Varázslatos Szárnyalás

Hang és kanapé

A tanári asztalnál elfoglaltam a szokásos helyem Minerva és Perselus közt alig, hogy leültem mindenféle étel jelent meg előttünk. - „Hála Merlinnek." – Így legalább nem kell beszélgetnem, gyorsan eszek és el is tűnők a közeléből. Szinte pont előttem illatozó, fűszerekben gazdag tejszínes gomba leves pihent. Nem is foglalkoztam a többi étellel, annyira finom volt, hogy két tányérral ettem belőle. Mikor végeztem, mint egy jól lakott óvodás hátra dőltem és egy pillanatra behunytam a szemem. Apró meleg érintést éreztem a kézfejemen és mikor oda néztem Perselus kezét láttam, ahogy épp csak a kisujjával hozzám ér.

- Hogy telt az első órád? – kérdezte és el is húzta a kezét.

- Jól, köszönöm. – válaszoltam és egyben fel is álltam, hogy távozzak. – További jó étvágyat.

Ki sem értem a kastélyból, de a cigaretta már a számban volt. Szívesen üldögéltem volna még a nagyteremben teli hassal, de jobbnak láttam eljönni. Vissza sétáltam a szertárhoz és leheveredtem a fűbe, amíg meg nem érkeztek a diákok. A Hugrabug-Hollóhát tanulókkal remek volt a dupla óra, ők is nagyon élvezték az akadálypályát. Mikor kicsengettek elpakoltam az eszközöket, amik a pályát alkották, nehogy valaki felügyelet nélkül használja és megsérüljön. Mikor végeztem fel mentem a lakrészembe, rengeteg időm volt még vacsoráig. Kényelmes melegítőt húztam és egy mugli regénnyel az ágyba vonultam olvasni.

Már sötétedett mikor valaki vadul dörömbölni kezdett az ajtón, amitől majd ki ugrott a szívem a helyéről.

- Megyek már! – kiabálok és az ajtóhoz sietek káromkodva. – Tessék? – téptem fel a kilincset.

- Mit csinálsz itt pizsamában? – Piton volt az. – Egy órán át vártalak a tanáriban. – dühösen becsörtet a szobába.

- Persze, gyere be. – lökőm be az ajtót. – „a tanárit el is felejtettem basszus".

- Nem tanuló vagy! Vannak kötelességeid. – nagyon feldúlt.

- Igazad van, fogalj helyet. – mutatok a fotelre. Leül, kezeit a mellkasánál keresztbe fonja, még fújtat. Én is helyet foglalok vele szemben a kanapén.

- Látom Dumbledore nagyon a kedvedben akart járni. – néz körbe felhúzott szemöldökkel. – szép szoba.

- Igen, az. Miért kerestél? – érdeklődöm.

- Draco büntetőmunkáját akartam át beszélni. – néz rám, mire én csak sóhajtok. – „remek beszélgetés lesz".

- Kérsz valamit inni? – a vitrinhez sétálok. – Lángnyelv whisky?

- Igen, az jó lesz. – töltök két pohárba és az egyiket leteszem elé az asztalra. – Köszönöm.

- Egészségedre. - Felmarkolom a cigimet az íróasztalról és rágyújtok. – Hallgatlak.

- Miért kapott büntetést?

- Nem kérdezted tőle?

- De igen, azt mondta a gyakorlatot végezte, amit te kértél.

- Rafinált fiú. – nevetek. – Többször is figyelmeztettem, hogy viselkedjen, a harmadik ilyen eset után kapta a büntetőmunkát.

- Vond vissza.

- Tessék? – köhögők bele az italomba. – Dehogy vonom.

- Ne húzz ujjat az apjával, hogy a fiát már az első nap bünteted.

- Majd küld egy dühös levelet és aztán megnyugszik. – legyintek.

- Ne akard az ellenségednek. – hangját lejjebb vette.