Harry:
- Apuci... Kérlek szépen bocsáss meg nekem! - mászok négykézláb a térdei elé. Arcom könnyektől maszatos, és félek. Igen, félek. A büntetéseknél fel van sok minden sorolva. Egészen a sima szóbeli szidástól a korbácsoláson át a kötelező análdugó használatáig minden, ami kínzás létezik, ott fel van sorolva - Apuci... Félek... - nézek rá riadtan. A tekintete nem sok jóról mesél. Haragos, sötét, akár a háborgó tenger egy viharos éjszakán.
- Okod is van rá. - az első szavai hozzám, amióta felkeltem. Megriadok a hangjában lévő fagytól, és szigortól.
- Kérlek szépen apuci... Kérlek ne bánts engem...
- Több pontban is szabályt szegtél. Mégis mit vársz, mit tegyek? Egy kis enyje-benyje nem teszi jóvá, hogy két kurvát is megbasztál... Ittál és drogoztál...
- Apucikám... Szépen kérlek apuci!- sírva dörgölöm magam a kezéhez, és lehelek rá finom csókokat. Próbáltam az elkerülhetetlent csökkenteni.
- Most már 'apucikám'? Meg 'szépen kérlek ne bánts'?
- Nagyon félek a büntetéstől...
- Fel kéne dugjak a szűz seggedbe egy vaskos análdugót egy teljes napra, hogy megtanuld, ki is a gazdád, de arra sem vagy méltó... - a szavai jobban fájnak, mint bármi. Az édes, puha ajkak, amik csókja magát az ambróziát jelenettete, most undortól csöpögő szavakat vág hozzám. Tőrként hasít belém a tekintete. A lelkem eltörik, és csodálom, hogy fizikailag még egyben maradok. Akkor és ott elviseltem volna bármit, csak ne beszélt volna hozzám ilyen mély csalódással hangjában.
- Szépen kérlek apuci... Inkább üss meg! Vagy tedd be azt az análdugót, csak ne légy ilyen velem! - úgy sírtam, mint egy kisgyerek, akit az apukája megszid. Most döbbentem rá, mennyire éhezem arra, hogy elismerést kapjak tőle. Amit a valódi apám sosem adott meg nekem. Louis nagyot sóhajtott és így szólt:
- Fel tudod fogni, tegnap mekkora veszélybe sodortad magad? Mi van, ha meghalsz? Vagy olyan károsodást szenvedsz, hogy élve rohadsz el? Nem tudatod, mit adnak! Lehet azt hiszed ártatlan speed, aztán kiderül, hogy krokodildrog. Az pedig a húsodat elevenen zabálja meg a csontjaidról. Az kell?
- Igazad van apuci... Bocsánat...
- Ráadásul az a két ribanc... Ajánlom, hogy nézesd meg magad egy orvossal, mert nem tudhatod, nem kaptál-e el valami!
- Ígérem megnézetem magam! Bármit, csak ne haragudj rám!
- Nem. Én nem haragszom rád. Csupán csalódott vagyok. Azt hittem, te más vagy. Ennél jobb... De úgy látszik csalódni kell.
- Rászolgálok a bizalmadra, apuci! Kérlek szépen adj egy esélyt nekem! Csak egy utolsó esélyt, hogy bizonyíthassak!
- Eddig nagyon tiltakoztál ellene, mert te bizony hetero vagy...
- Össze vagyok zavarodva. Kérlek apuci... Segíts nekem! Segíts, hogy megismerjem a valódi önmagam!
- Mégha a valódi önmagad meleg, akkor is?
- Eleget éltem hazugságban... Ha igazad van...
- Igazam van, és ezt te is érzed.
- Szóval, ha igazad van... Segíts megismerni ezt az énem... Kérlek apuci... Taníts meg engem mindenre... - ahogy elnéztem Louis arcát és tekintetét, ez hatott.
- Amennyiben ezek után betartod a szabályokat, rendben...
- Ígérem betartok mindent, csak ne... undorodj tőlem...
ESTÁS LEYENDO
Börtön élet / Larry Stylinson ff/ BEFEJEZETT
FanficEgy börtön, ahol semmi nem úgy működik, mint kellene. Rabok, akik luxust alakítottak ki maguknak a sivár falak mögött. Börtönőrök, akik korruptak. Itt semmi nem az, aminek látszik. Itt nincs második esély. Ha egy rab melléd áll, túléled. Egy börtön...