H U S Z O N H A R M A D I K |18+|

4.8K 142 4
                                    

1 hónap telt el...
Mai nap is átlagosan indult. Aztán jött a hívás, Domenico pedig lelépett. Az utóbbi időben jobb lett a kapcsolatunk. Folyamatosan a kedvemben járt. És ez sokat segített abban, hogy feldolgozzam a történteket. Igaza volt anyának, hogy bármi történik sosem fog elhagyni. És ezt értékelem benne. Ha vannak is rossz időszakok, nem adja fel.

-asszonyom! -nyitotta ki nekem az autó ajtaját Martin.

Beszálltam, majd elindultunk. Nataliaval van találkozóm. Ő úgy tudja hogy Domenicoval fog találkozni. Lesz neki egy kisebb meglepi majd.

-csak eljöttél. -mosolyogtam rá, amint megérkezett.

-mit akarsz? Domenico hol van? Vele kéne találkoznom. -húzta össze a szemöldökét.

-változott a terv. -rántottam vállat- Most pedig beszélgetni fogunk.

-mégis miről?

-Domenicoról. Arról, hogy miért nem tudsz róla leszállni.

-nincs miről beszélnünk. -nevetett fel.

-pedig van. -nevettem fel- most pedig beszélj. -álltam meg fenyegetően előtte.

-nincs neked ahoz semmi közöd, hogy mit akarok Domenicotól.

-tehát mégis akarsz tőle valamit. -mosolyodtam el.

-te nem tudod azt nyújtani neki, amit én. -mondta ingerülten.

-mit? Például azt, hogy engem elvett feleségül? -mutattam fel a kezemet hogy lássa a gyűrüt- Vagy esetleg hogy terhes vagyok tőle? -hazudtam- igen. Biztos nem tudom azt mint te. -nevettem fel.

Láttam rajta hogy ez nem tetszik neki. Örülök neki hogy ezt váltom ki belőle, hisz ez a cél.

-nem szeret téged úgyse!

-vicces, ahogyan próbálkozol. -mosolyogtam- De édes, én már réges régen leköröztelek téged MINDENBEN. -emeltem ki az utolsó szót.

-te büdös ribanc! -vette elő a fegyverét.

-én ezt a helyedben nem tenném. Ugyanis ez a két emberem, azonnal golyót repít a fejedbe, sőt még az embered fejébe is. Úgyhogy, dobd el. És az embered is.

Legnagyobb meglepetésemre így is tettek.

-mit akarsz tőlem?

-hm... -gondolkodtam el- mit is akarok? Hogy szenvedj. Úgy ahogy én tettem. Amikor meglőtte az embered Domenicot. És az utána lévő időben is. Te tőlem azt vetted el, ami a legfontosabb volt számomra, számunkra. Én is tehetnék így, de helyette, inkább csak megöllek. -mondtam, majd karon lőttem. Ez elég volt ahhoz hogy Martin lelőjje az emberét.

-ezt nem fogja annyiban hagyni a családom! -mondta hisztérikusan.

Én csak elnevettem magam és mielőtt lelőhettem volna...

-Rose! Mit művelsz?! -jelent meg Domenico a semmiből.

-megfizet azért amit velünk tett! -mondtam idegesen.

-nem ölheted meg! -vette ki a kezemből a pisztolyt.

-miért nem?! -húztam össze a szemöldököm.

-eleget fog szenvedni ha most életben hagyod.

-ezt hogy érted?

-meghaltak a szülei. Nemrég ölték meg őket.

-hogy mi?! -akadt ki mégjobban Natalia.

-ha mégegyszer meglátlak, vagy megtudom hogy mesterkedsz valamiben, vagy esetleg hallok rólad, gondolkodás nélkül kinyírlak! -fenyegettem meg, majd kimentem az épületből.

Kint, oda mentem Domenico autójához majd neki dőltem.

-miért nem hagytad hogy kinyírjam?! -akadtam ki amikor jött felém.

-miért akartad megölni? -állt meg előttem.

-mert miatta tartunk ott ahol most! Ha ő nincs, akkor még mindig terhes lennék! -törtek utat maguknak az eddig vissza folytott könnyeim.

-shh.. -ölelt szorosan magához- nyugodj meg szerelmem. -puszilt bele a hajamba- menjünk haza, jó?

Egészen eddig arra vártam, hogy megölhessem Nataliat. Erre jön Domenico és azt mondja, hogy ne öljem meg. Nem baj, ígyis eleget fog szenvedni a szülei nélkül. És megérdemli...

Este, Domenico hátulról hozzám volt bújva, a fenekem pedig férfiasságánál volt.

-szeretnélek... -súgta a fülembe, miközben rámarkolt a mellemre.

Én válasz helyett csak felnyögtem az érzésre, amit az váltott ki hogy megmarkolta a mellemet. Nem is kellett több neki. Elkezdte masszírozni a mellemet, majd a mellbimbómmal is játszadozott ujjaival. Egy kis idő után, félre húzta a bugyimat, és belém helyezte két ujját.

-imádom amikor ilyen nedves vagy tőlem. -súgta a fülembe.

Elkezdett ujjazni, majd egy kis idő után oda nyúlt a csiklómhoz és elkezdte izgatni.

-kérlek... -nyögtem fel.

-kérésed számomra parancs. -mondta majd egy mozdulattal szó szerint eltépte a bugyimat, és belém helyezte keményen, duzzadó férfiasságát. Minél gyorsabban csinálta annál hangosabban nyögtem fel. Megmarkolta a hajam én pedig hátrébb hajtottam a fejem, és úgy csinálta tovább.

Egy kis idő után változtattunk, így ő felém került, és úgy csinálta tovább. Lemartam a hátát miközben csinálta, majd belém élvezett, amit egyáltalán nem bántam.

-hiányoztál.. -bújt újra hozzám.

-te is nekem... -mondtam majd el is aludtam.


Az Olasz maffia | ✔Donde viven las historias. Descúbrelo ahora