Álom pasi /szünetel/

23. Fejezet {Harc}

-Szóval csók -mondja Kate egy kiadós videóhívás után, mire bólogatok két kanál fagyi között.

-Szerinted belezúgtam? -kérdezem kétségbeesetten a fagyis dobozt nézve mintha valami elképesztően érdekes dolog lenne benne.

-Totálisan, teljesen, oltárian. Úgy beleestél ahogy te még senki másba -igazából a lényeg az őszinteség.

-Hát ja, szó szerint beleestem -gondolkodom el.

-Már előtte beleestél ez csak a cseresznye volt a tejszínhabos fagyikehely tetején -állapítja meg.

-És? Mi legyen? -kérdezem tanácstalanul.

-Gyere össze vele? -néz rám értetlenül.

-Mintha az ilyen rohadt egyszerű lenne. Főleg vele -mormogom.

-Figyelj, mindjárt itt a téli szünet, karácsony ilyenek. Ha vesz neked ajit akkor tuti gondolt rád, ha nem akkor, akkor lehet csak egy vagy a sok, nagyon sok, közül -tűnődik el.

-Szeretem, hogy mindig megnyugtatsz -ironizálok.

-Ez tuti egy fájdalmas kapcsolat lesz. Ha lesz. Főleg, hogy még egyikőtöknek se volt valami nagy kapcsolata -viszi tovább a gondolatmenetet.

-Letegyelek? De most komolyan -és már közelítem az ujjam a kis ikon felé.

-Nem, nem, befejeztem. Eskü -teszi fel védekezően a kezeit.

-Reméltem is -ülök vissza kényelmesen.

-De azért gondolj bele hány csajjal... -kezd bele a barátnőm.

-Kate! -mordulok rá.

-Oké, oké. Vettem a lapot -teszi fel a kezét védekezően.

°°°

A

téliszünet elkezdődött, én pedig ugyanúgy tartottam a kapcsolatot Blakel. Nem beszéltünk a csókról, mindketten éreztük, hogy ott van köztünk de egyikünk sem tudta mit kezdjünk vele így inkább elengedtük. Ha ez lett volna az első alkalom talán olyan könnyen beletörődöm, mint akkor de mivel ez a második volt így muszáj lesz kiszabni a határokat. Nem vagyok egy barátság extrákkal kapcsolat híve. Vagy kapcsolat, vagy barátság ennyi. Ha pedig így egyikből se kér azt is elfogadom. Lehet kicsit fájni fog, de túlélem. Ilyesmi gondolatokkal instáztam mikor megjelent a hívás ikon a képernyőn Blake nevével. Emlegetett szamár. Sóhajtva veszem fel a telefont.

-Szia -köszöntem bele. Rég nem hallottam a hangját.

-Szia Jessica. Arra gondoltam nincs e kedved eljönni sétálni. Beszélnünk kéne -vág bele a közepébe úgy, hogy köpni nyelni nem tudtam.

-Hát öhm ízé. Mikor? -türök hátra egy kósza tincset.

-Hat körül? -a hangjából úgy érzem mint aki gyorsan túl akár lenni az egészen. Az órákra pillantok. Fél öt van másfél óra alatt bőven ott leszek.

-Persze, ott tali -szerintem érződött a hangomon, hogy nem igazán értem a helyzetet.

-Addig szia -tette rám a telefont a seggfej.

°°°

Összekészülődtem egy egyszerű ruhába a hajam kiengedve hagytam, hogy a sapka jobban mutasson és el is indultam. Tél révén hatkor már sötét volt szóval a sötét utcán gyalogoltam a park felé. Az agyamba ezer meg ezer gondolat volt épp, hogy tudnának elrabolni és megerőszakolni de minden probléma nélkül oda értem a padhoz aminél Blake várt.