Varázslatos Szárnyalás

Titok

Az ember azt hinné hogy egy ilyen gyönyörű hálószobában a világ egyik legkényelmesebb ágyában, kisimultan és kipihenten ébred fel. Hát nem. Még hat óra sincs, de már a fürdőszobában ácsorgok. Rég nem aludtam ilyen rosszul, az arcomra is kiül a meggyötörtség , a hajam egy merő kóc a folyamatos forgolódásoktól. Veszek egy gyors zuhanyt miközben hajat is mosok.
Az ingóságaim közt akad egy kis kávéföző aminélkül nem megyek sehova ide is el hoztam, tökéletes helye van az íróasztalon a bögrémmel együtt. Pálcámmal rá koppintok és be is indul a kis gépezet. Miközben folyik az éltető nedű felöltözök, kényelmes nadrág, egy szabadhátu felső amit a tarkómnál megkötök és persze a talár ami mindezt elrejti. Kitöltöm a kávét és az ablakban elszívok egy szál cigarettát.

Miután elfogyasztottam az életerő folyadékot cipőt húzok és leballagok a nagyterembe reggelizni. Sikerült nem el tévednem amitől máris jobb kedvem lett. Ahhoz képest hogy ma még nincs tanítás elég sok diák hamar megébrett és majszolja a reggeliét. A tanári asztal viszont elég élettelen. Az igazgatón, McGalagonyon, Bimba és Sinistra professzorokon kívül más nincs itt.
- Jó reggelt!- köszönök és helyet foglalok Minerva mellett.
- Jó reggelt Samantha- mosolyog rám Dumbledore.- Hogy aludtál?- kérdezi.
-Nagyon jól, köszönöm.- füllentek annak ellenére hogy tudom kiváló oklumentor. Ezért hamar meg is szakítom Vele a szemkontaktust és szedek magamnak egy kis rántottát. Evés közben egy éles hangra leszek figyelmes, hamar meg is találom a forrását. Úgy látszik Ron Weasley rivallót kapott az édesanyjától, Minervára sandítok aki elismerően hallgatja Molly szavait. Reggelim befejeztével el köszönök és le sétálok Hagrid kunyhójához.

Bekopogok és már hallom is lépései dübögését, ajtaját szélesre tárja. Jó pár éve nem láttam Őt és lemerném fogadni hogy nagyobb mint volt. Csupa szőr arcára boldog vigyor ül ki.
-Samantha!- bömböli a Vadőr és már a karjaiban tart.
-Szia Hagrid, ezer éve nem láttalak.- viszonzom ölelését.
Meg kell vallani csontropogtató a szorítása, de ennél szívélyesebb fogadtatásban még nem volt részem.
-Mi szél fújt a kunyhómba? Kérsz egy teát?
-Nem, köszönöm. Gondoltam meglátogatom a kedvenc kulcsörzőmet és meg kérdezem nem e tudna nekem valami nyugodt helyet mutatni ahol kinyujthatnám elrejtett végtagjaimat?- érdeklődők.
-Ohh. Tudod pont a tiltott rengetegbe tartok és van ott egy neked való terület.-csillan föl a szeme.
-Szuper.- ledobom az ajtó melletti tökre a talárom és indulásra készen állok.- Mehetünk.- mondom izgatottan.
-Séta közben mesélj el mindent. Sajnálom hogy egy hónapja a tanári gyűlésen nem voltam a birtokon.- szomorkodik.
-Ne viccelj, semmi baj. Mostantól akár mikor össze futhatunk hála Merlinnek.
-Vagy inkább Dumbledore-nak.- Nevet fel.
-Igazad van, barátom.- nevetek Vele.

Elértük a rengeteg szélét és egy úton elindultunk a belseje felé.
Nem is emlékszem hogy láttam e az erdőt nappal csak az éjszakai kiszökések jutnak jelenleg az eszembe. Amikor Remust minden hónapban teliholdkor le kísérték a szellem szállásra hogy ott vészelje át a farkaskór szenvedéseit és fájdalmait. A barátai elkezdték megtanulni az animágiát, több éves tanulás után sikerrel jártak. Szerencsétlenségükre és az én szerencsémre egyik éjjel engedtem a kiváncsiságomnak és követtem Őket. Így én is bejegyzetlen animágus lettem. Remus így könnyebben át lendült a holdfényes éjszakákon. Ebben az erdőben senki nem zavart minket és vigyázhattunk hogy Remus se ártson másnak. James és Sirius erős állatokká változtak át, egy szarvas és egy nagy kutya könnyen kordában tudott tartani egy vérfarkast. Én sólyom alakban el tudtam terelni a figyelmét ha esetleg szagot fogott. Szép szóval csali voltam. De nem bántam soha egy percét sem. Jókat szórakoztunk.

