N̺͆i̺͆g̺͆h̺͆t̺͆r̺͆a̺͆i̺͆n̺͆ (Guns N' Roses) Befejezett

21. rész

2019 Október 29.    15:10

Slash

Nem tudtam, hogy miért, de ami óta Laráéknál voltunk csak Lia jár az eszembe. Nem tudom ki verni a fejemből, igaz régen ehhez 7 év kellett. De most valahogy úgy érzem, nem szabad el felejtenem.
-Lara lassabban mert nem értek semmit! -jött be az udvarról London.
-Apa meg csalta anyát. -hallottam három méterre a telfontól. Ne megint elő tört az a nap, nem tudom ki verni a fejemből azt a két percet amikor Ahs az ölemben volt Lia pedig az asztal másik oldalán és legördült egy könnycsepp az arcán. Meg gondolás nélkül vettem el Londontól a telefont:
-Szia Lara Slash vagyok, Lia otthon van?
-Szia, igen itthon van kint ül a dió fa alatt és ha jól látom megint sír.
-Nagy baj lenne, ha el mennék? -London értetlen fejjel nézett rám.
-Szerintem anyának is jót tenne úgyhogy szerintem nyugodtan.
-Akkor húsz perc és ott vagyok.
-Rendben. -vissza adtam a telefont. Ki szaladtam a kocsihoz és már indultam is.

20 perccel később

Ahogy le parkoltam a ház előtt Lara már ott állt a kapuban.
-Hátul van. -mutatott a kert irányába. Hátra mentem. Ott sírt a dió fa alatt. Leültem mellé:
-Te, hogy kerülsz ide? -nézett rám szipogva.
-Hallottam, hogy mi történt.
-A történelem meg ismétli ön magát. -suttogta. Majd felém fordult és bele nézett a szemebe. Láttam hogy fél. Akár akartam akár nem magamhoz szorítottam. Ő is át ölelt.
-Annyira hiányoztál. -suttogta sírva.
-Te is.  -pusziltam bele a hajába
-Ne! -tolt el magától- Te mondtad, hogy nem is szerettél igazán. -és ez volt az a mondat ahol betelt a cérna és elszakadt a pohár. Csak azt vettem észre hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon.
-Slash te sírsz?
-Nem, röhögök. Szerinted?
-Pedig neked nem kéne sírnod nincs rá semmi okod.
-A semmi okod az te vagy.
-Te most miattam sírsz? -szorította össze a száját.
-Igen, igen látod miattad is lehet sírni.
-Slash nem értem, hogy miért sírsz pont miattam?
-MERT SZERETLEK A KURVA ÉLETBE IS! -pattantam fel a földről. -Szeretlek. -suttogtam magam elé. Ő nem mondott semmit csak felállt a földről, oda jött elém, végig simította kezével az arcom. Közelebb hajolt a fejével. Nem bírtam a távolságot és a derekánál fogva közelebb húztam és meg csókoltam. Mintha a világ meg szűnt volna létezni közöttünk. Még mindig ugyanolyan édes volt a csókja mint harminc évvel ez előtt. Bele túrt a hajamba, fel ugrott és a lábait a derekam köre fonta. Én a combja alá fogtam nehogy le essen.Akkor még nem is sejtettem, hogy mennyi minden nehézség és fájdalom vár ránk a további időkben.