Lelki Társak (befejezetlen)

Hát nem emlékszel?

Reggel kisírt szemekkel, és zúgó fejjel ébredtem. Nem tudom mi történt már este fele, nagyon homályosak a dolgok. Annyira emlékszem, hogy anyuval összevesztünk, én meg utána ki tomboltam magam. Ennyi. Hogy később még mennyit sírtam, vagy mi volt, az már nem rémlik.

A lépcsőn lefele menet eszembe jutott, hogy a telefonos veszekedésünk után, már nem találkoztam anyuval és most lesz az a pillanat, amikor meg kell beszélünk a dolgokat. Ahogy leértem, anyut a kanapén találtam háttal ülve nekem. Nem vett észre, ezért be mentem a konyhába, és leültem az asztalhoz. A telefonom még mindig úgy volt az asztalon, ahogy tegnap ledobtam. Akkor ezek szerint nem vittem föl magamhoz, és tényleg nem beszéltem már anyuval. Remélem hogy csak egy rossz álom volt ez az egész.

-Jó reggelt.-köszöntem oda sem nézve, amikor anyu belépet a konyhába.

-Jaj. Te már ébren vagy?-kérdezte meglepett arckifejezéssel anyu. -Mesélj, milyen volt a felvételi?-állt meg az ajtóban, és neki támaszkodott az ajtófélfának.

-Mi az, hogy milyen volt? Nem akarsz erről beszélni, mi? Hát ez elég rosszul esik. És az, hogy tegnap hazudtál is nekem, még jobban csalódottá tesz.-mondtam gorombán, de a gombóc egyre nagyobb lett a torkomban. Nem beszélhettem így a saját anyámmal. Valahogy nem volt ez így jó.

-Figyelj, anyu.-kezdtem, de a hangom egyre jobban kezdette remegőssé válni. -Sajnálom a tegnapit, é-én nagyon neveletlen voltam. Támogatnom kéne téged, és nem ellened fordulni. Kérlek ne haragudj rám, n-nem tudnám megbocsájtani magamnak, ha mo-most össze vesznénk miattam.-mondtam, de már nem tudtam vissza tartani a sírásomat. Kitört belőlem, anyu meg csak állt ott és nézett rám.

-Idefigyelj. Nem értem, hogy miről beszélsz. Mi ezt már tegnap meg beszéltük, és abban állapodtunk meg, hogy nem hozzuk fel többet!-mondta mérgesen anyu, én meg csak ültem és pislogtam, miközben folytak a könnyeim.

-Micsoda?-nyögtem ki halkan. Tényleg megbeszéltük volna tegnap a dolgokat? Egyáltalán nem emlékszem rá.

-Hát nem emlékszel? Arra értem haza, hogy te itt hisztizel és nekem kellett lenyugtatnom téged. Utána meg megbeszéltünk mindent, és abban egyeztünk meg, hogy nem hozzuk fel többet!-mondta, szinte már hisztérikusan anyu. Egyáltalán nem értettem mi van. Tiszta homályosak voltak a tegnap esti emlékeim, anyu meg pánikolni kezdett a semmi miatt.

-É-én nem emlékszem semmi ilyesmire. Nem, én nem... nem emlékszem-mondtam, és aggódva anyura néztem. A fejem iszonyatosan fájni kezdett, és kapkodva kezdtem venni a levegőt. Megpróbáltam felállni a székről, de baromira szédültem, emiatt egyből megkapaszkodtam az asztalban. Remegett minden porcikám, a fülemben zúgott a vér, és egyre jobban kezdtem pánikolni.

-Mi-mi történik velem?-néztem újra anyura, aki csak állt ott, és az ajkát harapdálta. Miért nem jött segíteni?

-Mit tettél velem?! MI TÖRTÉNIK??-kiáltottam rá, de nem volt több erőm, a testem hirtelen össze esett, és elájultam.