Varázslatos Szárnyalás

Meglepetések

Hagrid hangja a sűrű erdőből jön ahol a fák is remegnek, oda nem tudok be repülni mert eltörném a szárnyaimat a fák törzseiben. Pálcám után nyúlok a farzsebemhez, de rákell eszméjek hogy a kávéföző mellett hagytam. Úgy hogy addig repülök amíg a hangok fölé nem érek és egy meggondolatlan ötlettől vezérelve vissza húzom a tollazatom. Miközben zuhanok imádkozom hogy egy ág se nyársaljon fel. Valamilyen isteni szerencse miatt a talpamra érkezem, de a talaj alatt mozog és elég nehéz megtartani az egyensúlyom. Pár pislogás után hogy a szemem újra hozzá szokjon a félhomályhoz, veszem észre hogy egy kifejlett akramantullán állok. Ezek szerint Hagridnak nem sikerült békésen a megbeszélés. Kapva kapok az ötleten és pókról pókra ugrálva előre török egészen a Vadőrig.

-Hagrid!- kiáltok ahogy mellé érkezem. -Most mit csináljunk?- teszem fel a költői kérdést.
- Van nálad pálca Sam?- néz rám reménnyel teli szemekkel.
-Nincs...- zihálom. Aggódva hátra pillantok, de a pókok serege még mindig üldöz minket.
- Akkor futunk tovább. Van egy tervem, ne maradj le.
Az egész menekülésben ez a legnehezebb, hogy ne maradjak le. A nagy termete végett Ő sokkal előrébb van mint én. Közben próbálok figyelni arra is hogy nehogy el essek a vastag gyökerekben. Hagrid ahogy rájuk lép szét roppannak a súlya alatt.
Érzem ahogy a gallyak felhasították a bőröm több helyen és szivárog belőlük a vér. Nem tudom beazonosítani hogy a rengeteg mely részén lehetünk, nem hiszem hogy jártam volna erre régebben. Végül bekövetkezett a legrosszabb, elestem. Beakadt a lábfejem egy fa nyúlványba. Kétségbe esésemben még hang sem jött ki a torkomon hogy Hagrid után kiáltsak. A pókok mindjárt elérnek és nem tehetek semmit ellene. Behunyom a szemem kezem az arcomra szorítom és csak várom hogy egy akramantulla rám vesse magát, de ehelyett újabb lábak dübörgését érzem és még több visítást hallok. Mint egy kisgyerek mikor megijed kilesek az ujjaim közt, egy másik akramantulla törzs harcba szállt az üldözöinkkel.
-Samy, jól vagy?- Hagrid a hónom alányúl és egy másodperc alatt talpra állít.
- Beakadt a lábam- lihegem. - szerintem kificamodott.
- Akkor viszlek. - azzal felkapott mint egy lisztes zsákot és a vállára rakott. - Minél hamarabb el kell tünnünk innen.
- Egyet értek. - Sebes léptekkel elhagytuk a pók háború helyszínét. De a visitásukat még Hagrid viskójánál is hallottuk.
-El vigyelek a gyengélkedőre? -kérdezi miközben óvatosan leemel a válláról.
- Nem, köszönöm. Nem szeretnék már az első nap ott kikötni. Vissza megyek a szobámba és ott ellátom a sebeim. - finoman ránehezedek a sebesült lábamra.
-Fáj, de el tudok botorkálni a kastélyig és felrepülök majd a hálóm ablakáig.- mondom bizakodóan.
- Te sem nézel ki túl jól Hagrid. - jegyzem meg az arcára pillantva.
Őt sem kímélték az ágak. A szakállára már rászáradt a vér.
-El leszek.- kacsint rám.
- Akkor majd később találkozunk.
Köszönöm a kirándulást.- nevetek , de az arcom besajdul.

Kisebb kerülő úton indulok a tiltott rengeteg széle mentén a kastély felé nehogy meglásson igy valaki. Már a célom felénél járok mikor éles fájdalom nyilal a bokámba és össze esem. Lehet jobb lett volna ha Hagrid mégis el visz a gyengélkedőre. Késő bánat. És még a taláromat is a kunyhónál hagytam. Végig nézek magamon, a ruháim itt-ott szakattak, verések. Kisebb-nagyobb vágások díszítik a bőrömet, a kulcscsontomnál van egy mély vágás abból még most is csurog a vér. Itt még nem bonthatom ki a szárnyaim, észre vennének a diákok akik kint sétálgatnak, beszélgetnek. Tovább indulok fától fáig haladok többször meg kell állnom pihenni.
A halántékomról folyik a verejték a megeröltetéstől és már a fejem is hasogat. Erre már úgy ahogy elfogytak a diákok , de a szemem meg akad egy lányon aki egy hatalmas vaskos könyvet olvas.
-Hermione.- suttogom. Mindenkitől csak jókat hallottam Róla. Okos, gyorsan tanul és több varázsigét tud mint a korabeliek.
Meglehet hogy tud segíteni nekem legalább az apróbb karcolásokat eltüntetni és a ruhám rendbe szedni. Körbe nézek, nincs a közelben más úgy hogy oda botorkálok hozzá.
- Szia Hermione. - szólítom meg finoman. A kis boszorka úgy reagált ahogy számítottam, felpattant és egy szemvillanás alatt pálcát szegezett rám.
- Merlin szakállára Krüger professzor, Magával meg mi történt.- mér végig a lány csodálkozva.
Már szédülök az állástól úgy hogy le dobom magam oda ahol az imént Hermione ült.
-Hagriddal volt egy kis kalandunk az erdőbe.- őszintén válaszolok neki hisz épp szívességet szeretnék kérni tőle.
- Ohh, így már ertem. - ezek szerint nem idegen neki Hagrid varázs lények iránti szenvedélye.
- Ne tedd el a pálcád, szeretnék Tőled segítséget kérni. Úgy hallottam remek kis boszorkány vagy és sok varázsigét ismersz. - mosolygok rá.
Zavarba jött és kicsit bele is pirult a dicséretbe.
-Miben... ömm.. hogyan segithetek?- érdeklődik.
- Ismersz olyan bűbájt amivel rendbe tudod tenni a ruhám és esetleg a vágásokat?- Megint végig mér és rövid gondolkodás után szólal meg.
- Igen, a Tergeo-val letudom szívni a piszkot és a vért. Episkey-vel a sérüléseket betudom gyógyítani. A reparo-val a ruhát megjavitani.- csak úgy hadarja izgalmában.
- Kitűnő Hermione, én is ezeket használnám. 10 pont a Griffendélnek.- dicsérem aminek nagyon örül.
- Szabad kérdezni hogy akkor miért nem használta?
-Jogos kérdés, a szobámban hagytam a pálcám. Tudom felelőtlen voltam. - teszem hozzá mivel enyhén szemre hányoan pislog rám.
- És a gyengélkedőre miért nem ment be?- kiváncsiskodik tovább.
Sóhajtva, de válaszolok.
- Nem akartam már az első nap oda kerülni és Hagridot sem szerettem volna bajba juttatni.

Elégedett a válaszommal mert nem tett fel több kérdést, pálcáját rám emelte és szólásra nyitotta száját.
-Terg...- nem tudta befejezni a bűbájt mert egy piros fénycsóva kirepítette a pálcát a kezéből.
Amennyire tudtam talpra szökkenttem és vedelmezően a lány elé álltam várva a következő csapásra.