Lelki Társak (befejezetlen)

A kollégium

A kollégium nem volt olyan messze, kb. öt perc sétálás után már ott is voltunk. Egy kisebb csoportot alkotva sétáltunk, és közben beszélgettünk. Az idő kezdett hűvös lenni, és este fele még egy kisebb havazást is említett az időjárás jelentés, úgyhogy minél hamarabb bent akartunk lenni a melegben.

-Aztaaa!-csodálkoztam, amikor megérkeztünk a hatalmas épület elé. A tekintetemet gyorsan végigfuttattam rajta, és megállapítottam, hogy tényleg bazi nagy. -Az iskola kajak minden osztálynak külön koleszt épített?-kérdeztem meglepődve.

-Ühüm.-bólintott Mina, mosolyogva.

-Király, mi?-kérdezte Kirishima, és kinyitotta az ajtót. -Hölgyeim, előre.-mondta, egy aranyos mosolyt villantva, és előre engedett minket.

-Köszikee!

-De cuki vagy, köszi.

-Köszönöm.-köszöntem meg én is, a sor végén. 

Ahogy beléptem, megcsapott a kellemes meleg, és a többiek hangos beszélgetése. Mindenki elindult a dolgára, csak én nem tudtam hirtelen, hogy hova menjek.

-Natsu, elküldtem messengeren a kolesz tervrajzát. Azon ki tudsz igazolódni, rá vannak írva a szobák is.-bökött meg Ochako, és megmutatta az egyik képet:

-Itt vagyunk most, ez az első szint. Ez a bejárati ajtó középen, vele szembe a lift, ami fölvisz a többi emeletre. Két oldalt kanapék és TV-ék, ott a bal sarokban egy konyha étkezővel, a jobb oldalon pedig fürdőszobák és mosó szobák vannak.-mutogatott a kép különböző pontjaira Ochako, miközben én vadul bólogattam. -Csak ezen a képen valamiért nincsenek rajta. Itt amúgy a szobák elrendezését mutatja... szerintem.-bökött a jobb oldali részre.

-Értem. Köszi a segítséget.-mosolyogtam rá.

-Ugyan már, semmiség.-legyintett, aztán belecsúsztatta a telefonját a hátsó zsebébe. -Körbevezesselek a többi emeleten?-kérdezte, miközben fölakasztotta a kabátját az ajtó melletti fogasra, és kibújt a cipőjéből.

-Igen, azt megköszönném.-mosolyogtam rá hálásan. -A cipőket is ide kell rakni?-mutattam a kabátok alá, és én is elkezdtem levenni a sajátom.

-Igen, dobd le nyugodtan oda. Ugye hoztál papucsot? Mert nagyon hideg a padló, és csak papuccsal közlekedhetünk ha nem akarunk fölfázni.-kérdezte Ochako, miközben belebújt a rózsaszín mamuszába.

-Persze, hoztam. Valamelyik dobozomba benne van.-mondtam, és a cipőmhöz lehajolva odaraktam szépen a többi közé.

-Oksi. Na gyere!-fogta meg a kezem Ochako, és elkezdett a lift felé húzni.

**********

-Mehetünk a 4.-emeletre?-kérdezte Ochako izgalomtól csillogó tekintettel, miután befejezte a 3.-emelet bemutatását.

-Menjünk!-mondtam, és mint a kisgyerekek, kuncogva és szökdelve elindultunk a lift felé. Nem magam elé néztem miközben ugráltam, ami nem volt túl jó ötlet.

-Kíváncsi vagyok, milyen lesz a szo-kezdtem oldalra fordított fejjel, de nem tudtam befejezni, mert nagy erővel nekimentem valakinek. Hirtelen mindent lassítva kezdtem el látni. Miközben szépen lassan a föld felé zuhantam, kétségbeesetten próbáltam megkapaszkodni valamiben, így hát, szegény előttem álló valakinek a felsőjébe markoltam bele. De ahelyett hogy megálltunk volna, őt is magammal rántottam. Ahogy ő is zuhanni kezdett, megcsapott az illata, és a gyomrom összerándult. Már az elejétől fogva nem mertem kinyitni a szemem annyira be voltam szarva, viszont amikor megéreztem, hogy a bal karját a derekam köré fonja, meg kellett néznem mi történik. Egy vörös szempárral találtam szembe magam, de mielőtt bármit is reagálhattam volna, földet értünk.

-Úristen, Natsu! Jól vagy?-hallottam Ochako hangját a háttérből, de nem tudtam válaszolni.

Fura, mert nem éreztem semmi fájdalmat, pedig nagyot estünk. Mivel csak egyik kezével fogott engem, ezért arra következtettem, hogy a másikkal fogta fel az esést. Amint megvolt a becsapódás, lassan leengedett a földre, és én félig fekvő pózban meredtem magam elé, a válla fölött.

-Legközelebb figyelj oda, hova pattogsz.-suttogta a fülemhez hajolva, és amint megéreztem a leheletét a nyakamon, a gyomrom újra összerándult. Valamiért, nagyon ismerős volt ez a mondat... Aztán szépen lassan hátrálni kezdett, és belenézett a szemeimbe. Bakugo volt az.

-Te meg... hogy kit löksz el.-szóltam vissza halkan, mire a fiú egy apró mosolyt villantott. Felállt, és felém nyújtotta a kezét, hogy fölsegítsen. Én elfogadtam, és egy határozott mozdulattal felhúzott, ami miatt megint közel kerültünk egymáshoz.

-Köszönöm.-suttogtam, tartva vele a szemkontaktust. -Ugye nem sérültél meg?-kérdeztem még mindig suttogva, és óvatosan megfogtam a jobb csuklóját. A pulcsiját kicsit feltűrtem, és gyengéden végig simítottam a karján az ujjaimat.

-Dehogy. Te csak ne aggódj miattam.-mondta a szőkeség szintén suttogva, mire én föl néztem. De a kezét még mindig fogtam. Annyira forró volt, hogy az érintése engem is azzal töltött el. Mindketten zavartan néztünk egymás szemébe, de ez nem tartott túl sokáig.

-Hé, Bakugo! Nálam maradt a könyved!-fordult be a folyosó sarkáról Kaminari, egy könyvet lóbálva, de egyből megtorpant. -Ó. Bocsi nem akartam zavarni.-mondta vigyorogva, és már vissza is akart fordulni, amikor Bakugo hirtelen ellökött magától, és elindult a fiú felé.

-Kösz, baromarc.-mondta amikor odaért, és kikapta a könyvet Kaminari kezéből. Hé, az nem is egy könyv volt. Hanem egy manga... ami ugyan olyan mint az ENYÉM! Jézus, Bakugo-val a könyvesboltba találkoztam már, azért tűnt ennyire ismerősnek!

-Hát. Ez. Iszonyat romantikus volt!-kezdett el mellettem pattogni, Ochako. -Mint egy tökéletes pár! Még sosem láttam Bakugo-t így viselkedni senkivel sem.-bámult rám a lány, csodálkozó tekintettel.

-Hát ez fura volt.-eszméltem föl, az előbb történtekből. -Mindegy. Mehetünk a 4.-emeletre? De most csak sétálva.-néztem kábán Ochako-ra.

-Persze! De erről még később beszélünk.-kacsintott rám, mire én a szememet forgatva elmosolyodtam.