Börtön élet / Larry Stylinson ff/ BEFEJEZETT

19.

Harry:

Hajnaltájon járt az idő, mikor meghallottam a telefonomat a nappaliban szólni. Louis öleléséből kikecmeregtem, de mikor álltam volna föl, azt hittem menten meghalok. Éles, hasító fájdalmat éreztem a fenekemben. Összeszorított fogakkal, de elindultam mégis a rockzenét bömbölő készülék felé. Nem akartam, hogy Louis felkeljen. Bár történt, ami történt, nem álltam készen szembenézni vele. Ahogy végre odaevickéltem a mobilomhoz, egy nem várt személy arca virított a kijelzőn.

- Mondjad, Jaces, mit akarsz tőlem?

- Hát így köszönsz a régi barátodnak?

- Kurvára nem vagyunk barátok... Mit akarsz tőlem?

- Oh, te azt pontosan tudod.

- Megmondtam, hogy kiszállok! - igyekeztem halk lenni, apuci fel ne ébredjen.

- Én pedig megmondtam, hogy nem szállsz ki!

- Nem zsarolhatsz életem végéig!

- Oh, dehogynem! Eddig nem volt rád szükség, de most megint kellesz. Holnapután a szokott helyen várlak, vagy ha nem tetszik, megyek a felvétellel a rendőrségre! - mondta, majd lerakta a telefont. A szőke démon ismét lecsapott. Tudtam jól, hogy egyetlen esélyem van csupán. Nagyon fájtam odalent, de feltápászkodtam, és lementem a még mélyen alvó Louishoz, Mellé ültem, és néztem őt. A szemem párás lett a könnyektől. túl kell esnem rajta, még ha utána el is dob magától.

- Louis... - szóltam halkan. Hangom sírós volt, és rekedt. A drágám nem reagált, szörcsögött tovább jóízűen. Olyan ártatlan volt... Még egy édes kis nyálcsík is kicsordult a rózsaszín párnák fogságából, hogy a fél arcán végig folyva a vállainál érjen talajt a fehér párnára. Finoman odanyúltam, és hüvelykujjam segítségével letöröltem, de a mozdulatra megszólalt.

- Miért nem alszol?

- Be... beszélni szeretnék veled?.. - próbáltam elég higgadt lenni, nem sok sikerrel.

- Hány óra van szívem? - kérdezte.

- Negyed öt múlt...

- Gyere... Aludjunk még, korán van...

- De...

- Gyere...

- Louis Tomlinson! Most azonnal beszélnünk kell! - kiabáltam el magam. Mivel nem szokott hozzá, hogy hajnalban kiverem az ágyból, így elég morcosan nézett rám.

- Ajánlom, hogy nyomós oka legyen ennek a tiszteletlen hangnemnek.

- Felhívott Jaces, és azt akarja, hogy megint dolgozzak neki, de én nem akarok! Ki akarok végleg szállni, de nem hagyja, és míg élek zsarolni fog engem! Elegem van Louis! inkább végzek magammal, de többé nem leszek a csicskása!

- Na jó! Állj! Először is, mi van? Ki az a Jaces? Mi az, hogy zsarol? Mivel zsarol? Szépen, lassan és higgadtan mesélj el mindent.

- Mély levegőt vettem és elkezdtem.

- Jaces egy undorító förmedvény alak. Még az egyetemen ismertem meg. Volt egy buli, ahová én is hivatalos voltam. Sokat ittam, és egy csaj felrángatott a hálószobák egyikébe. Nem akartam vele lenni... Valami taszított benne. Aztán mikor vetkőzött, bepánikoltam, és izomból lerúgtam magamról. A csajnak eltört a kulcscsontja. Nem tettek feljelentést, úgy adták be a dolgot, hogy ittas volt és elesett. Viszont ennek oka volt. Jaces húga volt a csaj. Mint utólag kiderült, alig volt 15 éves. Igaz, hogy semmi nem volt, de mindent a nyakamba akartak sózni, hogy szeretők vagyunk stb... Jaces az egész házat bekamerázta, és a felvétellel zsarolt. Három hetente vinnem kellett egy táskát egy wellness hotelbe, ahol az egyik masszőr volt az embere. Ő átvette a táskát, nekem pedig egy napot ott kellett lenni, hogy ne legyen gyanús. Amikor hívott, mentem, és csináltam. Ma reggel hívott megint... De megmondtam, hogy kiszállok, nem zsarolhat többé... De azt mondta, ha nem fogadok szót, megy a zsarukhoz Apuci.. Nem tudom, mit tegyek, segíts, kérlek!