N̺͆i̺͆g̺͆h̺͆t̺͆r̺͆a̺͆i̺͆n̺͆ (Guns N' Roses) Befejezett

47. rész

November 30.

Ha valaki azt mondta volna nekem 20 évvel ezelőtt, hogy haver, idő előtt elveszted azt akit a legjobban szeretsz, elevenen nyúzom meg és hajítom a tengerbe. De ez megtörtént és fekete öltönyömet begombolva tudatosult bennem az, hogy három óra múlva már örök nyugalomban fekszik a föld alatt az én szerelmem, nagyobb biztonságban, mint amit én valaha is adhattam volna neki. Belenéztem a tükörbe és elborzadtam magamon. Két hétig alig ettem valamit, és az alkohol fogyasztásom is ismét megugrott. Felvettem az összes gyűrűmet, illetve az összes fémkarkötőmet. Fekete cilinderemet a fejembe nyomtam, mert én vagyok Slash. Nem is értettem miért is élek, hisz egyszer már meghaltam heroin túladagolásban. Én itt vagyok akkor ő miért nem? Istennek mi volt ezzel a célja? Most úgy őszintén. Gondolat menetemből halk kopogás zökkentett ki:

-Slash, bejöhetek? -hallottam meg Larát az ajtó túloldalán.

-Persze. -kinyitotta az ajtót és belépett. Fekete testre feszülős ruha. Fekete boleró. Fekete harisnya és fekete tűsarkú cipő. A haja begöndörítve omlott a vállára és a szeme és a szája is feketével volt kihúzva. Rám emelte tengerkék szemeit és a szomorúság szinte ordított a szeméből -Semmi baj. -öleltem magamhoz -Nincs semmi baj.

-Mikor indulunk?

-5 perc. -néztem az órámat és felkaptam a hátamra a fekete kabátomat. Lementem a lépcsőn ahol a gyerekek már a hátukat támasztva várakoztak. Kinyitottam a kocsi ajtót amíg London bezárta az ajtót. Beülve még vagy 2 percig csak bámultam a kormányt, majd egy könnycseppet észrevétlenül letörölve beindítottam a motort. A temető előtt leparkolva egy hadseregnyi újságíró várt minket. Kinyitottam az ajtót és kilépve a kocsiból csak úgy özönlöttek rám a kérdések:

-Kit temetnek?

-Ki volt ő az életedben?

-A Guns-al mi újság?

-Miért maradt el a koncert?

-Liának hívták a nőt? -éreztem, hogy nem bírom tovább:

-TAKARODJANAK INNEN!! -odítottam el magam és húztam magam után a gyerekeket. Ahogy beléptünk a vaskapun a kápolna másik oldala felé tartottunk amikor Anna megszorította a kezem és én is az övét. Hófehér koporsó. Hófehér lilomok. Nem voltunk sokan és nem is kellett, hogy sokan legyünk. Duff is ott volt és azért voltunk még egy páran. Leültem az egyik székre és a többiek mellém ültek. A pap elmondta amit el kellett neki mondania és hat srác felemelte a koporsót és elindultak a sírhoz. Bele engedték a gödörbe és vissza túrták rá a földet. Rá csúsztatták a márvány lapot és elmentek onnan. Sötétedett, mindenki indult haza. Duff még meg veregette a vállam és London szólt, hogy ők haza mennének. Mondtam nekik, hogy vigyék a kocsit majd én haza sétálok. Lara le sírt sminkkel ölelte húgát aki a sírra hajolva szipogott. London megfogta Lara és Anna kezét, majd a lányok felálltak és elindultak a fiúkkal a kocsihoz. Az eső elkezdett csöpögni és én pedig a sír előtt térdelve sírtam. Fel emeltem a fejem és éreztem, hogy a friss novemberi eső símogatja az arcomat.

Mostmár nem féltem Liát, tudom, hogy jól van és angyal szárnyakat növesztve néz le ránk a mennyország ajtaján.

VÉGE

Nagyon köszönöm mindenkinek aki olvasta ezt a könyvet.  Nagyon köszönöm a sok kedves és vicces kommentet, a vote-okat. Na egy szó mint száz KÖSZÖNÖM!!!😍😌❤❤