N̺͆i̺͆g̺͆h̺͆t̺͆r̺͆a̺͆i̺͆n̺͆ (Guns N' Roses) Befejezett

28. rész

-London menj el most! -suttogta Lara.
-Lara én..
-AZT MONDTAM, HOGY TAKARODJ INNEN!
-Rendben de én itt akkor be fejeztem. -amikor már az alakja se volt ki vehető akkor Lara beszaladt a házba és felrohant a lépcsőn egészen a szobájáig.
-Hát ez is olyan volt. -tett egy rövid tény megállapítást Duff.
-Hallod nem mondod. Fel megyek beszélek vele.
-London merre ment?
-A Golf street-en lehet.
-Akkor én vele beszélek. -fel vette a bőt kábátját és kiment.
-Lara. -kopogtam Lara szobája ajtaján.
-HAGYJ BÉKÉN!! -üvöltötte sírva.
-Hidd el nem jó magadban tartani. Én is ugyan ezt életem át és nagyon nem volt jó magamban tartani úgyhogy légyszíves engedj be! -kattant a zár és be léptem a szobába. Képek voltak mindenhol.
-Azta mennyi képed van rólatok. -néztem körbe a szobába.
-Igen nincs szívem megválni tőlük. Úgy ahogy neked sincs szíved a gyűrűdtől megválni. -bámulta a plafont az ágyon fekve. Leültem mellé az ágy szélére.
-Anya szeretem. -temette bele a fejét a párnába és zokogott tovább.
-Tudom kicsim tudom. -simogattam a hátát.
-Talán neked is könnyebb lenne.
-Mi csoda?
-Ha örökre elfelejtenénk őket.
-Londonékat?
-Igen.
-Figyelj nekem már úgymond mindegy. Úgyse fogunk már össze jönni, szóval ez rajtatok áll vagy bukik.
-Lara. -hallottunk meg egy ismerős fiú hangját.
-London, nem azt mondtam, hogy nem akarlak látni?
-Akkor miért mondtad, hogy még szeretsz? Lara hidd el akár mivel jóvá teszem csak hagy szeresselek. -Lara oda szaladt a sráchoz és megölelte.
-Szeretlek. -suttogta bár én is hallottam tőlük három méterre úgyhogy nem nevezném suttogásnak.
-Na én hagylak titeket.-mentem ki az ajtón. Még pont láttam ahogy megcsókolják egymást. Igazából aranyosak voltak nagyon össze illettek.
-Mit mondtál neki? -kérdeztem Duffot aki még ugyan azt a sört iszogatta amit egy órája adtam neki.
-Csak el mondtam neki részletesen, hogy nálatok mi volt és, hogy ő ezt akarja-e Larának.
-Az igen hát úgy tűnik be vált. -mosolyogtam rá.