Álom pasi /szünetel/

12. Fejezet {Pocsolya}

Nevetve zárom be a stúdió ajtaját Blakel mellettem.

-Haza kísérjelek? -néz rám egy pillanatra mikor lecsöppent egy eső csepp.

-Inkább haza kéne menned, hogy ne ázz meg -pillantok az égre.

-Nem lesz eső -legyint. -Ez csak madárpisi.

-Ha te mondod -vonom meg a vállam és indulok el.

°°°

10 perc múlva egy tető alatt csavarom ki a hajamból az esővizet és a rám tapadt ruháimra nézek.

-Ez csak madárpisi -mormogom.

-Sok madár jár erre -néz rám mogyoróbarna szemeivel a vizes haja alól. A rá tapadt póló nem igazán rejti el az izmait, meg úgy semmit.

-Ez egy egész raj, ott kellett volna maradunk -tűnődöm el.

-Mostmár csak haza megyünk -néz ki. -Úgyis mindegy, már rongyá áztunk.

-De -nem jut eszembe semmi. -Rendben, menjünk -egyezek bele.

-Te tényleg minden belekötés nélkül beleegyeztél az ötletembe -teszi a kezét a homlokomra. -Lehet már most eljöttek a megfázás tünetei.

-Haha, marha vicces vagy -de nem tudom elrejteni a mosolyom. Kilépünk az esőbe és folytatjuk az utunk, mikor hirtelen eltűz mellettünk egy autó és a pocsolya egész tartalma be nem terít.

-Tévedtem, lehetünk még vizesebbek -röhög ki és nem igazán érzem az együttérzést.

-Te még nem vagy eléggé -ugrok be egy mellette lévő pocsolyába aminek a tartalmából jócskán megy rá is.

-Persze, ugrándozzunk pocsolyába. Most jön az, hogy dalra fakadunk, táncolunk és boldogan haza érünk? -néz rám.

-Hát én azt most kihagynám, nem tudok táncolni -tűnődök el.

-Tényleg, az a legnagyobb kivetni való az egészbe -röhög fel.

-Ha nem esne ennyire az eső most lefényképezném a naplementét -figyelem ahogy tűnik el az utca végén a nagy sárga folt.

-Kitalálom minden egyes alkalommal lefotózod -pillant rám.

-Csak minden második, annyi tárhelyem nincs -vonom meg a vállam.

-Hihetetlen vagy -forgatja a szemét nevetve.

-Nézzd már milyen szép! -mutatok előre.

-Gyönyörű, sose láttam még, de tényleg.

-Ironizálj csak! Akkor is szép -kötöm az ebet a karóhoz.

°°°

10 perc múlva megállunk a házunk előtt.

-Bejössz? -nézek Blakere.

-Tökéletes első benyomás -néz végig magán.

-Ki mondta, hogy találkozhatsz a szüleimmel? -húzom fel a szemöldököm.

-Mivel bemegyek így logikusnak tűnt.

-Ha csak anya lenne itthon akkor igen, de apával nem, soha. SOHA -hangsúlyozom.

-Miért nem? -néz rám kíváncsian.

-Mert nem -zárom le a témát.

-Akkor, mért kérdezted meg, hogy bemegyek-e ha nem tudsz bejuttatni? -kérdezi a tényleg logikus kérdést.

-Mivel még mindig szakad az eső és te pedig messze laksz -válaszolom.

-Jó és, hogy legyen? -néz a két emeletes házra.

-Nem mászol fel az ablakomnál?

-Mivan? Nem. Jó, hogy nem engeded le a hajad Rapunzel -gúnyolódik.

-Jó akkor bejössz én beszélek velük te pedig fel osonsz a lépcsőn. Oks? -nézek a szemébe komolyan.

-Egy próbát megér -vonja meg a vállát.

Belépek a házba és leveszem a vizes cipőm, Blake a kezébe veszi, hogy ne legyen ott még egy pár. Rá nézek és cipzárt mutatok a számnál. Bólint szóval tuti megértette.

-Ki a barátod? -hallom apa hangját mögöttem amire akkorát ugrok, hogy majdnem Blake nyakába végzem.

-Úristen apa! Megállt a szívem -teszem a szívemre a kezem, hogy biztos dobog-e még.

-Szóval? -úgy nézi Blaket mintha belépett volna a 3x körbe jelölt területére.

-Osztálytársak vagyunk és Jessica behívott, mert szakad az eső és messze lakok -próbál kimenteni, nem igazán riadt meg apától ami jó jel.

-Nem tudtam, hogy vannak Katen kívül barátaid -aucs.

-Hát itt az élő példa -mutatok a mellettem álló fiúra.

-Blake Johnson -fognak kezet apával.

-Dylan Collins -látom apán, hogy próbál a lelkébe látni és mindent megegyezni, esetleg a gyenge pontjait keresi hátha el kell tennie láb alól.

-Akkor mi most felmegyünk -fogom meg Blake pulcsiját és húzom magam után fel a lépcsőn.

-Szerintem bír -jegyzi meg felfele menet mire megállok.

-Te vagy nagyon rossz ember ismerő vagy, vagy csak szimplán rohadt hülye -megyek tovább.

-Nem ölt meg.

-Mondjuk az jogos, még élsz. Még -nézek rá.

-Gondolom akkor nem igazán sokat meséltél az előző évekről -lépünk be a szobámba.

-Akkor már azt az évet se élted volna meg -nézek a szemébe.

-Szép szoba -néz körbe a hangszereken, könyveken és úgy az egészen, de szerintem csak témát akart váltani.

-Adok apától ruhát -nézek a csöpögő ruháira majd magamra.

-Nem kell apa cucc -néz rám felháborodva.

-Apa gitáros egy bandába, nincs szar ízlése -nyugtatom meg és el is megyek indulok.

-Szerintem én izmosabb vagyok -mondja mikor vissza terek.

-Csak vedd fel -vágom hozzá az egyszerű szürke melegítőt és egy fekete pólót.

-Itt előtted? -húzza kaján mosolyra a száját.

-Húzz a fürdőbe -mutatok az ajtóra.

-Rendben de azért nyitva hagyom az ajtót, hátha csatlakoznál -sétál be.

Sziasztok!

Itt is a kövi rész.
Remélem ez is elnyeri a
tetszéseteket❤️
Ha tetszett ne maradjon el
se a vote se a komment.

Puszi A Pocitokra