Álom pasi /szünetel/

3. Fejezet {Védelmi Rendszer}

Boldogan csapom ki a suli ajtaját amikor egy éles szisszenés hasít a levegőbe. Upsz. Odakapom a fejem, persze az én szerencsém. Telibe találtam az ajtóval Blake-et, igen azt, aki alapból piszkál, aki a hoki csapat kapitánya és minden lány álma, az az majdnem mindekié. A kusza haja alól, ami ebbe a fénybe viszonylag világos barna, mogyoró barna szemeivel elég fájdalmasan néz rám és masszírozza az orrát. Lehet eltört? Hudson ezt az egészet ellenben rohadt viccesnek találja. Egyik se az esetem igazából, de azért megértem miért jönnek be sokaknak.

-Bocs, nem direkt volt -ha direkt lett volna, erősebben csaptam volna, fejezem be magamba.

-Semmi, meg se éreztem -megdörzsöli még egyszer az orrát. Ujjaival hátra simítja a kusza tincseket és egy olyan mosolyt villant amivel elég sok mindent el lehet érni, minden téren. Kicsit sem látszik, hogy minden hétvégén kap egy két ütést, címlap képes. Az univerzumnak vannak kedvencei és én nem vagyok köztük.

-Legközelebb akkor megpróbálom erősebben -arrébb lépek és a tekintetemmel Kate-et keresem.

-Lesz legközelebb? -felhúzza az egyik szemöldökét szórakozottan és kicsit megdönti a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni. Azta de magas. Sokat nőtt a nyáron.

-Ha megint útba leszel -mézédesen rá mosolygok majd lebaktatok a lépcsőn és hátra se nézek. Ismerem és órákig tudná folytatni a szócsatát, így legalább az enyém az utolsó szó.

Megpillantom a legjobb barátnőm és hátulról rá vetem magam, majdnem elburulunk előre de kemény és sikerül megtartania.

-Mért beszéltél Blake-el? -kérdezi

-Majdnem eltörtem az orrát -kérdőn néz rám- Véletlen, útban volt mikor kinyitottam az ajtót.

-Nem basztatott?

-Elviselhető volt -vonom meg a vállam.

-Lehet ez az év más lesz? -kérdezi izgatottan.

-Ha arra gondolsz nem. Kicsit se jön be, elég negatívak az érzelmeim felé -szögezem le és ragaszkodom is hozzá.

-Persze. Kinek jönne be egy sportoló barna szemmel, barna hajjal, napbarnított bőrrel, kockákkal, tetkóval és egy tökéletes mosollyal? Szerintem senkinek -tűnődik gúnyosan.

-Tökéletes mosoly? Nem lehet, hogy neked jön be inkább? -kinézem a barátnőmből, hogy elvinné egy körre.

-Egy, én most Hudsonre és a fekete fürtjeire hajtok. Kettő, nem tökéletes a mosolya?

-Kicsit se. Az a tipikus mindig mindent megkapok mosoly van az arcán. Amibe mindenki beleszeret. Amivel minden bugyit levarázsol a lányokról és amivel mindent elér. De ez mögött a mosoly mögött a világ legsunyibb alakja van, hidd el -mondom barátnőm szemébe a véleményem.

-És azok a mogyoróbarna szemek? Azokkal mivan?

-Semmi őszinteséget nem látok benne, nem tudom mik a szándékai csak reménykedem, hogy túl élem az évet vele -reménykedem, hogy lezárhatjuk a témát.

-Ha megbántana úgyis elverném -vonja meg a vállát

-Szegény Tom. Vajon még mindig ferde az orra? -tűnődöm

-Az egy szép ütés volt részemről -ért egyet a barátnőm és haza felé vesszük az irányt.

°°°

Pizsibe sorit nézünk és csokis popcornt eszünk mikor csöngetnek.

-Éjfél van. Ki a fene lehet? -morgolódik Kate.

-Mindjárt megtudjuk -feltápázkodom és kicsattogok a cuki nyuszis mamuszomba amit a nagyitól kaptam.
Kinyitom az ajtót de vissza is csapom, majd újra kinyitom.

-Te meg mit keresel itt? Honnan tudod, hogy itt lakom?

-Lehetnél kedvesebb, csak mondom. Miért csaptad be az ajtót? -kérdezi Blake az ajtófélfának támaszkodva.

-Reméltem, hogy eltűnsz -mormogom.

-Nem örültél volna.

-Várjunk, hogy jutottál be a védelmi rendszeren? -kérdezem döbbenve

-Védelmi rendszer? -húzza fel a szemöldökét és ekkor észre veszem hűséges kutyámat aki ott ül a lába mellett és élvezi, hogy simogatja.

-Cody neked megkellett volna támadni! -utasítom de nem mozdul -Te tényleg bejöttél egy 50kg kutya mellett?

-Mint látod, szerintem amúgy bír -vakargatja meg a fülét.

-Átálltál az ellenséghez? -nézek ezek szerint nem igazán hűséges kutyámra -Ezért még számolunk...

-Ellenség? Ez az ellenség vissza hozta a telefonod -emeli ki a zsebéből a készüléket.

-Úristen, azt hittem elhagytam -kapom ki a kezéből -Hol volt?

-Az ajtóba, mikor elmentél akkor vettük észre -magyarázza

-Most megkéne köszönnöm? -nézek rá

-Hát ez a minimum, megtarthattam volna

-Nem érdemled meg a köszönömöt, mindig piszkálsz -szögezem le

-Ah, nemár ez olyan gyerekes, jó fej voltam és vissza hoztam -és még én vagyok a gyerekes?

-Jó, jó, köszönöm -forgatom a szemem

-Van mit -látom ahogy átsiklik rajtam a tekintete -Szóval ebbe a pizsibe álmodsz rólam?

-Mivan? Nem -mondom felháborodva

-Az másik akkor?

-Igen vagyis mi? NEM! Maximum rémálmaim vannak veled amiben leigázlak -szögezem le

-Ahaa -indul el kifelé

-Szia -mormogom és kezdem becsukni az ajtót.

-Jó éjt Jessica -csukja be maga után a kaput. Seggfej.

-K!! Megvan a telóm! -ujjongok és beugrok mellé a kanapéra.

-Tényleg? Ki volt itt?

-Blake -vonom meg a vállam -Az ajtónál eshetett ki a zsebemből -magyarázom.

-És vissza hozta? Wao. Honnan tudta, hogy hol laksz?

-Szerintem Hudson-től

-Várjunk. Beengedte a Cody? Néha még engem is megmorog! -háborodik fel.

-Tovább kell képezni, rést kezdek felfedezni a védelmi rendszerünkön

-Legközelebb nem hozok neki játékot -szerintem ő tényleg megsértődött szegény ebre.

-Naaa, téged is nagyon szeret csak -tűnődök el -csak néha nem ismer meg.

-Ez akkor is felháborító -töm egy adag popcornt a szájába.

Sziasztok!
Meghoztam az újabb részt, remélem ez is tetszik nektek.
Nemsokára hozom a folytatást ❤️