Börtön élet / Larry Stylinson ff/ BEFEJEZETT

10.

Harry:

- Nos, mi a válaszod?- kérdezte tőlem Louis. Esélyem van innen elmenni! Ha pedig mégis élvezném, amit kétlek, akkor maradok, és behódolok neki... Nem rossz ajánlat. Még ha el is megyek, legalább megtartom az emléket, ha jó lenne. Bár annyira úgy sem tud lenyűgözni. Sosem voltam nagy csók rajongó.

- Rendben! - válaszoltam, mire Louis szemei felcsillantak.

- Ígérem, hogy beleremeg minden centid a csókomba! - hajolt rám Louis, és mielőtt reagálhattam volna, lágyan megérintett az ajkaival. Finom puszikat lehelt rám, amíg lassan megéreztem a nyelvét, ahogy picit kidugva végig karistolja vele az alsó párnámat. Ösztönből hajoltam jobban hozzá, hogy még többet nyerjek az ambróziaként ható érzésből. Vágyam ismét felkorbácsolódott, és a hajába túrva húztam közelebb. Most én vettem át az uralmat, és élveztem, ahogy nyelvem kérés nélkül juthatott be a forró párnák közé. Nyála édes volt, és kellemesen selymes. Minden centimen libabőr futott végig, ahogy ízlelgettem az én földi mennyországomat. Nem akartam többé lélegezni, ha ez azzal jár, hogy abba kell hagyni ezt a csodát. A gerincem vonalán felfutott az élvezet, ahogy ismét átvette a dominanciát, és óvatosan végig döntött az ágyban. Kezeim fejem felé szegezte, és birtokba vette a számat. Annyira természetes volt ez, annyira magától értetődő. Sosem hittem volna, hogy ennyire nyers, ennyire ösztönös, hogy egy férfi uraljon engem. De így volt jó. Így volt kerek a világ. Így volt értelme az eddigi létezésemnek. 

Amikor hirtelen elhúzódott tőlem, olyan végtelen ürességet éreztem. Mint a fulladozó, aki egy korty leveőt kap, aztán ismét visszanyomják a víz alá.

- Szeretnél még? - kérdezte, ahogy rám nézett huncut mosolyával.

- Ahh... Igen! - ziháltam, és már hajoltam a többi drogomért, amikor megállított.

- Nem.

Értetlenül néztem rá, és végtelenül kétségbeesetten.

- Akkor kapsz megint, ha válaszolsz. Adsz esélyt nekem, vagy elmész? - nézett rám, és csóktól duzzadt ajkaira nyalintott az izmos kis nyelvével.

- Ez nem igazság! - mint egy durcás kisgyerek, aki akkor kapja meg a következő kocka csokit, ha megeszi a brokkolit.

- Magamnak akarlak! Teljesen! Nem hagyhatom, hogy elmenj! Válaszolj! Maradsz velem, vagy elmégy?

Ennyire nehéz döntést még nem kellett meghozzak. Lehetőségem lenne elmenni innen minden további nélkül, nem kellene itt ragadnom öt évet, vagy pedig maradok ezen a korrupt és veszélyes helyen, de a férfival, aki már a személyes ambróziám lett...

- Kérlek Hazz... Válaszolj, puszedli!

- Maradok! - nyögtem ki végül, mire Louis ismért a számnak esett. Most nem volt gyengéd, hanem birtokló és kemény. Leigázott, és általa megszűntem létezni. Olyan mohó volt, olyan kiéhezett! De nem érintett úgy, csak a csókjával hozta tudtomra mindezt. Szinte fuldokoltunk a másik nyelvétől, amikor elváltunk. Áhítattal néztem az azúr kék szempárba, ami most győzelemtől ittasan mosolyogott rám.

- Nem fogod megbánni! Ígérem! Jó apucid leszek, és el foglak kényeztetni! Viszont a szabályokat majd meg kell beszéljük.

- Szabályokat?

- Igen. Tudod kincsem, az apró betűs részt. Amit mindenki átugrik, pedig abban van a lényeg.

- Tőrbe csaltál engem? - nézek rá csalódottan.

- Nem igazán. Csupán nem mondtam el mindent.

- Mit nem mondtál el?

- A szabályokat, mézecském. Ha ügyes fiú vagy, és betartod őket, akkor apuci a tenyerén fog hordozni.

- És ha nem?

- Akkor megbüntetlek. Keményen és kímélet nélkül! - villant meg a szeme.

- Még hogy maradjak mert minden jó lesz! Aha persze! Lófasz meg esti fény!

