Lelki Társak (befejezetlen)

Nem mondhatod el senkinek

-Mi tartott ennyi ideig, Natsu?-kiáltott felém hátrafordulva a kanapéról, Ochako.

-Ja, semmi.-mondtam egyből, és gyorsan a nappali felé igyekeztem.

-Látom ám, hogy van valami.-mosolygott titokzatosan a lány, mire lehuppantam a mellette lévő helyre.

-U-ugyan már, mi lenne.-mondtam egy kínos mosoly mellett, de nem bírtam sokáig. -Na jó...-fújtam ki magam. -De nem mondhatod el senkinek!-mondtam komolyan, mire Ochako vadul bólogatni kezdett.

-Oké, csak mondjad már!-suttogta halkan, megszorítva az egyik kezem.

-Rendben, na. Szerintem én...-kezdtem határozottan, de valaki kiáltott.

-Gyertek, kész a vacsora!-kiáltotta Iida egy kötényben, (ami valószínűleg női volt) egy fakanalat szorongatva a kezében.

-Mindjárt megyünk!-kiáltott Ochako, aztán izgatottan fordult felém, hogy folytassam.

-Oké, szóval. Sze-kezdtem bele újra, de Deku odajött hozzánk, és megállt előttünk.

-Nem jöttök enni?-kérdezte kedvesen, de mivel nem válaszoltunk, folytatta. -Gondoltam, hogy ülhetnénk együtt így mi hárman, meg Iida-kun.-mondta zavartan, a hajába túrva.

Ochako-ra nézve vártam az ő válaszát, de a lány csak a fiúra bámult, csillogó szemekkel.

-De, mindjárt jövünk egy pillanat.-fordultam Deku felé-Addig foglaljatok helyet.-válaszoltam, mert Ochako teljesen el volt varázsolva.

-Oh, rendben.-mondta a fiú mosolyogva, és elindult az étkező felé.

-Ochako?-böktem meg a vállát, mert jó pár másodperce Deku után bámult. Semmi reakció. -Ochako!-szóltam rá hangosabban, mire meglepetten felém fordult.

-I-igen?-arcát elöntötte a pír, és a szemei csak úgy ragyogtak. -Bocsánat, kicsit elkalandoztam. Folytasd nyugodtan.-mondta zavartan, az ujjait tördelve.

-Nem inkább, neked kéne elmondanod valamit?-kérdeztem, mert már el is felejtettem mit akartam. -Mi volt ez így... köztetek?-mutogattam a messze ülő Deku, és Ochako között. -Érezni lehetett a feszültséget!-mondtam elképedve, mire a lány még jobban elpirult.

-U-ugyan már, dehogy!-legyintett zavartan.

-Jól van, oké. Nem kell beszélned róla.-simogattam meg a vállát. -Viszont, akkor ha nincs semmi mondanivalód menjünk enni, mert éhen halok.-pattantam föl a kanapéról, és elindultam a Deku által foglalt asztal felé.

Sziasztok, olvasók! Tudom, tudom elég rég volt már rész, emiatt bocsi. <3 Csak eddig nyaraltam, meg belekezdtem egy másik könyvembe, és ehhez meg nem volt motivációm. Viszont megpróbálok, amint haza érek több, és hosszabb részeket hozni. Legyen további szép reggeletek/napotok/estétek. :]