sétálhatsz csak úgy ki be az életemből. Te már hozzám tartozol.

- Igen apuci...

- Lucien miatt pedig nem aggódj. Ígérem neked, hogy eltakarítom valahogy. Nem engedem, hogy beleássa magát az életünkbe. Ő a múlt része. Sajnos kitörölni nem tudom.

- Sajnálom, hogy féltékeny vagyok...

- Féltékeny vagy? - tolt el magától az én kék szemű angyalkám.

- Nos... - pirultam el fülig - ami azt illeti...

- Nincs rá okod, puszedli. Szeretlek, és ezen nem változtathat semmi. Ígérem.

- Köszönöm apuci!

- Bíznod kell bennem. Beavatlak. Valahogy fel akarom kelteni Zayn érdeklődését Lucien iránt. Tudod, hátha megtetszik neki.

- De Zayn nem hetero?

- Biszex. Egyszer egyszer elkapta már Niallt is, még régen.

- Ezt nem tudtam...

- Hidd el, én sem tudnám, ha nem én ápoltam volna a szöszit.

- Ezek szerint te és Niall...

- Mi? Nem! Soha! Csak nálam húzta meg magát Zayn akciója után. Szegény srácot eléggé megviselte a dolog.

- Apuci... Nagyon csalódtál bennem?

- Is-is. Nem ezt vártam, de túl leszünk ezen. Most még... A jövő pedig kérdéses. Rajtad áll.

- Soha többé nem okozok csalódást, ígérem!

- Rendben édesem. Most viszont gyere és csókolj meg! Hiányoztál.

Végre ismét érezhettem a nektáromat. A csókja, mint az olvadó méz, selymes és lágy, valamint függőséget vált ki. Vele szemben foglaltam helyet az ölében, és mámortól ittasan forrasztottam ajkainkat össze. Úgy simultam az erős karokba, mint egy igazi hercegnő. Férfi létemre ez a fajta intimitás most fontosabb volt számomra, mint bármilyen más férfias becsület, vagy önérzet. Az övé voltam. Az ő kicsi hercegnője, és ezt egyáltalán nem bántam. Igényeltem ezt. Mindennél jobban igénylem az odafigyelést és azt a fajta kényeztetést, amit csak tőle kaphatok meg. Igen.... Behódoltam neki, de nem bánom. Olyan erővel ruház fel a szerelme, amit nem vagyok képes elbírni. Mellette egész vagyok, nem csak egy darab. Ő az én hiányzó puzzle darabom, akivel alkotunk egy egészet. Ahogy a karjában tart, simogat, olyan biztonságérzetet ad, mintha világ életemben menekülnöm kellett volna. Nem is tudom, eddig hogyan voltam képes a létezésre nélküle. Ahogy a keze végre rásimult a fenekemre, és még inkább magához húzott, tudtam, hogy neki is épp oly jól esik a csók, mint nekem. Ahogy ujjaim a tincsibe fúrtam, jólesően felmorrant, és pillanatok alatt kerültem a párnák közé.

- Most olyan jól esne benned lenni... - nézett rám elsötétülő szemekkel.

- Mi tart vissza?

- Az, hogy még korai lenne a kis popsidnak, ha megint használnálak... Vigyázok rád, szépségem. Az apucid vagyok. Megóvlak mindentől. És ha most engednék a vágyaimnak, megsérülne a szöveted, amit nem akarok. Várunk néhány napot, és utána majd együtt lehetünk édes. Ígérem. Most pihengessünk. Holnap átveszed a borítékot, és együtt elmegyünk Jaceshez. A többit én elintézem. Senki nem menekül, aki bántja a kisbabámat. Senki!