Kék parázs [[Dabi x Reader]]

2. rész☆

Szóval az első nap. A terem előtt megállva mély levegőt véve húztam oldalra az óriási ajtót. Csak páran voltak a terembe egy köszönés után leültem egy szimpatikus padba. Később már nagyobb hang zavar volt. Veszekedés, beszélgetés, ismerkedés.
Eddig semmi érdekes-gondoltam. Majd betoppant egy személy aki megváltoztatta az előző gondolatomat.
Egy félig fehér, félig piros hajú fiú lépett be az ajtón. Lehetetlen lett volna nem felismerni. A régi jó barátom Todoroki volt. Hogy miért csak régi? Az apja őt is, mint Touya-t elkezdte edzeni, így vele is megszűnt a kapcsolatom...
Ahogy körül nézett a teremben, megakadt a szeme rajtam. Elég feltűnően rájött hogy ki is ül a padban. Közelebb jött. Mikor mellém ért köszönésre nyitottam a számat, de nagy meglepetésemre csak elment mellettem.
Elég idiótán nézhettem, mert a meglepődöttségtől egy kicsit le is fagytam.
1000 + 1 kérdésem lett volna hozzá. Közben figyelmen kívül hagytam a beszélgető osztálytársaimat, akik mellett az érdekes személyiségű osztályfőnökünk jelent meg.
Egyből bele csaptunk a közepébe, egy kislabda dobással kezdtünk majd különböző feladatokat kaptunk. Nem voltak nehezek. Egyszerű felmérő. A nap további részében semmi érdekes nem volt. Miközben haza felé sétáltam, Shoton gondolkodtam. Előttem váltott át a zebránál a pirosat jelző lámpa, így megálltam. Mellettem pedig megállt egy ismerős ember. Csodák csodájára, ki lehetett volna az más mint Shoto? Hálát adtam hogy össze találkoztam vele. Úgy látszott ő nem vett észre.
-Szia Shoto-nem számított rá hogy valaki megszólítja a nevén, így érdeklődve felém nézett, majd eltűnt az érdek a szemeiből.
-Ó. Szia-köszönt nyugodt, kimért hangon.

-Beszélhetnénk?-néztem rá könyörgő szemekkel, hogy legalább most ne ignoráljon.

-Nem tudom hol van. Nem is akarom. Szeretnél még más valamit?-unott hangon mondta, de nekem fájdalmas volt, hogy nem tudok meg semmit Róla.

Ki ismert és tudta, hogy csak Ő érdekel. Könnyekkel teltek meg a szemeim. Reggel óta azt vártam, hogy végre megtudjam, a sok szenvedése, kínzása és tanulása, jó cél felé halad és most hősnek tanul. Nem vártam, hogy a saját testvére se tudjon semmit.
Látta, hogy nem éppen ezt a választ vártam, így a csuklómnál fogva egy padhoz vitt. Le ültünk és egy nagy sóhaj után, belekezdett.

■□■□■□■□■

Nagyon sok ideje, fogalma sincs hol van. Elmondása szerint, egy nap lelépett. Az utolsó amit neki mondott hogy tartson ki. Azt mondta, azóta is utál csak rá gondolni, hogy ott hagyta az apjukkal. Hosszasan beszélgettünk, de egyszer sem mosolyogtunk. Viszont egy nagyon fontos beszélgetés volt.
Miután haza értem, köszöntem a szüleimnek, elmeséltem hogy milyen volt a nap, Shotot kihagyva, és egy "fáradt vagyok" indokkal letudtam a beszélgetést. Az elalvás ennél nehezebb volt, a gondolataim nem hagyták hogy kipihenhessem magam.

((Sziasztok! Itt is lenne az ígért rész. VISZONT! Lenne egy kérdésem! Tetszik nektek a kevésbé részletes leírás, amikor a történet az alap sztori szerint megy? Kicsit unalmasnak találnám, ha ugyan azt leírnám amit már egyszer (vagy többször:D) láttatok. Szóval előre is köszönöm a válaszokat. Remélhetőleg jövőhéten jön a következő rész! Szép napot mindenkinek! ♡ ))