Kék parázs [[Dabi x Reader]]

9. rész□

-Ismétlem, harcba bocsátkozhattok!-futni kezdtem. Nem tudom mennyi ideje ülhettem erőtlenül a földön, de ezek a szavak felállítottak. Bakugot akarják elfogni? Bármennyire is fájnak azok amik az előbb történtek, ezt nem hagyhatom! Aizawa tanárúrral találtam magam szemben, aki csodálkozva nézett rám, kezei között fogva Kotát.

-Találkoztál vele?-kérdezte.

-K-kivel?

-Dabival-mondta ki kíméletlenül.

-Igen... De ez most nem fontos! Hogy tudok Bakugohoz jutni?

-Erről még beszélünk. Nem rég találkoztam Midoriával. Menj a bátorságpróba útvonalán, megfogod találni. Vigyázzatok magatokra!-ezzel el is futott, én pedig a másik irányba tartottam, egyenesen Midoriához. Nem kellett sokáig mennem, hamar megláttam.

-Mido-nem tudtam végig mondani, mert ahogy ő hátrafordult szólításomra, úgy egy óriási csapást mért ránk valami. Az egyébként is véresre égetett kezembe még nagyobb nyilallást éreztem. Szememmel Izukut kerestem amikor Shoujit láttam meg, egyik karja vérzett és Dekut fogta karjaival, akinek nem volt túl jó az állapota.

-Y/N! Megsérültél?-kérdezte.

-Jól vagyok! Itt mi történik?

-Tokoyami... Az én hibám. Nem tudja megfékezni Sötétárnyat. Nem akarok olyan emberré válni aki hátra hagyja szenvedni a barátait. Magamra vonom Sötétárnyék figyelmét, hogy ti addig elmehessetek.

-Nem teheted! A tábor, és az erdő tűz is messze van, csak veszélybe sodrod magad!

-Ezt én is tudom. Velem maradtok és segítettek megmenteni Tokoyamit, vagy megkeresitek Bakugot?
Midoriára néztem, van e ötlete mit kéne csinálnunk, aki pont így nézett ki mint akinek van terve.

-Shouji... Sajnálom. Egy kicsit még maradj velünk-mondta, majd előállt a tervel ami lehet senkinek nem tetszett, de nem volt más választásunk.

-Bakugo! Todoroki! Valaki adjon fényt! Sokat!-kiáltott Shouji a két fiúnak, akik éppen egy gonosztevővel harcoltak.

Míg lecsillapodott az árnyék, addig az ellenséget is elintézte, így Bakugo védelmére tudtunk koncentrálni. Az erdőn vágtunk át, miközben bele akadtunk Ochakoba és Tsuyuba.

-Épp úton vagyunk a tábor felé, Katsuki védő kíséreteként-mesélte Midoria a lányoknak.

-Na és Bakugo merre van most?-kérdezte Asui.

Hátra nézve arra kellett rájönnünk, hogy Katsuki tényleg nincs mögöttünk. Egy újabb gonosztevő jelent meg az egyik fán. Hirtelen Tokoyamit is elragadta képességével, így már két gyönggyel a kezében menekült támadásaink elől. Nagyon gyors volt, így hiába mentem volna előre, hogy repülve kergessem, nem tudtam volna utolérni. Midoria állt újra elő egy tervel. Todorokit, Izukut, Shoujit és engem Ochako súlytalanná tett, majd Tsuyu a nyelvével elhajított minket, én pedig párámmal löktem magunkat előre, hogy gyorsabbak lehessünk. A gonosztevővel együtt földbe csapódtunk, éppen a társaihoz. Köztük volt Dabi is, de akkor még észre se vettem, hisz Bakugo és Tokoyami visszaszerzésére koncentráltam. Még akkor sem tűnt fel, mikor lángokkal támadott ránk, hisz engem nem ért a tűz, ami visszagondolva lehet direkt volt. Hamar csatlakoztak társaik is, így egy kisebb harc alakult ki, mikor a gonosz, akinél kis gyöngyökbe voltak osztálytársaink, olyan mozdulatot tett, mintha nem találná, amit keres, és igaz, volt nálunk két gyöngy, amit Shouji ügyesen lenyúlt. Míg mi azt hittük nyertünk, addig a portálos képességű fazon menekülési utat biztosított nekik, és félig átlépve a kapun, visszaszólt nekünk a gonosztevő.

-Tudjátok, ez a varázslat alapja. Amikor nagyon felvágok valamivel, akkor éppen elterelem a figyelmet valami másról-ezeket mondva, kinyitotta száját, amiben ott volt a két kis zárka, benne társainkkal. Megszakítva beszédét Aoyama lépett közbe, aki valószínűleg eddig a bokrok között bujkált, lézerével eltalálta ellenségünk arcát, így kiestek szájából a gyöngyök, majd mind nekiiramodtunk hogy elkapjuk a gyöngyöket. Midoria összeesett fájdalmaitól, Shouji pedig elkapta Tokoyamit, míg mi Todorokival Bakugo felé nyúltunk amennyire csak tudtunk, de késő volt. Dabi hamarabb reagált. Ekkor fogtam fel hogy ki áll velem szemben és hogy Todoroki és én is a portál irányába esünk, úgyhogy őt oldalra löktem képességemmel míg én Touya elé estem, aki ezt kihasználva felkapott és miközben nyakamra fogott, másik kezében Bakugo szabadult ki a gyöngyből, de éppen addig, hogy ő is Dabi keze közt maradjon. Így lépett be a kapun, míg mi Katsukival egy pillanatra összenéztük és szavak nélkül is rájöttünk, hogy ennek nem így kellett volna végződnie.

[[Sziasztoook! Megint 2 hét telt el, mióta kiraktam az előző részt, de nyaralástól kezdve minden volt az előző héten úgyhogy sajnálom, és szívesen mondanám, hogy nemsokára jövök a következő résszel, de inkább nem igérek semmit😅
Legyen szép napotok!]]