- Egyik szabály: nincs káromkodás! Most még nem kapsz ki miatta, mivel nem tudhattad, de legközelebb kikapsz. Nos. Most van tíz óra. Van szabadon két órád, addig én összeállítom a papírokat.

- Papírokat?

- Igen. A beleegyező nyilatkozatot, hogy az alávetettem vagy, és én a te apucid. Hogy mindenki számára világos legyen, hogy hozzám tartozol.

- Ez... ez....

- Ez mi?

- Beteges... Mintha egy tárgy lennék.

- Nem vagy az. Az én puszedlim egy érző-lélegző lény, akiről gondoskodni fogok. Minden igényéről. Legyen szó étkezés, szórakozás, vagy éppen testi vágyak. Cserébe csak maximális engedelmességet kérek. Ennyi. Ezzel tudlak a legjobban megvédeni. Értve vagyok?

- Igen.

- Gyere ide egy puszira! - szó nélkül léptem hozzá, és ismételten elvarázsolt a csókjával. Tuti baj van velem, de ilyenkor mintha egy másik dimenzióba lépnék át. Függő lettem egyetlen csóktól. Mint egy erős drog. Istenem, mi lesz így velem? Ennyire nem adhatom ki magam.

- Most pedig sicc, nézz valami nasit, és ne állj szóba idegennel! - paskolta meg a fenekem, és utamra engedett.

Bódultam indultam az étkező felé, hátha ott találom Niallt. Sajnos tévedtem, mert egyedül voltam. Lerogytam hát a székre, és egy tányér sült krumplit kezdtem majszolni. Egy rab baby boy-t csinált belőlem. Hallottam már erről a daddy kink dologról, de sosem hittem, hogy élesben fogom kipróbálni. Ahogy ültem a széken, egyre csak Angelán járt az agyam. Miért tette ezt velem? Mit vétettem én ellene? Most hála neki, belekerültem valamibe, ami kitudja, hová vezet? Elővettem a telefonomat, és elkezdtem kitörölni belőle a közös képeinket. Miután ezzel megvoltam, mobilnetről felmentem Facebookra, és töröltem, hogy kapcsolatban vagyunk. Hiszen amit velem tett, az megbocsájthatatlan. Nagyon nyomorultnak éreztem magam amiatt. Ráadásul itt van Louis. Mit kezdjek én vele? Hiszen férfi! Ha az apám erre rájön! Kitagad. Az már egészen biztos. Ő utálja a melegeket, de a biszexeket is. Sosem fogadná el, hogy a fia egy férfit szeret. Anyám pedig... Nos... Az ő álma sem egy vej, hiszen menyet akar. És sok-sok unokát, amit tőlem tuti nem kapna meg... Ez biztos. Félek a jövőtől. Félek az érzéseimtől. Mit tegyek? Louis annyira vonz. Erős, határozott, és rendkívül szexi... És tapasztaltabb, mint én.

Gondolataimból egy erős dörrenés rántott ki, és kiabálás. Kirohantam a folyosóra, és láttam, hogy két rab összeverekedett, és a dörrenés az volt, hogy az egyik fél a másikat az egyik étkező kocsinak taszította. Én, mint őr, egyből mentem, hogy megpróbáljak rendet tenni.

- Elég volt! Befejezni! Azonnal! - próbáltam közelebb lépni hozzájuk. A rabok röhögve néztek a verekedőkre, akik már fém tálcával mentek egymásnak - Abbahagyni! - szóltam rájuk, de a következőre nem számítottam: egy jól irányzott ütéssel arcon vágtak egy tepsivel, és egyből elterültem a földön. Éreztem a meleg véremet, ahogy az arcomból elindul. Szédültem, de tudtam jól, ha nem megyek innen ki, akkor ezek az emberek agyon taposnak. Négykézláb megindultam a tömegen keresztül, néha az ujjaimra is tapostak, amíg végül sikerült kiverődni onnan. Nagyon rosszul lettem, így igyekeztem a fal mellett eljutni Louishoz. Hányingerem volt, ami miatt arra jutottam, hogy van egy enyhe agyrázkódásom is. Végre már láttam az ő ajtaját, így forgó világgal, lassan megpróbáltam odajutni hozzá. A cél előtt azonban felfordult a gyomrom, de szerencsére nem hánytam. Szó szerint beestem a küszöbön.

- Puszedli! Mi tör... Úristen! Jól vagy? Gyere kincsem! - éreztem, ahogy menyasszony pózban, a karjába kap, és bevisz a hálóba - Nincsen semmi baj! Apuci megvéd, szívem! - mondta, majd letett az ágyba - Ki tette ezt veled? - kérdezte, de nem tudtam felelni.