Kék parázs [[Dabi x Reader]]

11. rész*

Mikor felébredtem, egy fehér szobában találtam magam. Egy orvosi szobához hasonlított, még a levegő is olyan nyomasztó volt.
Ez már a harmadik eset csak ezen a héten. Mindig akkor kelek fel itt, amikor azt a kísérteties érzést érzem. Mintha egy kéz gond nélkül megragadná az agyam. Az orvos szerint, (aki nem árulta el a nevét) csak gyenge az immunrendszerem, úgyhogy most kismillió vitamint kapok. Mikor végeztem, már lassan szokássá válva Dabi várt kint.

-Minden rendben?-kérdezte.

-Hát, azon kívül hogy az ebédem egy adag gyógyszer volt, igen.

-Akkor gyere, egyél valami rendes kaját is-indult el az ebédlő irányába.

Szerencsére nem csak abba a szobába voltam az elmúlt napokban. Mióta itt vagyok (azaz mióta tudok róla) megismertem a többi tagot. Újra? Valamiért nem tűnt úgy, mintha ők már az emlékezet vesztésem előtt is ismertek volna, de lehet nem sok időt töltöttünk együtt. Hisz még így is alig volt alkalmam beszélgetni velük, általában este érkeznek vissza a munkájukból. Így hát ma már elterveztem hogy kicsit pihenek délután hogy fent tudjak maradni este, mivel általában a kocsmának mondható helyiségben kártyáznak olyankor.
Most viszont, még ebédelni indultunk. Jól esett valami rendes étel és nem is panaszkodhatok, nagyon jó a konyha.

Ebéd után Dabi mutatni akart valamit, szóval szokásosan követtem a folyosón. Most egy régi lift előtt állt meg.

-Most egy másik szintre megyünk, ahol eltudod foglalni magad. Van egy elég nagy könyvtár, játékszoba ahol van pár játékgép, és más unaloműző cucc -magyarázta- nekünk viszont most az edző terem fog kelleni. Mit szólnál, ha kicsit megerősítenénk?

-Ezt most úgy kéne értenem, hogy nem vagyok elég izmos?-kérdeztem elég jogosan, hisz ami biztos, a UA-be jelentkezésem előtt nagyon sokat edzettem és ezek szerint azóta is, mert ugyan úgy kiedzett volt a testem.

-Nem azt mondtam. Inkább, hogy maradj is formában és tanulj meg harocolni.

-Harcolni?-lepődtem meg.

-Igen. Csak pár alap fogással kezdjük, de ha jól megy mehetünk tovább.

-Hát.. jó. De azért átöltöznék-néztem végig magamon. Inkább felvennék valami kényelmesebbet és sportosabbat a jelenlegi szettemnél.

-Persze menj csak, itt megvárlak.

Gyorsan elszaladtam és kerestem valamit más ruhát. Nem volt sok választásom, egy-két sportosabb darab volt. Átvettem, és már mentem is vissza.
Dabi ugyan ott állt ahol hagytam szóval mikor odaértem már nyomta is a lift gombját és lementünk az alattunk lévő szintre.

Ez a szint már jobb állapodban volt mint az előző, a falak teljesen átlagosak voltak, de nem omladozott és volt végre valami kellemesebb színe is.
Az edzőterem is olyan volt, mint bármely másik. A közepén volt egy küzdőtér, ahova Dabi elég céltudatosan el is indult. A tér közepén megállt és felém fordulva intett, hogy menjek én is.
Na várjunk.

-Ellened fogok küzdeni???

-Látsz bárki mást?

-Ez nem fer!

-Nem is mondtam, hogy az-vigyorgott.

Pár grimasz mellett én is rááltam az anyagra, ami pár esésemet valószínüleg még tompítani fogja.
Egy-két bemelegítő gyakorlat után, belekezdtünk a... szenvedésbe.

-Na! Üss meg!-mondta.

-Tessék?-szerintem úgy nézhettem rá, mint aki nem érti milyen nyelven beszél.

-Jól hallottad. Hajrá!-feszítette ki magát. Vigyáz állásban nézte az értetlen fejem.

-Hát.. jó?-szorítottam ökölbe a kezem. Amint megpróbáltam a hasába ütni, szerintem még a abban a tized másodpercben a földön feküdtem. Csodálkozva pislogtam Dabira, aki (megint vigyorogva) fölém hajolt.

-Szóval? Megütsz?-nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Egyből kihasználtam "ártatlanságát" és megpróbáltam fekve kirugni a lábát, ami sikerült, hisz nem számított rá, így most ő dőlt, amire pedig én nem számítottam hogy sikerül, így szépen rajtam kötött ki.

-Uhhfff-körülbelül ezt a hangot adhadtam ki.

-Najó. 1-1-gördült le rólam nyöszörögve.-Oké tehát nem vagy olyan béna, mint ahogy gondoltam.

-Ezt bóknak vegyem?-kérdeztem.

-Inkább vedd úgy hogy állj fel és gyakoroljunk.

A következő két órában megpróbáltam megütni, anélkül hogy blokkolna. Nem igazán mondanám sikeresnek, de legalább jól éreztem magam. Mikor végeztünk, zuhanyzás után egyenesen az ágyba dőltem. Mivel jól kifárasztott Dabi, így nem lesz nehéz pihenni egy kicsit mielőtt megyek a-

[[Sziasztok!! Végre túl vagyunk a féléven! Remélem mindenki a maga képessége szerint jól teljesített és sok sikert a következőhöz!
Remélem azt is, hogy tetszett nektek ez a rész, (bár sajnos kicsit rövid lett) ha igen, kérlek jelezzétek, mert őszintén motivál a következő rész elkészítésében! Szép reggel/napot/estét/éjjelt mindenkinek!!♡♡]]