45. rész

100 7 14
                                    


Ezen a héten rendezem le a temetést. Már a gondolattól is rosszul vagyok. Fel ébredtem a kanapén full másnaposan, letettem a lábam a földre és a térdemre könyökölve dörzsöltem meg a szemeim, közben lépteket hallottam:

-Slash? Jól vagy? -hallottam Lara hangját.

-Aha, persze. -mosolyogtam rá.

-Elmehetek veled?

-Lerendezni ezt az egészet?

-Igen, végül is én vagyok a lánya. -túrt a hajába.

-Rendben. -dőltem hátra- Egyébként jól vagy?

-Igen. -mosolygott, de láttam egy könnycseppet kiszáguldani a szeméből. Gyorsan le is törölte.

-Na gyere ide! -nyújtottam a kezem. Leült mellém majd a vállamra hajtotta a fejét és összehúzott szemekkel zokogott fel. A könnyei mint a folyó olyan sebességgel szánkáztak az arcán. Meg fogtam a vállát. Tudtam milyen érzés hiszen én is elvesztettem az anyámat de szerencsére nem ilyen fiatalon:

-Na szaladj kapj fel magadra valamit. -símogattam meg a vállát amikor már abbahagyta a sírást. Felállt a kanapéról én is így tettem és elmentem felöltözni. Mikor elkészültem ő már full feketében várt a bejárati ajtó előtt. A szeme is feketével volt kihúzva, száján fekete rúzs volt, szőkés barna haját pedig kiengedve hagyta. Elindultam a garázs felé ő pedig jött utánam. A kocsiba beszállva elindítottam a motort és elindultunk. Minden le lett zsírozva. Péntek...három nap múlva temetik azt az embert akivel én együtt akartam leélni az életem. De nyílván a sors mindig közbeszól. Nem értem miért érdemeltem ezt. Drogoztam? Igen. Részeges voltam? Igen. Nőfaló voltam? Igen. De ezek nem teszik ki egy számomra kedvelt ember halálát. Már attól görcsbe rándul a gyomrom, ha csak vissza gondolok arra amikor régen csak Hollywoodi álmodozókként loptuk a napot a Sunseten. De ez már csak emlék. Sajnos, ha akarnám akkor se tudnám elfelejteni. Lia kék szeme, szőkés barna haja, arca, tökéletes alakja kísért minden nap. Mindenhol, mindenben és mindenkiben őt látom. Ahogy hazaértünk én felmentem a szobámba, behúztam az összes függönyt és bezártam az ajtót. Elindítottam a Don't Cry-t és lefeküdtem az ágyra. Kivettem a párna alól a pólóját és megint meg csapott az illata. Megtudtam hogy a szerelem még a heroinnál is erősebb drog ami sose ereszt el, ha valakit nagyon szeretsz.

N̺͆i̺͆g̺͆h̺͆t̺͆r̺͆a̺͆i̺͆n̺͆ (Guns N' Roses) BefejezettOnde histórias criam vida. Descubra agora