Kék parázs [[Dabi x Reader]]

12. rész

Mikor beléptem a szobába, már a földön feküdt. Felkaroltam és elvittem az Agynak. Mindig keserű íz szorítja a torkom, mikor ezt kell tennem. Y/N nem ezt a sorsot érdemli. Senki nem érdemelné ezt.

Belépve az ajtón egyből az ágyra fektettem. Amint megérkeztünk, az Agy felállt székéből és a lány/fiú mellé lépett. Amint kezét a a fejére tette elhalványult a pupillája és már fel is kellt Y/N.
Az ő szeme színe is kihunyt. Tehát mostmár ő irányítja az agyát. Az Agyat vissza kísértem, hogy újra leüljön.

-Ma ne merítse nagyon ki. Nem lesz nagy felhajtás, szóval hagyja csak nagyrészét ránk-mondtam az öregnek.

-Nem ígérek semmit. Majd meglátjuk, hogy az lesz e, mint múltkor. Ha nem lett volna veletek a lány/fiú, sokkal rosszabb is lehetett volna-válaszolt, ezúttal már Y/N testéből.

Erre már nem méltattam válaszolni, nem szívesen vallanám be ennek az öregembernek, hogy igaza volt.
Így hát átmentünk a tárgyalóba. Már mindenki felfegyverkezve állt és csak ránk vártak.

-Készen van?-kérdezte Shigaraki Y/N-ra utalva.

-Igen.

-Remek. Mehetünk.

Ma egy kisebb bandával lesz dolgunk, akik kavarják a vizet, természetesen nem a mi javunkra.
De persze nem véletlenül visszük Y/N-t is, inkább elővigyázatosak vagyunk az ellenséggel szemben. A kisebb bevetéseknél nincs szükség rá, így (a kérésemre) olyankor nem jön.

Miközben a kijelölt helyre siettünk görcsbe rándult a gyomrom. A falakon és villanyoszlopokon egy Y/N-ről készült kép volt, "ELTŰNT" felirattal. Továbbra sem adták fel, hogy esetleg megtalálják. A csapatom legtöbb tagját ez persze nem igazán hatotta meg, egyedül Twice nézett rám megértően. Volt alkalmam kicsit mesélni neki, hogy honnan ismerem a lányt/fiút, így tudja, hogy nem szívesen teszem ezt.

Egy elhagyatott gyárnál álltunk meg.

Miután mindenki megkapta a saját feladatát, összeszedtem kicsit magam és mint mindig a vénemberrel, azaz Y/N-el elindultunk a saját dolgunkra.
Mint mondtam, csak elővigyázatosságból hoztuk, mert sosem tudhatjuk, hogy ezek a kisebb bandáknál mi rejtőzik, vagy épp mire képesek a céljuk eléréséért. Most sem velük gyűlt meg a bajunk.

Éppen a félig ájult banditákat vittük a megbeszélt helyre, mikor beszélgetésre lettem figyelmes. Nekünk nem szokás fölöslegesen fecsegni bevetés közben, így azonnal fedezékbe vonultunk, ahol nem vehetnek észre minket.

-Az őrjárat nem csak a forgalmas utcákra vonatkozik. Épp az ilyen helyeken leselkedik az igazi veszély. Épp ezért, nem árt ha belekóstolsz az ilyen terepbe is. Légy résen és figyelj ha esetleg látsz vagy hallasz valamit-egy hős volt és egy diák. Ez persze nem jelentene problémát nekünk, csakhogy Y/N egyik osztálytársa volt. A mi szerencsénk már csak ilyen. Ha felismerik, és rájönnek, hogy még él, sosem tudjuk levakarni őket magunkról.

