Varázslatos Szárnyalás

Október 31.

Gyors zuhany és átöltözés után egyből Albus irodájába megyek, hogy beszámoljak neki Harry és Ron beszélgetéséről. A kőszörny félre ugrott a helyes jelszó hallatán és a mögötte lévő fal kitárult. A csigalépcső emelkedni kezdett, én ráugrottam és vártam míg felérek a tölgyfa ajtó elé, amelyet griffmadár formájú réz kopogtató díszített. Sietősen megrángattam a madarat, mire az ajtó zajtalanul kinyílt előttem. Beléptem, de a gyönyörű, kerek dolgozószoba üres volt csak az apró ezüst szerkezetek zúgása törte meg a csendet. Az elmúlt idők igazgatóinak portréi békésen keledeztek, míves kereteikben. Dumbledore íróasztala mellett egy arany ülőrúdon Fawkes gubbasztott öregesen. Oda léptem hozzá, hogy megsimogassam csodálatos vörös tollait, amiből már néhány kihullott.

- Egy-két hónap és újjászületsz, kis barátom. – suttogtam a főnixmadárnak.

Ekkor az ajtó kinyílt és belépett Albus.

- Jó reggelt, Albus! – üdvözöltem.

- Samantha, jó reggelt! – köszöntött boldogan, de amint felfigyelt gondterhelt arckifejezésemre oda lett a vidámsága. – Miben segíthetek? – kérdezte és közben helyet foglalt asztala mögött és én is leültem.

Beszámoltam neki a kihallgatott rövid beszélgetésről és vártam mit mond, ha valaki ő biztos tudja a magyarázatott. Néhány perces gondolkodás után szólalt csak meg.

- Fogalmam sincs mit hallhatott Harry. – mondja egyszerűen.

- Ötleted sincs? – „nem hiszem el."

- Jó pár is van, de több információ kellene. – áthatóan néz rám félhold alakú szemüvege mögül.

Értem a célzást.

- Jobban oda figyelek a fiúra.

- Köszönöm. Na, de most. – csapja össze a kezeit. – Menjünk reggelizni.

Együtt mentünk le a nagyterembe.

A beköszöntő október nyálkás, hideg idővel lepte meg a kastélyt és környékét. A diákok és tanárok körében egyaránt terjedő megfázásjárvány sok munkát adott Madam Pomfreynak, a javasasszonynak. Kalapkúra-bájitala azonnal hatott ugyan, de a betegnek a kezelés után még hosszú órákig füst szivárgott a füléből. Napokon át puskagolyó méretű esőcseppek záporoztak a kastély ablakaira. A tó vízszintje megemelkedett, a virágágyások sáros patakmederré változtak. A kviddics csapatok már javában eddzenek hétvégenként még a legcudarabb időben is. A mardekárosok új Nimbusz Kétezeregyesei, amit Lucius Malfoy ajándékozott nekik, eléggé lelombozta a többi csapatot. A repüléstan órák elég jól zajlottak, alig volt egy-két csonttörés hetente. Harryt próbáltam szemmel tartani és fülelni a közelében, de nem tudtam meg semmi mérvadót.

Halloween estéjére teljes feketébe öltöztem, az egész Roxfort zengett az ünnepelni készülő diákoktól. Bárcsak átszippanthatnám magamba az ünnepi hangulatukat és vidáman készülődhetnék én is. Október 31.-én általában otthon bezárkózom a lakásba, még a csokiért kopogtató gyerekeknek sem nyitok ajtót és bele feledkezem a fájdalmamba. Egyedül a lányom közelsége nyújtott némi vígaszt és szedtem össze magam, de most ő sincs itt. Érzem ahogy próbál eluralkodni rajtam a pánik, a nyakamban lévő gyűrűt megállás nélkül szorongatom, mintha ettől várnék segítséget. Ma este van a tizedik éve, hogy Voldemort kiontotta szeretett barátaim életét és ezzel kezdetét vette a szerencsétlenségek sorozata.

A vitrinhez lépve töltöttem egy félpohár whiskyt remélve, hogy segít a szorongáson. Egy húzásra mind megittam, jól eső fájdalommal marta a torkomat, amitől a hideg is kirázott. Kivételesen a pálcámat a talárba rejtettem, felmarkoltam a cigimet és erőt véve magamon ki léptem a folyosóra.