Varázslatos Szárnyalás

Eső után

18+ Előre szeretném jelezni, hogy felnőtt tartalom van ebben a fejezetben! 18+

Mikor a kastély főbejáratához értünk lemásztam a seprűről és újfent Perselusba kapaszkodva próbáltam fel ugrálni a lépcsőn. Minden második lépcsőfoknál felszisszentem fájdalmamban. A bájitalmester ezt megunva fogta magát és a karjaiba vett.

- Tegyél le! – követeltem. – Megy egyedül is!

- Sosem érünk oda akkor. – nézett rám szigorúan.

Piton szikár alkatát nézve nem gondoltam volna, hogy egészen a gyengélkedőig el cipel. Kellemes meglepetés. Beérve a terembe letett az egyik ágyra és meg kereste Poppyt. A javasasszony épp Harryvel itatta meg a Pótcsont-Rapidot barátai társaságában. Mikor felém közelednek már messziről csóválta a fejét.

- Oh Sam, hogy veled mindig történik valami mikor pályára lépsz. – mosolygott. – Elképesztő.

- Sajnálom Poppy. – újra gyereknek érzem magam.

- Ezt, hogy érted? – érdeklődik Piton.

- Jaj, hát gyerekként minden meccse után itt volt. – magyarázta vidáman miközben végig tapogatta a bokámat. – A griffendéles Li...

- Poppy! – vágok közbe ingerülten mire ő nagy szemekkel rám néz. Alig láthatóan Harry felé bökök a fejemmel. No meg az sem lenne jó, ha Piton is megtudná. Az említett most kettőnk közt jártatta a tekintetél.

- Szóval a griffendéles... kis barátnője – megtalálta a megfelelő szót. - nem győzte folyton ide hordani őt. Aztán meg jöttek a fiúk és itt ramazúriztak napestig.

- Harcias játékos voltam. – magyarázom a bájital professzornak, aki még mindig furcsán tekint ránk. Jobbnak látom, ha nem nézek rá és inkább elborulok az ágyon, hogy a plafont bámuljam.

- Egyszer, ha jól emlékszem – veszi elő a pálcáját. – összesen tizenhat csontja is eltört.

- Az nem kevés. – jegyzi meg Perselus.

- Tényleg! – jut eszembe. – Életem legjobb meccse volt. – nosztalgiázok. – Ötödéves voltam.

- Kész is vagyunk. – egyenesedik ki a javasasszony.

- Gyors voltál, köszönöm. – körbe forgatom a bokámat, minden irányba hajlik rendesen.

- Szívesen, de legközelebb ne lássalak itt! – kacsint rám.

- Mindig ezt mondtad. – mosolygok.

Piton a kijárat felé indul, de én meg húzom a talárja hátulját mire megáll. Harry ágya felé megyek, ahol a griffendél kviddics csapat minden tagja ott van, és persze Ron és Hermione.

- Gratulálok a csapatnak! – karolom át a Weasley ikrek nyakát. - Szép győzelem volt!

- Köszönjük! – mondják kórusban.

- Hogy van, tanárnő? – kérdezi Harry.

- Hát Fiam, jobban, mint te. – húzom el a számat. – Megengeditek, hogy négyszemközt beszéljek Harryvel? – fordulok a többiekhez.

Bólogatnak és magunkra hagynak. Le ülök Harry mellé az ágyra és nézem kimerült arcát.

- Ne haragudj, hogy nem tudtam többet tenni. – mondom csendesen.

- Ne vicceljen, Miss. Krüger. A többiek el mondták mi történt. – mondja vidáman. – Köszönöm, hogy megmentett.

- Szívesen! – szorítom meg ép kezét. – Kemény este elé nézel, úgy, hogy hagylak is szórakozni a barátaiddal, amíg Madam Pomfrey ki nem zavarja őket. – kacsintok rá.