N̺͆i̺͆g̺͆h̺͆t̺͆r̺͆a̺͆i̺͆n̺͆ (Guns N' Roses) Befejezett

22. rész

2019 Október 29

Lia

Nem akartam el engedni. Éreztem, hogy újra szeretem. Levegő hiány miatt meg emeltem a fejem. Ő rá puszilt a torkomra.
-Slash ne ezt nem lehet újra kezdeni. -bontakoztam ki öleléséből.
-Mert?
-Mert nem tudom el felejteni azt amit mondtál.
-Lia kérlek!
-Rendben adok egy utolsó esélyt, de ha ezt is el cseszed Los Angelesig foglak kergetni!
-Megértettem.
-Ajánlom is. -emeltem fel a mutató ujjamat.
-Amúgy ha megkérhetlek, hogy gyere át hozzám akkor nagyon örülnék ugyanis mutatni akarok valamit amitől el dobod az agyad.
-Most?
-Most.
-De Lara meg Anna vannak csak egyedül itthon.
-Anya menj nyugodtan. -hallottam Anna hangját az emeleti nyitott ablakból.
-Mondták már neked, hogy nem illik hallgatózni kislányom?
-Oké bocsánat, de menj nyugodtan el leszünk.
-Rendben. -fordultam ismét Slash felé.
-Akkor gyere velem. -utána mentem és be szálltam a kocsiba. -Héj minden rendben? -simította meg az arcomat a kezével. Bele borzongtam az érintésébe jó értelembe.
-Persze. -gördült le arcomon egy könnycsepp.
-A férjed? -na itt ismét elkezdtem bőgni. Még nem indultunk el ezért magához szorított. Valahogy mindig is meg nyugodtam ha a karjai közt voltam.
-Na megyünk? -néztem bele fekete szemeibe ami még mindig ugyan úgy csillogott mint amikor először megláttam.
-Megyünk. -mondta majd beindította a motort és már úton is voltunk. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy a Paradise Cityt dúlolom.
-Szereted? -kérdezte Slash.
-Mit? Ja igen ez volt a kedvencem tőletek.
-Tényleg? -húzta fél mosolyra a száját.
-Aha. -mosolyodtam el én is.
-Na itt vagyunk. -majdnem leesett az állam. Nagy fehér ház körülötte sövény és kő kerítés a legközelebbi várostól egy kicsit messzebb.
-Na nem jössz? -zökkentett ki az ámuldozásból Slash.
-De. -böktem ki egy kisebb ki jelentő mondatot. Ahogy be léptünk a házba egyből nagyon sok felé lehetett volna menni de Slash meg ragadta a kezem és egy szobába vezetett:
-Most csukd be a szemed. -mondta én pedig úgy is tettem. Egy röpke fél perc múlva pedig ezt hallottam- Ki nyithatod. -és amit láttam, hát nem tudtam nem nevetni. Egy régi bor volt amit állandóan vedeltünk a Sunseten és az a Night train volt.
-Jézusom ez honnan van? -mondtam miközben el vettem az üveget.
-Amikor ide költöztünk akkor láttam meg még a másik lakásomban a szekrénybe. Szerintem Iz elől rejthettem el.
-Fel bontjuk? -mosolyogtam rá. -A márkás borok ehhez képest a kanyarba sincsenek.
-Emlékszel milyen gyorsan be rúgtunk tőle?
-Te emlékszel rá? Olyan részeg voltál, hogy csak húzni tudtunk a lábadnál fogva. -nevettem.
-Na menj ki az udvarra viszek poharakat.
-Ne hogy hozz poharakat ennek így van fillingje!
-Igazad van. -tette zsebre a kezét és ki mentünk az udvarra. Gyönyörű volt a fű és az egész kert.
-Bele lehet feküdni a fűbe?
-Most komolyan ennyire hülyének nézel? Hogyne lehetne. -én pedig le feküdtem és csak bámultam az eget. Már kezdett le menni a nap. Kibontottam az üveget és meg húztam a piát.
-Hát az íze ugyan olyan szar mint volt. -tettem egy minőség ellenőrzést.
-Ebben egyet értek. -mondta miután ő is ivott belőle. Le feküdt mellém és csak csöndben néztük az eget.
-Tudod, hogy akár kivel voltam együtt akár kivel házasodtam -felém fordult- én mindig szerettelek.
-Tényleg? -bámultam még mindig az eget.
-Hazudnék én neked?
-Lehet.
-Jaj Lia ne kezd már, lépjünk túl a múlton felejtsük el.
-Jó. -azzal a lendülettel meg fordultam és meg csókoltam újra.