Varázslatos Szárnyalás

Vivódások(k)

Ahogy a szobám felé rohantam végig szidtam magam, hogy a francba lehettem ennyire felelőtlen és idióta! Feltéptem az ajtót, az ablak elé kuporogtam és remegő kézzel rágyújtottam.

Sok hülyeséget csináltam már az életem során, de ekkora baklövést még nem vétettem. Hogy is gondolhattam hogy megcsókolom? Mire számítottam?
Tisztában voltam vele hogy az iskola egyik tanára. Miután Dumbledore fel keresett egy teljes hónapig gondolkodtam, elfogadjam-e a megbízást. Az egy hónap fejtőrés is Piton miatt kellett, de a múlt sebei miatt hamarabb hittem azt hogy megakarom átkozni mintsem megcsókolni. Mint egy kiéhezett tini hagytam hogy a vágyaim irányítsanak nem törődve a következményekkel...

De Ő közeledett, Ő érintett meg. A hangja is árulkodó volt és mikor a tarkóját szoritottam nem hátrált el.
Mialatt újra át járt az érzés kellemesen beleborzongtam és az elfeledett kis üvegcsék össze koccantak a zsebembe. Kihalászom őket és villámcsapásként hasít belém a felismerés.
Nekem csinálta... Azért nem jött ebédelni mert nekem készített főzeteket! Vajon mi késztette rá hogy a szabadidejét a nekem kreált bájitalokra fordítsa?

Végig húzom ujjam a vágáson és meglepetésemre már alig érzem a heget. Kisietek a fürdőbe hogy a tükörbe megnézzem. Éppen hogy látszik. A tégelyt is oda adhatta volna a hozzá tartozó instrukciókkal mint a fiolákat, miért ragaszkodott ahoz hogy Ő ápolja le?

Az arcomat nézem. Nem fér a fejembe hogy nem ismert fel. A hajam meg nőtt, diákként rövidre nyírt frizurám volt.
Az idő rajtam is nyomot hagyott, kisebb szarkalábak vannak a szemem sarkában és a mosoly gödröcskéim is mélyebbek lettek. Mégis hogy van mersze nem emlékezni rám? A diák lányra aki folyton a nyomában volt és figyelte. A lányra aki titkon meghiúsította James rontásait mielőtt célba találtak volna.
Pedig rengetegszer próbáltam beszélgetést kezdeményezni Vele, persze mind hiába. Mindig valami ócska kifogással faképnél hagyott.

Vissza megyek a hálóba fehérneműre vetkőzök és végig dőlök az ágyon, arcomat a párnába fúrom. Próbálom kiüriteni a fejem, oh mit nem adnék most egy felejtés átokért.
Ezzel a gondolattal aludtam el.
Álmomban megint Perselus dolgozó szobájában voltam, újra megtörténtek az események de Piton most ellenséges volt mikor megakartam csókolni. El lökött magától és én sírva kiszaladtam a szobából. Lucius ismét ott volt és mindketten nevettek rajtam.
Újfent szörnyen ébredek, a faliórára pillantok még fél óra van vacsoráig. Semmi kedvem le menni, de muszáj szembe néznem Vele és minimum elnézést kérnem a kétes viselkedésemért.
Vissza felöltözök és indulás előtt megiszom a bájital mestertől kapott egyik kis fiola tartalmát.
Kellemes édeskés íze van.

A Nagyterem elé érve mély levegőt veszek és benyitok, rögvest kiszúrom Piton hátát.
Alig hogy feszengve elfoglalnám a helyem Albus fordul hozzám.
- Hogy telt az első napod Samantha? - érdeklődik
- Öhm...- első lehetséges válasz: őszinteség!
"Remek volt Albus, korán keltem, mert borzalmasan aludtam aztán röpködtem a tiltott rengetegben. Majd egy akramantulla sereg megtámadott és csúnyán megsérültem, végezetül intim viszonyt kezdeményeztem az egyik kollégával akitől a segítséget kaptam." Biztos hogy nem...
Második lehetséges válasz: hazugság!
Természetesen ezt választom.
- Tartalmasra sikeredett, igy nem unatkoztam. - nyögöm ki végül hamiskás mosollyal.
Szerencsémre ebben a pillanatban meg telt az asztal ínycsiklandó ételekkel és ennek hála nem kell tovább beszélgetnem.
A balomon ülő Perselusra sanditok aki hátra dőlve karba tett kézzel láthatólag rajtam mulat.
Mit sem törődve vele megpakolom a tányérom és belefogok a vacsorába.

A fő étel után McGalagony érdeklődik hogy sikerült-e a tantervet össze állítanom minden évfolyamnak. Helyeslően bólogatott a válaszomra hogy már az egész tanévre kész vagyok vele.
Aztán a kviddicsről diskuráltunk egészen addig amíg megnem láttam a muffinokat. A baj csak az hogy a bájital mester balján sorakoznak egy hatalmas kupacban. Mély levegő!
- Adnál pár muffint Perselus? - szólítom meg.
- Egy csókért cserébe bármit oda adok Miss Krüger.- mondja kihívóan.
Ijedtemben Minervára nézek, aki Dumbledore-ral beszélget, ügyelt rá hogy csak én halljam.
- Csak vicceltem. - bazsalyog az orra alatt és három muffint tesz a tányéromra majd tejet tölt a serlegembe.
- Figyelj Perselus...
- Ma már másodjára szólsz így hozzám Samantha. Újfent megdorgálsz mint kint a birtokon? - vág a szavamba.
- Nem - körbe nézek nem hallja-e más is a mondandóm. - Csak elnézést szeretnék kérni. Nem felejthetnénk el?
- Ohh elfelejteni semmiképpen nem szeretném, ahoz túl kellemes meglepetés volt. De ha számodra kellemetlen akkor több szó ne is essék róla. - fejezi be.
Arca kifürkészhetetlen, meglehet hogy ennyivel megúsztam volna?
- Ezt nálam hagytad. - veszi elő a tégely kenőcsöt és leteszi az asztalra.
- Ha kíváncsi vagy a véleményemre akkor legyen mindig nálad, tekintettek azokra az alkalmakra amikor nem lesz Nálad a pálcád. - gúnyolódik, de mosolyognom kell rajta.
Ezek után jó kedvel hátra dőlve majszolgatom a muffinjaimat.