Álom pasi /szünetel/

18. Fejezet {Feleség}

Ismeretlen illatokat érzek mikor felkelek. Nem emlékszem sok mindenre tegnapról és a fejem is sajog. Valami nehéz van a hasamon, de nincs erőm kinyitni a szemem és megnézni. Csukott szemmel fekszem tovább mikor hirtelen megmozdul mellettem valami. Elképesztő gyorsasággal nyitódik ki a szemem és ülök fel az ágyban.

-Te meg? -kérdezem a mellettem félálomba lévő fiútól miközben lehámozom magamról az ölelő kezeit.

-Itt egyedül te vagy rossz helyen -mutat körbe a szobába Blake és fáradtan megdörzsöli a szemét.  Tényleg nem az én szobám.

-Mit keresek itt? Ugye -lepillantok, de minden ruhám ugyanúgy rajtam van - Semmi.

-Elájultál, mert vért láttál. Kate pedig fogalmam sincs hol volt vagy van ezért ide hoztalak -vázolja álmos hangon, csak most veszem észre, hogy nincs rajta póló.

-Nem tudod hol van Kate? -a tekintetem akaratlanul is a kidolgozott felsőtestére és a kockáira vándorol.

-Attól, hogy csukva van a szemem érzem hogy nézel -mondja csukott szemmel, majd egy kaján mosolyra húzza a száját.

-Csak szeretnéd -vágok neki egy párnát és felkelek. A túl gyors mozdulat miatt elképesztő erővel hasít a fejembe a fájdalom.

-Te mindig ilyen harcias vagy? -kérdezi miközben kikászállodik az ágyból.

-Csak téged jó érzés szadizni -legyintek. -Nincs fájdalom csillapítód? -a kérdés elég logikátlanul hangzik egy olyanhoz aki ezt sűrűn átéli, de még nem tiszta a fejem.

-Éjjeli szekrény -mutat az említett tárgyra majd a szekrényéhez lép. Kihúzom a fiókot és a kezembe is akad a fájdalomcsillapító, az óvszerekről amik benne vannak inkább nem beszélek. Van egy pohár érintetlen víz amit szerintem még tegnap este rakott ide szóval be is veszem. Majd leülök az ágyra és a kezemmel megtámasztom a fejem, várom a hatást.

-Hogy jutok haza? -kérdezem tőle.

-Hát haza repülhetsz, de igazából szívesen haza viszlek -mondja és elkezd öltözni, előttem.

-Tudod nem igazán érdekel a magán sztriptíz számod -célzom a jelenetre.

-Tagadásban élsz -legyint. -Mellesleg a fekete csipke elég vadítóan hat a fehér alatt -kúszik lejjebb a pillantása.

-Képzeld el, hogy valamit neked vágok de most nem akad a kezembe semmi -sóhajtok.

-Értem a célzást, de tudod az ajtóm mindig nyitva van -kacsint és elsétál a fürdőbe. Most van időm körbe nézni a szobájába. Nem voltam még sose házon belül, főleg nem az ő szobájába. Nagy ablak és elég letisztult minden, kevés személyes dolga van. Írok Katenek egy gyors üzit és Blake már meg is érkezett.

-Haza dobsz? -állok fel és a szememmel keresem a dzsekim, sikertelenül.

-Ha a dzsekid keresed nem tudom hol van -lép a szekrényéhez és elővesz egy egyszerű szürke belebújos pulcsit.
-Tessék -dobja nekem.

-Ebbe legalább 3x beleférek -mondom de azért belebújok, a combom feléig lelóg és elég bő, de a célnak megfelel.

-Halkan -néz hátra rám mikor kilépünk az ajtón, nem tudom miért de amint nyílik a mellettünk lévő ajtó kitalálom. -Nem úsztad meg -sóhajt.

-Te ki vagy? -kérdezi egy körülbelül öt éves kisfiú könnyes szemekkel. Nem gondoltam, hogy őt rejti az ajtó.

-Daniel, Jessica. Jessica, Daniel -hadarja le Blake.

-Feketelyukakról álmodtam -néz a bátyára két szipogás közben. Én pedig hirtelen azon gondolkodom hova tűnt az arrogáns seggfej Blake Johnson.

-Jessica is biztosan tudja mondani, hogy nincsenek feketelyukak -néz rám egy pillanatra, majd felkapja és elindul vele le.

-Igen, nagyon messze vannak -erősítem meg Blaket, mondjuk mintha azt hallottam volna a TV-be, hogy van egy a Tejúton.

-De a TV-be mondták, hogy van egy a Tejúton -néz rám szipogva, aha, akkor egy adást néztünk.

-Az is nagyon messze van és szerintem kicsit sok TV-t nézel -kocolom meg finoman a haját. Blake a konyhába megy és lerakja a pultra. Majd a kezébe nyom egy sütit, okos taktika.

-Mindjárt jövök, fennt hagytam a kocsi kulcsot -pillant rám és az öccsére, a szemével megkérdezi, hogy elleszünk-e mire bólintok. Szóval kettesben maradtam egy gyerekkel, sose volt fiatalabb tesóm, se unokatesóm így nem tudom micsináljak először.

-Szereted az űrhajósokat? -kérdezi Daniel két rágás között.

-Persze. Ki nem? -hasonlít a testvérére, csak neki szinte fekete a haja, nem világos barna.

-Nagyon csinos és okos vagy meg az űrhajósokat is szereted. Lehet feleségül veszlek -néz rám.

-Nem vagy te ahhoz egy kicsit fiatal? -lép be a konyhába Blake.

-Már ennyi vagyok! -mutat fel 4 ujjat és egy behajlítottat, gondolom az a fél.

-Én a helyedben várnék vele -simítja meg az öccse hátát, mikor egy idősebb fiú lép be a konyhába. -Vigyázz Danre, én léptem -int neki Blake engem pedig elkezd húzni kifelé, a fiúknak kényes ez a család téma. Köszönni sincs időm olyan gyorsan kihúz a házból.

-Azért elköszöntem volna -mondom neki.

-Akkor sose szabadulsz -indul el az autója felé.

-Tesóid? -kíváncsiskodom.

-Igen, ma mi vigyázunk Danre, mert anya korán ment dolgozni -ül be az autóba, én is így cselekszem.

-Élmény lehet három fiúval lakni, főleg ha az egyik te vagy -gúnyolódom.

-Csak annyira rossz mint veled aludni -indítja be a motort.

-Hé! Miért is? -húzom fel az egyik szemöldököm.

-Mindig elhúzod a takarót -pillant rám.

-Nem én kértem, hogy veled aludjak -emlékeztetem.

-Jogos, ha legközelebb ilyen van a földön fogsz -bólint.

-Nem lesz legközelebb -szögezem le.

-Kiderül -pillant rám.

Sziasztok!

El is jött a következő rész.
Remélem tetszeni fog nektek❤️
Ha így van ne maradjanak el voteok és a kommentek se imádom őket olvasni, feldobjátok vele a napom mindig.
Igyekszem a következő résszel.

Puszi A Pocitokra