Lelki Társak (befejezetlen)

Ugye nem...

Nagy meglepetésemre, Bakugo állt az ajtófélfának támaszkodva, és pimaszul mosolygott rám. Egy fekete koponyás pulcsi volt rajta, és egy szürke melegítő nadrág. Ahogy végig néztem rajta, a gyomromban pillangók kezdtek repdesni, és izzadni kezdett a tenyerem.

-Mit akarsz?-kérdeztem a lehető legunottabb fejjel amit tudtam mutatni, és megállítottam a hangszóróból szóló, halk zenét.

-Csak megnézem a szobád. Láttam az üzenetet, de nem érdekelt. Aztán láttam mekkora tömeget vonzott ide, ez az amúgy tök unalmas szoba.-vigyorgott gúnyosan, miközben gyorsan körbenézett. -Na csá, csak ennyit akartam.-fordult meg, és elindult.

-Várj!-kiáltottam utána, és gyorsan felkeltem az ágyamról. Nem állt meg, úgyhogy kimentem a folyosóra, becsuktam az ajtóm, és mire odafordultam, már csak a mellettem lévő ajtó becsapódását hallottam. Lefagytam pár másodpercre. Ugye nem... ugye nem Bakugo lett a szomszédom?! Méghozzá az egyetlen, mert ezen az oldalon én vagyok az utolsó szobában. Basszus, nemár. Odamentem az ajtójához, bekopogtam, és nem várva a válaszra, egyből benyitottam a szobába.

-Te laksz ebben a szobában?-kérdeztem, csak a fejemet bedugva az ajtón.

-Ki lakna, te észlény.-nézett rám unott fejjel, az ágya szélén ülve.

-Csodás.-néztem föl a plafonra idegesen. -Akkor, lett egy új szomszédod.-mosolyogtam kelletlenül, és benyitottam teljesen a szobába. Egész jól volt berendezve, csak furcsálltam azt a rengeteg All Might-os figurát a polcain.

-Tudom, nem vagyok vak. Ki van írva az ajtód mellé a neved, mint mindenkinek.-mondta unottan, miközben megindult felém. Amikor odaért hozzám, két kezével megfogta a vállaimat, és elkezdett kitolni a szobából.

-Mi-mit csinálsz?!-kérdeztem, és éreztem ahogyan elönt a pír. Hirtelen közel került hozzám, és emiatt egyből zavarba jöttem. Miért csinálom ezt...? Kitolt a szobájából, és tekintetét belefúrta az enyémbe.

-Senki nem jöhet be a szobámba. Értve?-mondta, még mindig a vállaimat szorongatva.

-Kár. Pedig szép.-mondtam ki egyből gondolkodás nélkül, amit meg is bántam. -Mármint, ne-nem úgy értettem... én...-dadogtam, de a szőkeség zavartan elnevette magát, mire én föladtam a próbálkozást. Elengedte a vállaim, és hátat fordítva elindult a szobájába.

-Bakugo!-fogtam meg a kezét, mire vissza nézett. El volt pirulva.

-Mit akarsz még?-rántotta ki a kezét a fogásomból, és kérdőn nézett felém.

-Nem jössz le velem a többiekhez? Szétunnád az agyad itt egyedül.-kérdeztem mosolyogva, és szórakozottan néztem, ahogy egyre jobban elpirul.

-Nem lógok együtt olyan idiótákkal, mint ti.-mondta gorombán, és visszament a szobájába.

-Hát, oké. Te tudod!-kiáltottam utána, és csalódottan indultam meg a folyosó végén lévő lift felé.