Börtön élet / Larry Stylinson ff/ BEFEJEZETT

20.

Louis:

Ahogy visszafeküdtem Harry mellé. még nem is sejtettem, mi vár ránk a nap folyamán. Jóízűen bevackoltam magam az előmelegített paplan alá, majd a formás kis popsihoz nyomva ágyékom, átöleltem az én kis plüssmacimat és jólesően beleszagoltam a kócos fürtökbe. Imádtam az illatát. Apró kis keze rásimult az enyémre, majd összefűzve ujjainkat aludtunk el ismét. Álom már nem jött a szememre, de jó volt bóbiskolni még, a kedvesemmel a karjaim között. Sajnos a valóság hamarabb eljött, mint én azt szerettem volna.

José kopogtatott a hálószoba ajtón belépve.

- Mi van már? - nyűglődtem neki. Harry még kómás volt kicsit, de már ébredezett.

- Pihengess még, édes. Apucinak van egy kis dolga! - csókoltam a hajába, majd betakarva őt, felálltam. Reggeli merevedésem szinte átszúrta az alsót, de nem érdekelt, José mit szól. Felvettem egy szürke alsót, és egy pólót, majd nappaliba irányítottam vendégünket. Az órára nézve már fél 10 volt.

- Szóval? Mi a helyzet?

- Uram... Nem tudom hogy mondjam...

- Lehetőleg gyorsan, precízen, érthetően.

- Visszajött Lucien...

- Hogy mi van? - álltam fel az idegtől.

- Lucien újra itt van... És ön alá rakták, mint régen.

- Ez nem igaz! Miért pont hozzám? - akadtam ki teljesen.

- Ő kérte...

Végszóra nyílt ki az ajtó, és lépett be ő. A maga 175 cm-ével, és szőke fürtjeivel.

- Lucien... - néztem rá.

- Louis! Hiányoztam, édesem? - lépett hozzám. Már épp meg akart csókolni, mikor hátrébb léptem.

- Mit keresel itt? - kérdeztem.

- Úgy voltam vele, hogy meglátogatom a régi barátokat. Azt hittem, örülni fogsz nekem.

- Menj el, Lucien! Ami köztünk volt, vége lett.

- Szeretlek Louis... Kincsem...

- Itt hagytál Lucien! Teljesen kikészültem miatta!

- Tudod, hogy el kellett mennem... De már itt vagyok, és többé nem választhatnak el minket!

- Elkéstél Lucien. Én már nem érzek irántad semmit. Már van valakim.

Harry ekkor lépett ki kócosan, szemét törölgetve, és egy kis párnát szorongatva.

- Apuci... Megszöktél mellőlem... - bújt hozzám.

- Édes menj be picit. Van egy kis dolgom.

- Szóval ő az? Rá cseréltél le? - csillant meg a könny Lucien szemeiben.

- Apuci, ez kicsoda? Mi folyik itt? - lépett el mellőlem Harry.

- Ő az exem, Lucien. Ő is itt dolgozott régen, mint te. Aztán egyik nap már nem jött be többé. Csak egy levelet hagyott.

- Ugyan szívem. Megírtam, hogy visszajövök hozzád.

- Mondtam már, hogy van valakim. Harry és én szeretjük egymást. Több, mint 2 éve elmentél. Nem kellett volna vissza gyere.

- Hát, márpedig itt vagyok. Harry, köszönöm, hogy gondoskodtál a kedvesemről, de már nincs rád szükség.

- Harry, kincsem, menj a szobába. Ezt én intézem. - néztem a drágám kétségbeesett arcára.