Míg sétáltunk Hagrid elmondta hogy mik is történtek tavaly a bölcsek köve miatt és hogy a kis Harry milyen bátran harcolt a barátaival együtt. Kértem meséljen még Ronról, Hermione-ról és Dracoról. Majd én is elmeséltem merre jártam az elmúlt években sötét varázslók és Voldemort nyomai után kutatva.
Hogy az elmúlt tizenegy év alatt hány halálfalót segítettem Azkabanba juttatni még mikor Auror voltam. A kviddics múltam iránt is érdeklődött és hogy miért hagytam abba. Nem békült ki azzal a válaszommal hogy elfáradtam és kicsit untam is. Szerinte nem kellett volna a csúcson kiszállni.

-Meg jöttünk- mondja büszkén szét tárt karokkal.- Ezt a tisztást neked találták ki.
Ki lépek Hagrid hatalmas háta mögül és a szavam is el áll a látványtól ami a szemem elé tárul.
Azt hittem ismerem ezt az erdőt ahol szinte mindig homály van az óriás dús lombkoronjú fák miatt, de tévedtem. Ez az erdei tisztás lehet a tiltott rengeteg smaragd ékköve. A nap itt megvakítja az erre tévedőt.
Gyönyörű zöld fű megannyi virággal. Madarak repkednek és közben kellemesen csicseregnek, a távolban egy csapat hippogriff tanyázik.
-Hagrid, ez csodálatos! -Köszönöm.- hálálkodom.
-Nem rég fedeztem fel ezt a területet. Nem messze innen van egy idegen akramantulla törzs. Velük próbálok kapcsolatot teremteni.- meséli.- úgy hogy én lassan magadra is hagylak, de kiváncsi vagyok mennyit változtak a szárnyaid az elmúlt években.
- Viszonylag elég sokat. Nagyobbak és világosabbak lettek,  majdhogynem teljesen fehérek. Sokkal erősebbek és néhány átok könnyedén lepattan róluk. Kifejezetten különleges. - morfondírozok.
- Hát ez fantasztikus!- kurjantja.  
- Láthatom? - fekete bogár szemei csak úgy csillognak.
- Persze. - mosolygok rá.
Hátat fordítok Neki és kibújtatom szárnyaim.
Minden alkalommal fáj mert érzem ahogy a lapockámnál szét hasad a bőr miközben a kifelé növő csont felvágja. Alig pár másodperc alatt megtörténik a csoda és kész kifejlett "angyal" szárnyakkal állok ott.
- Azannya Sam. Ez fenséges, egy szempillantás alatt kibújtak. -Régebben több időbe telt.- magyarázza.
- Igen, sokat fejlődtem. - kacsintok rá.
- Sikerült meg tudni róla valamit?- kérdezi miközben alaposan szemügyre vesz.
- Nem sokat. Dumbledore-ral kutatunk utána, de nem haladunk előre.- simítok meg szomorúan egy tollat.
- Ne csüggedj, idővel úgy is minden kiderül. - bátorít.
- No, de most megyek a pókokhoz. Vigyázz magadra oda fent.

Miután Hagrid elbúcsúzott, elrugaszkodtam a földtől és már repültem is a magasba.
Jól esett végre szabadon szárnyalnom, az elmúlt pár hónapban mintha egy kalitkába zártak volna. Még nem tudjuk a miértjét ennek az adottságnak, de a gyönyörét már jól ismerem. Ilyenkor úgy érzem hogy enyém az egész világ.
Leírok pár "gyakorló" kört a tisztás mentén, bár nem mintha ezt az ember elfelejtené.
A hippogriffeknek úgy látom meghoztam a kedvüket mert ők is fel szálltak. Természetesen megtartom a tisztes távolságot, de még is felemelő érzés velük repülni. Pár kilométerre vagyunk a Roxforttól, innen a magasból még festőibb a kastély és nem győzöm csodálni.
Körülbelül fél órája repkedhetek amikor Hagrid kiabálása ránt vissza a valóságba. A hang irányában még a fák is megrezegnek.
Rosszat sejtek és gyors szárny csapásokkal elindulok arra felé.