Varázslatos Szárnyalás

Felirat a falon

Egészen a második emeletre követjük a patrónust, ahol szerte foszlik, a folyosó legvégén pedig a diákok egy halomba gyűltek össze. Gyors léptekkel közeledünk és egyszer csak Albus ellentmondást nem tűrő hangja zengi be a falakat.

- Argus!

Egy pillanatra megtorpanok, de csak egy pillanatra mert Perselus tovább rántott. Nem elég, hogy a testem most a vér is meghűlt bennem Dumbledore-t hallva. Míg utat törtünk magunknak a tanulok közt elengedtem a bájital professzor kezét. Ijesztő látvány tárul a szemem elé. A szemközti falon a fáklyák fényében egy felirat csillant meg hatalmas betűkkel.

„FELTÁRULT A TITKOK KAMRÁJA.

AZ UTÓD ELLENSÉGEI RESZKESSENEK!"

Alatta Mrs. Norris, a gondnok macskája lógott fejjel lefelé, farkánál fogva a fáklyatartóra akasztva. Merev és mozdulatlan volt, mint egy darab fa, tágra nyílt szeme üvegesen meredt a semmibe. Harry, Ron és Hermione magukban álltak a diákok és tanárok gyűrűjében.

Dumbledore ekkor sebes léptekkel elhaladt mellettük és habozás nélkül leakasztotta a macskát.

- Jöjjön velem, Argus – fordult Fricshez, aki hangtalanul zokogott. – Potter, Weasley és Granger kisasszony szintúgy.

- Az én szobám van a legközelebb, igazgató úr – jelentkezett Lockhart. – Itt van egy emelettel feljebb. Ha gondolja, parancsoljon...

- Köszönöm, Gilderoy – bólintott Dumbledore.

A néma tömeg utat nyitott, Lockhart fontoskodva loholt Albus után és a sort Piton és én zártuk.

Mikor beléptünk Gilderoy sötét szobájába a falakon lógó hajcsavarokkal megáldott képmásai nagy mozgolódásba támadtak. Az igazi gyertyákat gyújtott, majd utat engedett Dumbledore-nak, aki letette az élettelen állatot az asztalra. Harry, Ron és Hermione a gyertyák fénykörén kívül ültek le, én hozzájuk közel álltam meg és figyeltem Albust.

Az igazgató egészen közel hajolt Mrs. Norrishoz, hosszú horgas orra alig egy-két centiméternyire volt a macska bundájától. Ujjaival finoman tapogatta, bökdöste az állatot és közben homlokát ráncolta. Minerva is az asztal fölé hajolt és összeszűkült szemmel figyelte a vizsgálatot. Piton egy lépéssel távolabb állt. Félhomályba burkolódzó arcán sajátos kifejezés ül. Lockhart Dumbledore körül legyeskedett és az ötleivel bombázta a professzort.

- Biztos, hogy átokkal ölték meg, valószínűleg a Transzmogrifiai Tortúrával. Magam is rengetegszer használtam. – ecseteli. – Nagy kár, hogy nem voltam ott, mert tudok egy kitűnő ellenátkot, ami meg menthette volna...

Lockhart kommentárjaiba újra meg újra belevegyült Frics mekegő, panaszos zokogása. A gondnok leroskadt egy székre és kezébe temette az arcát, hogy ne kelljen látnia az élettelen macskát. Dumbledore titokzatos szavakat motyogott és varázspálcájával újra meg újra megérintette az állatot.

- Hasonló merényletek sorának voltam tanúja annak idején Ouagadogou-ban – fecsegte Lockhart.

- Hallgass már el, Gideroy! – bukott ki belőlem és szúrós pillantást küldtem felé.

– A történetet részletesen leírtam az önéletrajzomban. – folytatta, de lejjebb vett a hangjából. - Persze miután elláttam a város lakóit amulettekkel, többé egyetlen támadás sem történt...

- A macska nem pusztult el, Argus – szólt halkan Albus.

Lockhart nyomban abbahagyta az általa megelőzött gyilkosságok összeszámolását.