Kék parázs [[Dabi x Reader]]

5. rész ♤

(( Sziasztok! Mielőtt bele csapnánk elszeretném mondani, mennyire hálás vagyok a sok pozitív visszajelzésért. NAGYON sajnálom, hogy ennyire sok kihagyás volt! Mivel ilyen jónak ígérkezik a sztori, nem tudtam megállni hogy ne kezdjek bele újra a részek gyártásába! Elég sokat javítottam az előző részeken is! [Ha pedig esetleg van bármi ötletetek milyen hős jelmeze legyen a főszereplőnek, azaz nektek, bátran írjatok!] Jó olvasást!))

Elég sokáig tartott a felépülésem. Bár kaptam segítséget Recovery Girl-től, a Sportfesztiválon nem vehettem részt.
És bár már szinte teljesen felépültem, csak a kezem volt a mellkasomhoz rögzítve, és a másik karom volt bekötözve, mégis nézőként vettem részt a Sportfesztiválon. Igencsak érdekes volt.
Mikor már a szemtől szembeni küzdelmek folytak, az osztálytársaimmal a lelátón ültem. Eléggé megszomjaztam, ezért miután megkérdeztem kell e valakinek valami a standoktól, kimentem az arénából pár percre. Elszaladtam a pihenő szobába, mivel oda raktam a pénztárcám. Amikor kijöttem a szobából, valaki megszólított.

-Hé, ha jól tudom oda csak az 1A-sok mehetnek be-szólt, egy lila hajú srác.

-Tisztába vagyok vele, én is az vagyok.

-Ooo... Bocs nem láttalak akkor a teremben.

-Mégis mikor?-érdeklődtem, mivel nem értettem miről beszél.

-Egyszer mondhatni megérdeklődtük az osztályod, hogy igaz-e a harc ami a Sportfesztivál elő történt. Hol voltál te, amikor ott volt a fél iskola a termetek előtt?-nézett teljesen értelmetlenül mintha azt se hinné hogy a UA-ba járok.

-Hát, én lennék az élő példa az esetre. Megsérültem amikor ránk támadtak a gonosztevők-meséltem.

-Most hogy mondod... te lennél a fehér hajú lány akit elrugodt az a lény?-csodálkozott.

-Én lennék-húztam mosolyra a számat.

-Ó, nahát. Nem vagy olyan önelégült mint az a Bakugo, ahogy látom. Shinsou Hitoshi vagyok.

-Én pedig Y/N-mosolyogtam-Viszont ha nem bánod én most mennék. Majd még találkozunk-intetettem, majd a pultok felé vettem az irányt.

Pár profi hősbe akadtam, akik amellett a stand mellett álltak, ahonnan az üdítőket szerettem volna megvenni.

-Hallottátok a legutóbbi esetet?

-Mégis milyen eset?

-Tudjátok a kék lángos alak. Újra bajt okozott. Egyre többször hallani róla.

Kiesett az egyik üdítő a kezemből és nagy hanggal a földre esett, mikor meghallottam a beszélgetést. A körülöttem lévők és a pénztáros értetlenül nézett rám. Mégis kinek lehetne pontosan ugyan olyan képessége mint Touyának??? Az egyik hős, nyújtotta felém az italt.

-Minden rendben?

-P-Persze, köszönöm-gyorsan elléptem a pulttól miután fizettem és sietősen mentem vissza az arénába.
Odaadtam Kirishimának a fémdobozos üdítőjét és mielőtt megbonthatta volna, gyorsan szóltam hogy leesett ezért óvatosan nyissa ki. Megköszönte, majd tovább néztük az eseményeket. Azaz én a gondolataimba merülve ültem közöttük. Gondolataim zárkájából egy nagy robbanás dobott ki. Shoto harcolt éppen azt hiszem Midoriával.

-Mi történt?-kérdeztem meglepődve.

-Midoria... Kiesett!-mondta Éjfél tanárnő.
Miután mind kicsodálkoztuk magunkat, a többiek elmesélték mi történt.

-Ennyire elbambultál Y/N?-kérdezte Denki.

-Biztos rossz lehet, hogy teljesen ki kellett hagynod a Sportfesztivált. Reméljük jövőre te is részt vehetsz rajta!-bíztatott Tsuyu.

Jól esett amit mondtak, de akkor a legkisebb problémámnak bizonyult az, hogy nem vehettem részt az eseményen. Nem volt könnyű a következő kettő pihenő napban kiverni a fejemből ezért utána olvastam. Nincsenek felvételek róla, mindent megsemmisített miután valamit végre hajtott. Valószínűleg az ál neve Dabi. Nem tudtam elképzelni, hogy ez lett belőle. Egy idő után azzal álltattam magam, hogy ez nem ő, és lényegében hittem saját magamnak. Ezután pedig azt hiszem nem jutott időm az iskola és a rengeteg edzés mellett rá gondolni.

-A mai informatika óra egy kicsit rendhagyó lesz-mondta Aizawa tanárúr.-Fedőnevet, vagyis hősnevet választottok.

Előtte viszont megnéztük az ajánlattételeket. Végig nézve egyiket sem furcsáltam, kivéve az utolsót.

-MIII? Y/N mégis miért kapott 2 meghívást is?!-akadt ki teljesen Mineta.

-Először is ne ordibálj. Másodszorra, amikor megtámadtak minket a gonosztevők a mentési gyakorlaton, pár felvétel megmaradt és mivel nem volt lehetősége részt venni a Sportfesztiválon, megmutattuk profi hősöknek a videót.

-Köszönöm szépen-dobódtam fel rögtön, és a többiek is gratuláltak.

Ezután rátértünk a hősnevekre Éjfél tanárnővel.
Miután oldódott kicsit a hangulat én is kimentem, hogy megmutassam mire gondoltam.
„Amero" (a japán ame mint eső és a ro mint harmat összetétele)

-Tetszik!-felelte Éjfél tanárnő, aminek őszintén örültem.

Miután nagy nehezen (majdnem) mindenkinek megtudtuk mi lesz az ideiglenes hősneve, már meg is kaptuk a lapokat, amin az ügynökségek szerepeltek. „Törekvő Hősügynökség" olvastam le az egyiket. Nagyon meglepődtem és nem is értettem. A másikat pedig nem ismertem, de miután utána néztem jobbnak láttam, ha Törekvőhöz megyek, bármennyire is utálom azt az embert, így másnap már le is adtam a jelentkezésemet.

Az indulás reggelén, miután mindenki szétszéledve ment a saját ügynöksége irányába, Todorokihoz fordultam.

-Te is Törekvőhöz jelentkeztél?-kérdeztem.

-Igen. Ezek szerint te sem a másikat választottad.

-Tudtál róla, hogy felkérést kaptam tőle?-gyanakodtam.

-Azt állítja, jobb lenne ha egy ismerős közelében lennék. Ezért is választott téged. Ráadásul tetszett neki a videó is.

A továbbiakban nem beszéltünk túl sokat, de a következő napokban sokat dolgoztunk együtt, így megint kicsit jobban megismerhettük egymást.

Csakhogy, nem ment minden olyan simán mint gondoltuk.