Varázslatos Szárnyalás

Perselus Piton

(Szenvedélyes rész)

- Granger! Hogy merészel pálcát emelni egy tanárára?!- üvölti Piton miközben gyors léptekkel szinte suhan felénk.
- Én kértem meg rá hogy segítsen. - válaszolok a megszeppent boszorka helyett és újból leülök a fa tövében.
Őszintén, ahogy megláttam Perselust az összes erő kiszaladt belőlem. Miért pont Ő jár erre? Miért Neki kell így látnia? Elég sebet ejtett már rajtam, nem kell több.
- Veled meg mi a fene történt?- kérdezi miután felmérte a helyzetet.
- Nem Hermione csinálta, épp megakartam kérni hogy segítsen rendbe hozni. - Piton szúrós szemmel a lányt méregeti.
- Mennyen vissza a kastélyba Granger.- utasítja.
Hermione gyorsan össze szedte a könyvét, a pálcáját és elindult az épület felé.

- Szóval mi történt?- teszi fel újra a kérdést.
- Volt egy kis balesetem az erdőben, össze futottam pár akramantullával.- válaszolok.
- Miért nem használtad a pálcád?- ennek a beszélgetésnek rossz vége lesz.
- Nem volt nálam...- suttogom, de sajnos igy is hallotta.
- Nem volt Nálad...- ismétli.
- Biztos csapni való Boszorkány lehetsz ha annyit sem tudsz hogy egy varázsolnak a legnagyobb fegyvere a pálcája. Elég nagyképű lehetsz ha azt hitted hogy pálca nélkül is állod a sarat.- csak úgy ömlik belőle a megaláztatás.

- Figyelj Perselus, ha nem segítesz akkor menj és küld vissza hozzám Miss Grangert. Tőle megkapom azt a segítséget amire szükségem van mindenféle fölösleges megjegyzés nélkül. És ne felejsd el én nem az egyik diák vagyok akivel megengedheted ezt a stílust...- ripakodok rá dühösen,
remélve hogy sértődötten tovább áll.
De nem így tett, ahelyett le gugolt és alaposan szemügyre vett.
Egy lusta pálca mozdulattal le szívta rólam az összes szennyeződést majd a sebeim vette kezelésbe. Egymás után forrasztotta össze őket. Nem bírtam levenni Róla a szemem, nonverbálisan hajtotta végre a varázsigéket és mindig mikor bele kezdett egybe egy kicsit megráncolta a homlokát.
Már csak a kulcscsontomon lévő és a bokám maradt, de Ő egyszercsak fel emelte a fejét és a tekintetünk találkozott. Gyorsan lesütöttem a szemem és a mellettem lévő lehullott leveleket kezdtem szemlélni nehogy észre vegye hogy elpirultam.
- Ezzel és a lábaddal elkellene menni a gyengélkedőre. Madam Pomfrey többet tud segíteni mint én.- mondja.
- Nem tudnád mégis Te megpróbálni? Nem szeretnék a gyengélkedőre menni.- kérdezem a levelektől.
De inkább erőt veszek magamon és a szemébe nézek.
- Kérlek.- Sóhajt egyet.
- Megpróbálom. Mi lett a lábaddal?- érdeklődik miközben óvatosan lehúzza a cipőmet.
- Menekülés közben megbotlottam és elestem.- gúnyosan elmosolyodik.
- Ügyes vagy. - dicsér meg cinikusan.
Nem reagálok csak figyelem mit csinál. Ujjaival végig tapogatja a bokám, az ember azt hinné hogy egy ilyen arrogáns jégszívű férfi keze hideg. De ehelyett finom meleg amitől én máris libabőrös lettem.
- Nem tört el. - közli és varázsol rá egy merevítő pólyát. Közelebb térdel én reflex szerűen hátrálnék, de a hátam igy is a fának támasztom.
Kezével finoman elsöpri a hajam az útból, pálcáját a sebre szegezi és furcsán mormol. Enyhe bizsergést érzek a kulcscsontomnál.

- Kész.- mondja és feláll közben leporolja a koszt a térdéről.
- Köszönöm. - nézek rá hálásan. Majd meglepetésemre a kezét nyújtja hogy felsegitsen. A tenyeremet az ővébe csúsztatom enyhén megszorítja és felhúz, nagyobb volt a lendület mint amire számítottam és a mellkasának ütköztem. Az egyik kezem ott pihen a másik az ő kezében. Olyan közel állok hozzá hogy még a teste melegét is érzem. Csak egy pillanatra megengettem magamnak hogy élvezzem ezt a közelséget amire már tizenhét éve vágyom.
De csak egy pillanatra.
Gyorsan hátráltam egy lépést.
- Öhm.. Köszönök mindent Perselus.- Ő mit sem törődve azzal hogy épp köszönetet mondanak neki aligláthatóan biccentett. Majd lekanyaritotta a talárját és a kezembe nyomja.
- Vedd fel. Így ne lássanak a diákok.
Azzal sarkon fordult és vissza indult a kastély felé.
El is felejtettem hogy a ruhám még néhol el van szakadva. Hisz csak a piszkot szívta le róla a Tergeo bűbájjal.
Felveszem a talárt és mélyen beszívom az illatát, le sem tagathatná hogy az övé olyan akár egy frissen elkészült bájital.
Kicsit vártam és én is elindultam a főbejárat felé, váratlanul ért hogy a kis Hermione ott ácsorgott.
- Jobban van Krüger professzor? - érdeklődik.
-Igen, Piton professzor végül segített. Szeretnélek megkérni arra hogy a történteket ne mond el senkinek.
-Persze Tanárnő.- megfordult és felsietett a lépcsőn.