Varázslatos Szárnyalás

Repüléstan

Hétfő reggel végre kipihenten ébredtem, készítettem egy kávét magamnak és az íróasztalhoz ültem, hogy ígéretemet betartva levelet írjak Vivnek. Megbeszéltük, hogy hétfőnként írok neki, még csak tíz éves, de nagyon kis akaratos. Én a heti két levélnek jobban örültem volna, de szerinte az túl gyerekes. Viszont a lelkére kötöttem, hogy ha baj van rögtön baglyot küld, ahogy a fogadott nagyszüleinek is. Természetesen a nemvárt kalandomról nem számolok be neki, még gyerek és a titkomról ő sem tud. Sőt róla sem tud szinte senki csak a legfontosabbak, Albus, Minerva és Pomona. Próbáltam elrejteni a világ elől és talán ezzel hibát követtem el, de az anyja vagyok és jót akartam neki. De mindez jövőre meg változik mikor megkapja a levelét a Roxfort-tól, hogy felvették. Miután kész lettem a levélírással felöltöztem és elsiettem a bagolyházba, hogy elküldjem. Aztán a nagyterembe mentem ahova szinte az elsők közt érkeztem. Korán van még, a diákok zöme még csak most éledezik.
Tanítás előtt van még egy teljes órám előkészülni.
A tegnapi affér után jobban oda kell figyelnem magamra, lehet okos döntés lenne kerülnöm a Bájital Mestert. Bár be kell valljam most is nehezemre esik nem rá gondolnom.
Bőségesen megreggelizek és a Nagyterem főbejáratán át távozom, de egy nyájas hang a nevemen szólít.

- Samantha kedves.
- Jó reggelt, Gilderoy. - mosolyt erőltetek magamra.
- Korán kelt ma, izgatott az első órája előtt? Ne legyen, biztos remekül fog szerepelni. - válaszolja meg a saját kérdését.
- Meg vallom jó magam is lámpalázas vagyok kicsit. - kacsint rám.
- Cseppet izgatott vagyok mert még rengeteg dolgom van óra előtt. Úgy, hogy megyek i...
- Nahát. - vág a szavamba. - Miféle dolog? Szívesen segítek Samantha. - lép közelebb. Még egy karnyújtásnyira sincs tőlem és kifejezetten feszélyez az Ő közelsége. Valamiért rossz érzéssel tölt el.
- Nagyon figyelmes, de köszönöm nem kérek segítséget. - finoman menekülőre fogom és óvatosan lépdelek hátra felé. Már a második lépésem után a hátam nekiütközik valakinek, pedig elég kihalt a folyosó.
- Nocsak, Miss. Krüger. - a mély hang közvetlenül a fülem mellett csendül fel és két magabiztos kéz a felkarjaimon pihen. Azonnal libabőrös lettem.
- Ha így folytatja, még a végén belém esik Samantha. - szinte hallom maliciózus mosolyát, ahogy várja a reakcióm a kétértelmű megjegyzésére.
- Csak nem hallgatóztál Perselus? - fordulok szembe vele.
- Micsoda rágalom, felháborító. - mondja ezt úgy, hogy egy cseppet sincs "felháborodva". Ezzel tudatosan lebuktatva saját magát, hogy valójában tényleg hallgatózott. Muszáj mosolyognom.
- Csak a közelben szerettem volna lenni, hátha kikell menteni az oroszlán karmai közül. - fejével a távolodó Lockhart felé int.
- Ez kedves Tőled...- ironizálok. Egy hang a fejemben csak annyit mond, hogy "távolság". Kerülnöm kell ezt a férfit, úgy, hogy egy gyors viszlát után faképnél is hagyom.

Hátra se nézek úgy vágtázok ki a birtokra, ahol a tanóráim fogom tartani.
A másodévessekkel kezdek a mainap, délelőtt a griffendél és mardekár gyerekekkel, délután a hugrabug és hollóháttal. Ezen a héten minden osztállyal a tavaly tanultakat fogjuk ismételni, kivéve ugye az elsőéveseket. Ezért felállítok egy kis akadálypályát, minden osztálynak a tudásához mérten. A szertárban lévő eszközök és természetesen a pálcám segítségével hamar kész lettem a pályával. Holnap a harmadévesek órái elött majd kicsit változtatok rajta és így tovább minden nap míg el nem jutunk az ötödévesekig csütörtökön. Pénteken a hatod és heted évesekkel foglalkozom délután, a lista szerint, amit Minervától kaptam nincs sok jelentkező, de jobbnál-jobb kviddics palánták. Péntek délelőtt meg az elsőévesek kerülnek terítékre. A karórám szerint még van tíz perc becsöngetésig úgy, hogy a szertár mögött meg bújva gyorsan rágyújtok, mint egy csintalan diák.

Alig, hogy eltüntetem a csikket egy pálca suhintással már szállingóznak is ki a tanulók, mire becsengettek és számításaim nem csalnak akkor mindenki itt van.