-Végre valami értelmes feladat. Már halálra idegesített a sok kiskölyök. Én nem azért gyakorlatozok, hogy holmi gyerekmegőrző legyek-mondta a diák. Bárhonnan megismerném ezt az idegesítő hangot. A forrófejű hülyegyerek volt az. Annyi szerencsénk volt, hogy a rajtaütésüknél csak őt tudták elvinni, hosz tudtuk, hogy Y/N-t úgyse éehetne meggyőzni, hogy a mi oldalunkon álljon. Mint kiderült ezt a gyereket sem lehetet, de nem is bánom utólag. Így leszálltak rólunk, mivel egy új helyet találtunk és sokkal óvatosabbak vagyunk. Valószínűleg meggyőzték Bakugot, hogy a lányt/fiút máshova vittük annó, így egy idő után elcsendesedett a nyomozás utána. Persze szegény kölyöknek igaza volt, Y/N egy tőle pár emelettel lentebb volt és még bőven volt ideje a felkeléséig. Mielőtt ő megébredt volna, már rendbe raktuk a helyet, és egy idő után átvittek minket egy teljesen másik helyre, persze az ő tudta nélkül. A hely szintet teljesen ugyan olyan volt mint az előző, így nem tűnhetett fel neki.

De visszatérve az akkori helyzetre, nem állt jól a szénánk. Ha valahogy meglátja a lányt/fiút az osztálytársa, addig nyomoznak míg tényleg meg nem találják, vagy akár már most elérik, hogy elvigyék. Ezt persze nem hagyhatjuk, ráadásul nem is hagynám, hogy mégegyszer külön váljanak az útjaink.

Miután vártunk egy kicsit, úgy tűnt, hogy elmentek, így óvatosan elindultunk. Nem kellett sok, hogy beérjünk abba a részbe, ahol már semmiképp nem látnak ránk, mikor egy kiáltást hallottunk.

-H-hé! Hé, Farmer!

-Mondtam már, hogy ne hívj így... Mi a baj?

-Én.. én esküszöm láttam őt!-ahogy ezt kimondta, egy füstbomba csapódott be és mi abban a pillanatban menekülni kezdtünk. Még hallottam a fiú ordítozását.

-Ti rohadékok, tudom, hogy még él!! Ha egyszer megtalállak titeket addig nem nyugszom míg vissza nem hozom! Mégis hogyan nyugodhatnák le?! Fejezze be, most komolyan nem halucinálam! OTT VOLT, LÁTTAM!!! Kit érdekelnek a hülye emberek, biztos valami bandába valók, amúgy is ki vannak üve, menjünk már utána!!-valószínűleg annyi szerencsénk volt, hogy otthagytuk az ellenséget. Ha nem más, legalább a hősök kezében vannak és nem lesz gond velük. Ami viszont az agyamba zakatolt az nagyobb bajom volt.

Mikor visszaértünk, a szívem szét akart szakadni fájdalmában. Észre sem vettem, hogy a vén nyomorék már visszatért a testébe. Valószínűleg nagyon elbambultam, mert az öreg hangjára eszméltem fel.

-Mi bajod van neked, hogy így elkellett gondolkodnod rajta? Csak nem a lány/fiú a probléma? Majd hozzászoksz-ha azt gondolta, ez esetleg megnyugtat, nagyon rosszul gondolta, mert azt hittem két másodpercen belül szénné égetem.

-Semmi közöd hozzá-karoltam fel Y/N-t. Visszavittem a szobájába, és az ágyára tettem. Ahogy rá néztem, gondolataim megint ellepték a fejem. Mégis mit kéne tennem? Képtelen vagyok lemondani az önzőségemről. Azt akarom, hogy magam mellett tudjam. Ezen képtelen vagyok változtatni, mióta újra láthattam.

[Azt meg kell jegyeznem, hogy mostmár eltér az eredeti történettől az én könyvem!!]

[[Sziasztok! Rég hallhattatok felőlem. Ma újra kedvet kaptam az íráshoz, mivel újra sok pozitív visszajelzést kaptam, így képtelen voltam a sztori közepén abbahagyni. Ha őszinte akarok lenni, jól is esett végre kicsit ebbe a világba visszacsöppeni. Remélem tetszett nektek a rész és azt is remélem, hogy talán mostmár nem fél év után fogok újra írni. Addig is, jó pihenést nektek a nyár további részében!<3]]