Kék parázs [[Dabi x Reader]]

6. rész✷

Talán a harmadik estén, éppen őrjáratoztunk. Shoto üzenetet kapott, ezért kicsit lemaradt én viszont tovább mentem. Utánam nyúlt és megfogta a csuklóm.

-Midoria valószínűleg bajban van! Menjünk!-fordult meg ezzel pedig magával rántott, majd futni kezdtünk.

Endevaor még utánunk kiabált de csak futottunk. Pár perc barangolás után az egyik sikátorba értünk. A gonosztevő éppen Iidára tartotta a fegyverét, ezért Todorokival egyszerre lépve, mindketten lesúlyottunk rá, ezért hátra ugrott.

-Midoria... Igazán lehettél volna valamivel pontosabb is. A te hibádból késtünk-szidta le azonnal Shoto.

Amíg ő támadt, én Iidát, a hős és Midoriát elvittem a Hősmészáros közeléből a párámmal.

-Ne engedjétek, hogy megszerezze a véreteket! Valószínúleg a vér lenyelésével bénítja meg az áldozatait. Így kapott el minket!

-Tehát csak tartani kell a távolságot-értette meg Shoto.

-Vigyázz!-szóltam majd a párámmal ellöktem a fiú felé repülő kést. Amíg a többiek bénulva feküdtek a földön, mi Shotoval távol tartottuk a gonosztevőt.

-Miért... csináljátok ezt? Miért?! Hagyjátok abba... Tovább viszem a bátyám nevét. Nekem kell elintéznem!-hadakozott Iida.

-Iida! Ne a haragod lebegjen a szemed előtt! A bátyád sem ezt akarná!-szóltam rá élesen.

Midoria feltudott állni és ezzel megütötte a Hősmészárost miközben én egy újabb kést löktem el Shoto elől, viszont a másik fegyver így is eltalálta. Midoria rájött, hogy vércsoporthoz van köze a képességének, ezért tudott csak ő mozogni a megbénultak közül.
Amíg Midoria közeledett a gonosztevő felé, én felrepülve mögé kerültem, de így is kivédte és Midoriát megsebezte. Elkaptam a levegőbe, de addigra újra megbénította. Miután letettem, már fordultam is vissza, mivel vészesen közeledett Shoto felé a gonosztevő. Hiába löktem el előle, engem megsebzett a karomon és a mély vágástól kihatolt vért, egyszerűen le tudta nyelni, így most én is bénulva zuhantam a föld felé. Mellettem Iida talpra állt és Todoroki segítségére sietett, majd egy rúgással a földre kényszerítette a Hősmészárost.

-Nem hagyom... nem hagyom, hogy még több vért ontsanak miattam.

Újra éreztem az ujjaimat így még egy kést ellöktem, most Iida elől, viszont megint nem tudtam mindkettőt ellökni. Mostmár feltudtam állni, így amilyen gyorsan csak tudtam, megint a házak felé emelkedtem, és felülről vetettem rá magam. Jobb oldalamon Iida, bal oldalon Midoria talála el, én pedig forró csapással bénítottam, nehogy vissza támadjon, majd Iida rúgott bele egy utolsót, hogy a levegőben maradjon. Ezután Shoto lángokkal borította be. Én a képességemmel épségben földet értem, míg a két fiú Shoto jégpáncáélján landoltak. A Hősmészáros elájult, így megkötöztük és elvettük a fegyvereit.
Kint, a nagyobb utcán, pár perc múlva több hős is oda ért, akiket Törekvő küldött.

-Mind a hárman. Az én hibámból sérültetek meg. Őszintén sajnálom. A dühöm teljesen elvakított, elvette az eszemet...-kért bocsánatot Iida.

A következő pár pillanat után egy újabb agyfej jelent meg, felkapta Midoriát és az égbe emelkedett. Hiába emelltem a kezem hogy párát bocsájtsak ki rá, a következő pillanatban fájdalomtól nyilalva esett vissza testem mellé. Kimerültem és már nem tudtuk megállítani. A Hősmészáros vetette rá magát és fejen szúrva a lényt estek le a földre. Azt hittük fogjul akarja ejteni Mdoriát, de ehelyett, szörnyen rémisztő kisugárzással kezdte elskandálni, hogy őt csak All Might ölheti meg. Egyikőnk sem tudott mozdulni, lefagytunk az ijesztő jelenettől. A következő másodpercben összesett. Később megtudtuk, hogy az egyik bordája átszúrta a tüdejét. De az a nap beleivódott az emlékezetünkbe.

Ezek után korházba szállítottak minket.

-Látogatótok érkezett-szólt az öreg hős. A Hosui főkapitány érkezett hozzánk. Nem tudtuk mit akarhat tőlünk-Lényegében bűncselekményt követtetek el. Emiatt mind a négyen, továbbá Törekvő, Útmutató és Grantorino súlyos büntetést érdemeltek.

-Álljunk meg egy pillanatra! Ha Iida nem lép közbe, Őslakos nem élte volna túl. Midoria nélkül pedig mind a ketten meghaltak volna. Tétlenül kellett volna végig néznünk a halálukat?-háborodott fel jogosan Shoto.

Viszont megállapodtunk úgy, hogy ne kapjunk büntetést és dicsőséget sem. Bármennyire érthetetlennek bizonyult a helyzet, a sajnálatunkat és hálánkat is kifejeztük néhány szóval.

Iida visszatérése nem bizonyult jónak a vizsgálat után. Maradandó sérülése lett. Nekem még be volt kötve a kezem, de már szépen beforrt a sebem, viszont látható lesz a helye.

-Sajnálom-szólalt meg Shoto-úgy érzem az én hibám, az hogy megsérült a kezetek. Mintha én tehetnék róla. Elátkoztak?

-Todoroki, most először hallottalak viccelődni-nevetett Midoria.

-Nem viccelek. Kéztörőnek kellene neveznem magamat.

Mi sírtunk a röhögéstől, de ő úgy tűnt komolyan vette. Vicces volt, a jelenlegi állapotunkhoz képest a szituáció.

A gyógyulásunkat követően visszamentünk gyakorlatoskodni Shotoval. A következő napokban nem történt hála az égnek semmi érdekes.

((Sziasztok! Remélem örültök, hogy ennyi rész van, bepótoltam amit kihagytam, remélhetőleg. Ha van bármi kérdésetek, vagy építő kritika, szívesen várom kommentbe, ha pedig tetszett, akkor nyomjatok a ☆-ra. Sziasztok!))