Lelki Társak (befejezetlen)

A változtatás

-Tanár úr, elnézést. Hogy érti azt, hogy csak ebbe a szobába költözhetek? Nem úgy volt, hogy választható?-értetlenkedtem, mert már a cuccaim be voltak pakolva egy szobába, amit nem én választottam.

-Sajnálom Kiyomi, de az igazgató kérésére történt ez a változtatás.-fordult felém, unott arccal Eraserhead.

-Értem. Legalább megtudhatom, hogy ki lakik mellettem?-kérdeztem, egy tehetetlen sóhaj kíséretében.

-Majd megtudod. De nekem most mennem kell, úgyhogy engedjetek.-indult meg a tanárunk, utat törve magának. -Minden be van már pakolva, csak rendezzétek be. Sziasztok!-fordult még hátra egy utolsót, intett, aztán bekanyarodott a folyosó végén.

-Hát ez csodás.-fújtattam mérgesen, aztán Ochako felé fordultam. -Te tudod ki lakik itt, ugye?-kérdeztem, egy cseppnyi reménnyel a hangomban.

-Persze, hogy tudom... de nem fogom elmondani. Majd rájössz...-mondta titokzatos hangon gúnyos vigyorral, miközben összedörzsölte a két tenyerét.

-Na, köszi a segítséget.-röhögtem el magam, mert nagyon bénán tetette a gonoszt.

-Oké ez tényleg nem megy nekem.-adta fel ő is. -Gyere, segítek berendezni a szobád. Nagyjából.-indult meg Ochako, mire én is utána mentem.

Arrébb toltuk az ágyat, és elkezdtük kipakolni a dobozokból. Eléggé sok cuccom volt, (mert nem tudtam mit kell hoznom, és mit nem) úgyhogy eldöntöttünk a délutánunkból maradt időt, erre szánjuk. Több mint egy óra pakolás után, fáradtan estünk össze a földön.

-Ketten sose tudjuk befejezni!-nézett rám fáradtan Ochako, az arcába hulló barna tincsei mögül.

-Ugyan már.-legyintettem, aztán nagy nehezen feltápászkodtam a padlóról. -Gyere, már csak pár doboz van. Berakunk valami zenét is, hogy fölpörögjünk tőle egy kicsit.-nyújtottam a kezem mosolyogva.

-Rendben.-bólintott határozottan a lány, és rámarkolt a kézfejemre. -Rakhatok be én zenét, ugye?-kérdezte előttem állva.

-Persze.-mondtam, és elkezdtem keresgélni. -Hoztam hangszórót is, úgyhogy ha akarsz rá csatlakozhatsz.-vettem ki az egyik fiókomból a kis JBL hangszóróm, és leraktam a szekrény tetejére.

-De jó! Köszike.-mondta vigyorogva Ochako, és már készült is rácsatlakozni a készülékre.

Miután elindult a zene, nagy levegőt vettünk, és folytattuk a pakolást. Ochako be segített néha a képességével, (ami a tárgyak lebegtetése) és emiatt hamarabb is végeztünk mit gondoltuk.  Egy bő háromnegyed óra után, VÉGRE sikerült berendeznünk a szobámat.

-Hát ez... gyönyörű lett! Köszönöm a segítséget Ochako. Nem is tudod, hogy ez nekem mennyit jelent!-ugrottam a lány nyakába örömömben, mire ő is magához szorított.

-Ugyan már.-tolt el magától. -Gyere szóljunk a többieknek, hogy aki akarja, nézze meg a szobád.-mondta, és kivette a hátsó zsebéből a telefonját, és üzent az osztály csoportunkba. Pár perc múlva, szinte a fél osztály ott tömörült az ajtónk előtt, kíváncsian a nyakukat nyújtogatva, úgyhogy ki kellett nyitnom az ajtót, hogy mindenki láthassa a kész szobát.

-Hát ez eszméletlenül gyönyörű! Ezt ti ketten rendeztétek be?-kérdezte Mina csodálkozva, miközben beljebb jött egy kicsit.

-Igen, sok idő is volt.-kuncogott Ochako.

-Nagyon jó lett lányok. Kellemes a világítás.-nézett körbe Iida elégedetten.

Mindenki megdicsérte az Ochako-val közösen berendezett szobámat, aztán együtt készültek visszamenni a földszintre.

-Natsu, te nem jössz?-fordult vissza az ajtóból Ochako, kérdőn nézve felém.

-Mindjárt megyek utánatok.-intettem, miközben a maradék ruhámat pakoltam be a fiókjaimba.

-Rendi. Lent leszünk a nappaliban!-kiáltott a folyosóról, miközben elindult a többiek után.

-Hogy én milyen szerencsés vagyok...-mosolyogtam, miközben fáradtan hanyatt vágtam magam az ágyamon. Elővettem a telefonom, és beraktam egy kis zenét, hogy kikapcsolódjak pár percre. Becsuktam a szemem, és miközben elindult Nirvana-tól a Come as You Are, nekiálltam átgondolni a mai napom történéseit. Kezdve anyu fura viselkedésével. Vajon mi történhetett? De még mielőtt jobban belemélyültem volna a gondolataimba, valaki kopogott.

-Mondtam, hogy mindjárt jövök...-ültem fel, és amikor kinyitottam a szemem, nem hittem el mit látok.

Sziasztok! Újra itt van egy írói üzenet. Először is, köszönöm azoknak akik eddig támogattak! <3 Mindegy, hogy egy kommentel, egy vote-tal, vagy csak szimplán egy megtekintéssel. Másodszor is, a kép amit ebben a részben találhattok:

NEM AZ ENYÉM! Sajnos nem tudom ki a rajz tulajdonosa, de az összes kredit neki jár. Amit én csináltam, az a szöveg, és a karakter odaszerkesztése. (A karaktert sem én rajzoltam, hanem egy oldalon csináltam!) Amúgy ő itt Natsu:

én így képzeltem el, (lehet hogy ti nem, az se baj) de eredetileg így néz ki. Csak ennyit akartam, legyen további szép napotok!