𝐒𝐮𝐦𝐦𝐞𝐫 𝐁𝐫𝐞𝐚𝐤 | Lando Norris ✔️

11.

𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸

A fogadalom, amit magamnak tettem most dőlt romba azzal, hogy közelebb kerültem a fiúhoz. Megfogadtam, hogy nem fogok senki felé sem nyitni, a családomra és a barátaimra szeretnék - vagyis szerettem volna - fókuszálni, aztán jött Lando. Akarva vagy akaratlanul mindent teljesen a feje tetejére állított. Túlságosan ragaszkodni szoktak dolgokhoz - főleg, ha az elveimről van szó - és emiatt elég sokszor elég merev is tudok lenni, de mikor a fiúval találkozom és beszélgetünk el tudok lazulni és elengedni magamat. Nem görcsölök rá minden felesleges dologra, csak kimondom azt amire gondolok és végre nem érzem magam rosszul, ha esetleg valamiről elmondom a véleményem. Nem igazán vagyok valami szószátyárd típus, így sokan meg szoktak lepődni, hogyha esetleg van egy határozott véleményem és ki merem mondani, mégha az lehet sértő is lehet a másik félnek. Persze nem tudatosan bántok meg bárkit is, mert ez tőlem nagyon távol szokott állni, de néha azért volt már ilyen szituációban részem. Bűntudat mardosott akkor is és még sokáig is utána. Lando társaságában sosem éreztem semmi ilyet. Ha esetleg valamiben ütközött a véleményünk - itt legfőképp a könyvre gondolok - minden gond nélkül álltam ki a véleményem mellett és a brit nem sértődött meg akkor sem, mikor lehet kicsit bunkó hanglejtéssel álltam ki az igazamért. Egyszerűen csak jót nevetett rajtam. Sosem éreztem magam ennyire feszélytelenül a családomon és a lányokon kívűl.

Még vele sem..

Ez az egész olyan fura számomra. Sosem éreztem még ehhez hasonlót, ez pedig teljesen megrémísztett. Idegen volt olyan ember társaságában nyíltan beszélgetni - aki nem lány - és nem tartozik a baráti körömbe. Ő sokkal másabb helyet foglal el a szívemben, amit lehet nem szabadna.. Az a bizony mondat pedig tényleg igaz, mert a szívnek nem lehet parancsolni. Megpróbálhatod, de ha helyette az eszedre hallgatsz, akkor abból sosem sül ki semmi jó. Boldogtalan leszel és amiért eddig odavoltál, mind el fog veszni. Én elvesztettem mindent és ebben az évben próbáltam magam összeszedni kisebb-nagyobb sikerrel, de mindig jött egy olyan dolog, ami kicsit visszalökött abba a képzeletbeli mederbe. Oda, ahol azt éreztem nincs kiút és örökre benne fogok maradni. Féltem, hogy leragadok egy bizonyos szinten és ilyenkor mindig realizáltam, hogy minden olyan valós és keserű számomra.

Világ életemben olyan személy voltam, aki hamar elengedte dolgokat - talán túl hamar - és néha nem is küzdöttem értük, ez pedig egyenesen a vesztem okozta sokszor.

Próbáltam változtatni magamon, de ez nem egy olyan dolog, amit eldöntök és azonnal érezni lehet a változást és a fejlődést, amit azzal érek el, hogy kilépek a komfort zónámból. Ez egy sokkal hosszabb procedúra, ami szerintem egész életemben kísérni fog.

A zuhany alá beálltam és kellemes hőmérsékletű víz a bőrömet súrolta. Kimondottan jól esett, mert a fiú közelsége olyan reakciókat váltott ki belőlem, hogy a bőröm csak úgy égett. Főleg a fiú érintéseiért. Noha csak egy kis pillanatnyi érintkezésekről is volt szó, mégis mindegy megmozgatott bennem valamit. Valami olyat, amit valójában nem szabadna.

Lando, az idegen brit srác - aki valójában már nem is számít igazán annak - hirtelen jött az életembe, akárcsak egy trópusi vihar és mindent feldúlt bennem.

A vizet elzártam és egy fehér törölközőbe bugyoláltam magamat és úgy léptem ki a pizsamámhoz, ami egy egyszerű rövid nadrág és egy fekete póló volt. A hajamat kiengedtem ami a konty miatt eléggé fésűért kiálltott, így a fürdőmbe visszasétálva a tükör elé beálltam és a hosszú, egyenes barna hajamat kifésűltem.

Hajnal három óra és nem tudok aludni. Amióta elhatároztam, hogy álomra hajtom a fejem csak forgolódom és sehogysem jó.

A fehér plafont kezdtem el bámulni és ismét ráterelődtek a gondolataim. Amióta odajött hozzám a parton azóta szinte bérelt helye van ott. Nem tudom hogyan csinálja ezt és azt sem, hogy hány lánynál vágódhat be és mennyien vannak oda érte. A szívem is belesajdúl és nem is szeretnék erre tovább gondolni. Érzem, hogy más, de mégis bennem van az, hogy mi van ha mégsem az és csak egy bárányba bújt farkas, aki éppen új prédát szemelt ki magának, aki jelenleg én magam vagyok?