Lelki Társak (befejezetlen)

1-A osztály

Miközben a lépcsőn baktattam fölfelé, szokás szerint megint izgulni kezdtem. Remegett az egész testem, és úgy éreztem, majdnem megfulladok, olyan szoros a sulis egyenruha. Nagy nehezen elértem a lépcső végéhez, ahol már látni lehetett a terem ajtaját. Hangos röhögés és beszélgetés szűrődött ki rajta. Nem mertem közelebb menni a teremhez, mert az izgulástól lefagyott az egész testem.

-Gyerünk Natsu, menni fog...-motyogtam magamban, hogy bátorítsam magam. Egy olyan 5 perc álldogálás után, végre eldöntöttem, hogy be megyek abba a terembe bármi is lesz. Oda mentem az ajtóhoz, kopogtam kettőt, és benyitottam. Abban a pillanatban mindenki elhallgatott, és hirtelen egy egész osztálynyi szempár szegeződött rám. Nem tudtam mit csináljak, ezért csak álltam ott zavarban, és a szoknyám alját gyürködtem.

-Szia Natsu!-hallottam meg egy ismerős hangot. Hirtelen megláttam Ochako-t integetve sétálni felém. Végre megjött a segítség!

-Szia, Ochako.-köszöntem én is, és megkönnyebbülve kifújtam a bent tartott levegőm. A lány oda ért hozzám, megfogta a két kezem, és a tábla elé vezetett.

-É-és most mit csináljak?-suttogtam Ochako-nak, miközben oda értünk a táblához.

-Mutatkozz be!-suttogta vissza, és elindult a helyére. Otthagyva engem egy egész osztály előtt. Kicsit sem voltam zavarban, csak annyira, hogy az egész testem remegett mint egy puding, és nem mertem megszólalni.

-Beszélni is fogsz, vagy csak állsz ott mint egy hülye gyerek?-kiáltott valaki felém, gorombán. Egy szőke fiú volt az, aki lábait a padra téve ült, és vörös szemeivel engem nézett. Valamiért nagyon ismerősnek tűnt...

-Bakugo, maradj már!-lökte meg egy vörös hajú fiú, mire a szőke unottan félre nézett.

-Nem, tényleg igaza van, bocsánat. Csak kicsit izgulok. Szóval, sziasztok az én nevem Kiyomi Natsuko, de nyugodtan hívhattok Natsu-nak.-kezdtem bele, és az izgulásom egyre jobban múlt. 

-Tizenöt éves vagyok, és eddig magántanuló voltam a Shiketsu Akadémián. Kiskorom óta folyamatosan edzettem a képességemen, amíg teljesen az ura nem lettem.-amint ezt a mondatot befejeztem, egy zöld hajú fiú föltette a kezét.

-Ha nem baj, beszélnél nekünk egy picit többet a képességedről?-tette fel a kérdést izgatottan, miközben egy füzetet szorongatott.

-Persze! Kérdezzetek nyugodtan amit szeretnétek.-mondtam mosolyogva.

Amint ezt kimondtam, a zöld hajú fiú rengeteg kérdést tett fel a képességemmel kapcsolatban, a vörös hajú fiú azt kérdezte mit szeretek edzeni, és még sokan jelentkeztek.

-Értem, szóval a víz alapú képességgel a kezeit és lábait át tudja alakítani, vizet is tud kilőni ha megfelelően hidratálja magát, és...-motyogott magában a zöld hajú fiú, miközben mindezt leírta.

-Én is szoktam reggelente futni, szerintem az nagyon férfias! Majd mehetnénk együtt is.-örült a vöröske, én meg csak néztem ide oda, hogy kinek válaszoljak még. Egyszer csak egy szemüveges fiú felállt a padjából, és elkiáltotta magát.

-1-A osztály! Kérlek titeket maradjatok csöndben!-mindenki elhallgatott, és várták, hogy mi fog történni.

-Még be sem mutatkoztunk Kiyomi-sannak! Illetlenek vagytok.-mondta, miközben a kezével hadonászott. Meglepetten álltam, és vártam hogy most mi lesz.

-Kezdem én.-mondta a szemüveges-Az én nevem Iida Tenya, és én vagyok az 1-A osztályelnöke.

-Az én nevem Midoriya Izuku, de nyugodtan szólíts Deku-nak... ha szeretnél.-mondta, és zavartan beletúrt a zöld hajába. Szegény eléggé szégyellte, hogy egyből letámadott kérdésekkel és még be sem mutatkozott.