𝐒𝐮𝐦𝐦𝐞𝐫 𝐁𝐫𝐞𝐚𝐤 | Lando Norris ✔️

10.

𝓛𝓪𝓷𝓭𝓸 𝓝𝓸𝓻𝓻𝓲𝓼

Megvártam, hogy a lány magára csukja az ajtót és csak utána indultam el a lift felé. Magam sem tudom miért álltam még azután is ott, mert biztos voltam abba, hogy tud magára vigyázni, mégis megnyugvással töltött el a tudat.

A liftnek a gombját megnyomtam és kis várakozás után az ajtó előttem nyílt és és egyből megnyomtam azt a gombot, ami a negyedik emeletre visz.

A felvonóból kiszállva az ajtóm előtt megpillantottam a spanyol csapattársam, aki türelmetlenül pillantott felém. A telefonom előkaptam és a kijelzőt nézve rájöttem miért is néz rám úgy, ahogy.

5 nem fogadott hívás: Carlos

- Azt hittem ide rohadok, annyit vártam rád! - szólalt meg mikor elé kerültem. A kulcsommal kinyitottam az ajtót, amin a csapattársam minden szó nélkül lépett be előttem és egyből levágódott az ágyamra.

- Fáradj be nyugodtan és érezd magad otthon. - a szememet forgatva ültem le a szobához tartozó kanapéra és próbáltam kerülni a férfi tekintetét. Megszeppenve éreztem magam, mert tudtam mi következik. Nem akartam senkinek sem mesélni a lányról, mert olyan jó érzés volt, hogy csak ketten voltunk. Ki tudtam mindent zárni és csak a lányra fókuszáltam.

Hazudtam neki.

A bűntudat mardos amiatt, hogy önző módon csak magamra gondolok és nem avatom be. Nem tudja ki is vagyok valójában, ami miatt teljesen felszabadultnak érzem magam és nem feszengek azon, hogy őt az a Lando Norris érdekli, aki kockára teszi az életét egy olyan kocsiban, ami képes akár 300-zal is menni. Ő azt a Lando Norrist látja a kezdetektől, aki csak egy egyszerű 19 - majdnem 20 - éves srác. A szüleim is ugyanígy látnak, semmi előítélet bennük és akárhányszor a lányra nézek olyan ártatlanul pillant felém, ami miatt mindig eszembe jut, hogy titkolok előle valamit. Valamit ami véleményem szerint mindent megváltoztatna a lányban.

Menne vagy maradna?

Nem ismerem régóta, mégis azt érzem, mintha mindig is közöm lett volna hozzá és ezért is érzem jól magam mellette annak ellenére, hogy nem mondom el neki az igazságot magammal kapcsolatosan.

- Merengsz még magad elé vagy ki is bököd, hogy miért vagy ilyen ilyen fura. - a spanyol felé fordultam, aki időközben már nem az ágyamban fetrenget, hanem az ágy szélén árgus tekintettel figyelt.

- Nem lehetne megbeszélni ezt reggel? - két dolog miatt szerettem volna az elkerülhetetlen eltolni. Egy, mert nagyon elfáradtam ebben a rögtönzött túrában és kettő, hogy minél később derüljön ki, hogy van egy lány az életemben.

- Nem, nem lehet! - kezemmel tartottam a fejem a karfán és kissé lemondóan néztem Carlosra, aki nagyon elszántan érkezhetett ide, hogy nem bír várni reggelig. - Olyan más lettél amióta megérkeztünk. Akkor szoktan így kinézni, fülig vigyorogva mikor Isával vagyok.. - itt elhallkult egy pillanatra, én pedig elkaptam róla a tekintetemet. Eddig is sejthette - túlságosan jól ismer a sok együtt töltött idő miatt - , hogy van valaki az egész mögött, de tőlem szerette volna hallani. Ez pedig nem igazán mondható el, de legalább a jelenlétemben tette össze a dolgokat.

- Szerelmes vagy! - pattant fel hirtelen az ágyról és egyből letelepedett mellém a kanapéra - mint valami kíváncsi vénasszony - és a pilóta szemeiből kíváncsíság tükröződött ki.

- Nem vagyok szerelmes.. - még mindig nem fordultam felé, mert őszintén én sem tudtam mit is érzek azok kívűl, hogy folyamatosan rá gondolok és ha rámnéz azokkal a gyönyörű barna szemeivel, akkor a pulzosom az egekbe szökik. Sosem voltam szerelmes, így nem voltam biztos abba, hogy az lennék. Teljesen új és ismeretlen ez az egész kialakuló érzés - már ha tényleg alakul, nem csak én képzelem be - ami egyben ijesztő is. Nem szeretnék semmit sem elrontani.