Varázslatos Szárnyalás

Bemutatkozás

Arra eszmélek fel hogy Hermione óvatosan ébresztget.
- Nem soká Meg érkezünk Krüger professzor. - Álmosan pislogok rá, ők már mind talárban feszítenek. - A könyve, Tanárnő. - nyújtja felém Neville.
- Köszönöm. - el teszem a kézi táskámba. Kisvártatva be gurulunk az állomásra és le szállunk a vonatról, a gyerekekkel együtt megyek fel a kastélyig a fiákerrel. Szívem szerint oda mennék egy tesztrálhoz hogy csodálhassam, de nem szeretném hogy a fiatalok azt gondolják megkergültem vagy megijesszem őket. El köszönök Tőlük a nagykapu előtt.

Fel pillantok az iskolára, itt tornyosul előttem a teljes valójában. Ez a robosztus épület évekig adott otthont nekem, megannyi boldog emlékem nyughelye. Szemet kápráztatóan gyönyörű még ebben az esti ködös időben is. Megrohamoztak az érzések ahogy fel törtek a múlt eseményei. Barátaim arcai egymás után toldúlnak a szemem elé. Az állandóan vidám Lily mosolygós orcája megannyiszor feltünik, egyszerűen nem bírom. Arcomat a tenyerembe temetem és át adom magam a zokogásnak.

-Nyugodj meg Gyermekem - Albus Dumbledore a vállamra helyezi kezét és a legegyüttérzőbb hangján szól hozzám.
- Sajnálom hogy oly sok sebet téptem fel azzal hogy ide hívtalak, de szükségem van Rád. - erőt vettem a síráson és megszorítom a kezét.
- Tudom Albus, de ettől még nehéz. - gúnyosan elmosolyodok.

-Gyere menjünk, meg mutatom a lakosztályod- belém karol és be vezet a nagykapun, át vágunk a diákok sokaságán. Miközben egyre csak felfelé baktatunk és beszélgetünk meg tudom hogy Harry-ék nem sokára meg érkeznek. Albus udvariasan érdeklődik a Roxfort Expresszel való utazásomról és az elmúlt három hónapomról amit Londonban töltöttem egy muglikkal teli kerületben.

Már épp kezdett bosszantani ez a rengeteg lépcsőzés és koválygás mire az Igazgató végre meg áll a hatodik emeleten a csillagvizsgáló torony kezdete előtt. Mit ne mondjak korát meghazuttoló sebességgel szedte a fokokat. El megyünk a folyosó közepéig ahol egyetlen egy ajtót látok, biztos vagyok benne hogy mikor én jártam ide ez az ajtó nem volt itt.
-Meg is jöttünk - mosolyog félhold szemüvege alatt.
- ideje volt... - morgolodom, de mintha Ő ezt meg se hallotta volna. Kinyitja az ajtót és előre enged. Még a szavam is elakad attól amit látok. Olyan ez mint egy mesebeli utópia.
- Úgy olvasom le az arcodról hogy megérte ennyit "másznunk". - huncutúl mosolyog.
- Magadra hagylak, de igyekezz vissza a nagyteremben nem soká kezdődik az évnyitó. A bőröndjeid már a hálószobában vannak. - teszi hozzá ahogy kihátrál és be csukja az ajtót.

Egy nappaliban állok, legalább is nekem annak tűnik. A mennyezet el varázsolt ugyan úgy mint a nagyteremben. Most épp csillagos égboltot látok magam felett. A helyiség közepén egy barna kanapé van előtte két ugyanolyan stílusú keskeny fotel csak egy hosszúkás dohányzó asztal választja el őket. A szembe lévő falnál egy író asztal felette kétszárnyú ablakkal, mellette egy ajtó. A baloldali falnál viszont egy kisebb, nem is tudom, talán szökőkút van, vízeséssel ami apró tóba végződik. Olyan az egész hangulata, stílusa ennek a szobának mintha egy erdőben lennék. A barna és zöld színeiben pompázik. A vitrines italos szekrény is mohával van borítva. A szembe lévő ajtó a fürdőszobába vezet nem túl nagy, pont elég. Minden kényelmesen el fér benne. Tengerpartra emlékeztető a dizájn. Kék és homokbarna. A szép nagy kádba legalább egy tucat csap is bele kanyarodik . Nagyon hasonlít a prefektusi fürdőben lévőhőz. Már csak a hálószoba maradt amit nem választ el ajtó a nappalitól csak egy boltív a falba vájva.
El vigyorodok a megjelenésén, a virágos rét. Hatalmas ablak széles párkánnyal és kényelmes matraccal mely a füves gyep hatását kelti, ami tökéletes hely olvasásra. Hasonló színű baldachinos ágy éjjeli szekrénnyel és egy apró gardrób. Csodálatos.

Észbe kapok, Dumbledore nagyjából negyedórája hagyott magamra. Az egyik bőröndömből kikapok gyorsan egy szimpla fekete talárt majd magamra kanyarítom. Gyors léptekkel el hagyom a lakosztályom és meg célzom a folyosó végén lévő lépcsőt. Próbálom felidézni a vissza vezető utat, de valahogy hiába mert sehogy sem sikerült a helyes úton járnom. El vétettem volna egy fordulót, esetleg egy lépcső kanyarulatot? Teljesen el tévedtem és biztos vagyok benne hogy a beosztási ceremónia már javában zajlik. Tiszta szégyen. Hét évig jártam ide és fogalmam sincs merre vagyok.