Az Olasz maffia | ✔

Ö T Ö D I K

Amikor felkeltem egy számomra ismeretlen és eléggé nagy szobában voltam.
A mellettem levő éjjeliszekrényen volt egy óra ami este 8 órát mutatott. Mennyit lehettem kidőlve? Mi ez a hely? És miért vagyok itt? Ezek a kérdések jártak a fejemben amikor egy zár kattanását hallottam, majd egyre távolodó lépteket.
Egy kis hezitálás után erőt vettem magamon, majd odamentem az ajtóhoz. Lassan kinyitottam, majd kiléptem. Körbe néztem és egy hosszabb folyosón voltam. Egy hosszú díszes szőnyeg volt leterítve végig. Tele volt óriási képekkel a fal. Egyik képen egy 50-es éveiben járó férfi, egy kb. 40-es nő és két 10-en éves fiú volt rajta. Mint egy királyi család, ki voltak öltözve, arany ékszerek voltak rajtuk. Kivéve az egyik fiún.
Továbbmentem, ott már csak hárman voltak, az öreg férfi és a két fiú.
A másik oldalon már csak az öreg férfi és az a fiú akin nem voltak arany ékszerek de itt már tele volt tetoválással, feszült izmos felsőtestén a fekete ing. Az utolsó képen pedig ugyan az a fiú volt csak éppen két kutyával az oldalán.

A folyosó végén volt egy lépcső ami lefele vezetett. Lassan lementem rajta és egy elég nagy térbe érkeztem. Úgy tünt, hogy egy nappali. Szerintem jelenleg csak én vagyok egyedül a házban.

Nem tudom mi ez a hely, de minél elöbb ki kell jutnom. És ha már egyedül vagyok a házban akkor lehet, hogy az egész telken egyedül vagyok. Úgyhogy most vagy soha.
El is indultam gyorsan a bejáratnak vélt ajtó felé, de amint odaértem és nyúltam volna a kilincshez az ajtó abban a pillanatban kinyílt és a fiú a képről aki ki van tetoválva, velem szemben állt.

-hova igyekszel szépségem? -kérdezte eszméletlen szexi hangon.

Meglepettségemben hátráltam. De ő csak közelebb jött majd becsukta maga mögött az ajtót.

-innen nem mehetsz csak úgy ki. -nevette el magát.

-ki vagy te? És miért vagyok itt? Mit akarsz tőlem? -kérdeztem kissé bizonytalanul.

-idővel megtudod. De addigis. Ha kimész, ugyan úgy a szobában fogsz kikötni. -mondta majd elsétált mellettem. -most pedig menj szépen vissza a szobába. -szólt vissza.

Na azt várhatja. Nem fog nekem parancsolgatni.
Utána néztem, hogy merre megy és csak ekkor láttam meg, hogy az udvar felé vette az irányt. Nem is kellett több, utána mentem. Tisztes távolságot tartva követtem. Ügyeltem rá, hogy senki se lásson.

A ház mellett volt egy pince ajtó. Bement, de nyitva hagyta az ajtót. Lassan elkezdtem utána menni, egészen le a pincébe követtem. Volt a pincében egy kisebb elkülönített rész, ahol ült valaki egy székhez kötözve véres arccal. Alatta volt fólia ami ugyan úgy véres volt. Odasétált hozzá, majd két testőr szerű férfi mellé lépett.

-tudod, nem szép dolog megölni az embereimet, majd kétszer is meglopni. Natalia beszélt rá?

-neki ehez semmi köze! -mondta gúnyosan a kegkötözött férfi.

-persze hogy nincs. Mint ahogy két éve sem volt a gyilkoláshoz.

-remélem te is utána fogsz menni. -mosolyodott el a megkötözött férfi.

Amint ezt kimondta megütötte, úgy hogy felborult a székkel.
Hirtelen odakaptam a számhoz majd nem sokkal késöbb valaki megköszörülte a torkát mögöttem. Hátra néztem és egy velem nagyjából egy korú férfi állt mögöttem. Rámnézett majd egy kis idő után mögém pillantott és alrébb ment. Ekkor meg éreztem egy erős szorítást a csuklómon, oda kaptam a fejem és az a férfi állt mögöttem aki az imént megütötte a székhez kötözött embert.
Szó nélkül felrángatott a lépcsőn majd be a lakásba. Ott a nappaliba lelökött a fotelba majd felém hajolt.

-ha mégegyszer nem fogadsz szót büntetést kapsz. -mondta olyan közel hajolva hozzám végig a szemembe nézve, hogy éreztem a teste melegét.

-nem félek tőled. -próbáltam úgy mondani, hogy ne vegye észre hogy félek tőle.

-persze hogy nem. -nevetett fel.

Hát ezek szerint nem nagyon sikerült elrejtenem hogy félek.

-egyáltalán minek hoztál ide?! -csattantam fel miután eltávolodott tőlem.

-Domenico! -jött be az a férfi aki mögöttem állt a pincében.

-mivan már Diego? -nézett rá.

Aha... tehát Domenico a neve... neki pedig Diego. Megjegyeztem.

-gyere!

-megyek. Te meg -nézett rám- mégegyszer ki ne merj jönni. -mondta majd ott hagytak.

Hát ez szuper. Sosem fogom megtudni, hogy minek hoztak ide? Minél hamarabb ki kell innen jutnom. Nem maradhatok itt. Ki tudja mit akarnak velem csinálni.
Pár perc gondolkodás után arra jutottam, hogy keresek valami hátsó kaput. Ki is mentem az udvarra végig néztem az egészet de semmit sem találtam csak kerítésként szolgáló magas falakat. Hát rohadt jó. Nincs más választásom minthogy beletörődjek. Pár napon belül kijutok. Meg fogom tudni hogyan jussak ki. Nem maradok itt az biztos. Léptem volna be az ajtón amikor valaki megfogott a hajamnál fogva és neki lökött a falnak. Felszisszentem a fájdalomtól.

-mit mondtam neked? Hm?! -kérdezte ingerülten.

-nem tarthatsz itt! -csattantam fel.

-dehogynem. Büntetést szeretnél ezért a kis mutatványodért amit csináltál?

-mit csinálsz? Megversz? Netán megölsz? Hát rajta!

-nem. Tudni szeretnéd? -préselődött nekem ott lent.

-hagyjál békén! -próbáltam ellökni magamtól.

-indulj fel a szobába. Most! -szólt erélyesebben.

-undorító vagy! -mondtam majd bementem.

Hoy lehet valaki ilyen undorító? Egyáltalán ki ez a Domenico gyerek? És ki az aki meg van kötözve? És kit öltek meg két éve? Mibe keveredtem? Ez nekem egyszerre sok.
Az udvaron tett "látogatásom" nyomot hagyott rajtam. Muszáj voltam lefürödni. A szobából nyílt egy ajtó a fürdőbe. Gondoltam körülnézek a szobában hátha találok valami váltó ruhát. Kinyitottam az egyik szekrényt és a ruháimmal találtam szemben magam. Minek vannak itt a ruháim? Mostmár tényleg nem értem mi folyik itt...

• • • • • • • • • • • • • • •

Sziasztok!
Gondoltam felrakok ma még egy részt.
Remélém tetszett. 😊
Ha igen kérlek vote-oljatok, hogy tudjam. 😇
Köszönöm szépen! 🤗