Az Olasz maffia | ✔

H U S Z A D I K

Kinyitottam a szemem, de semmi erőm nem volt megmozdulni. A szobában lévő fény szinte bántotta a szemeimet. Körül pillantottam, és a kórházban feküdtem. Csövek lógtak ki a kezemből. Egyedül voltam. Rá pillantottam a falon lévő órára, ami délelőtt 10 órát mutatott. Pár percig csak nézelődtem, és azon gondolkodtam hogy ki hozhatott be? Domenico nem volt otthon, csak az őrök voltak a kapunál és ennyi. Mennyi ideje feküdhettem ott?
Miközben ezen gondolkodtam, kinyílt az ajtó és Domenico lépett be rajta, de valami furcsa volt rajta... szomorú volt.. Leült mellém egy szó nélkül, megfogta a kezemet, de rám sem nézett. Végig csak a kezemet nézte és símogatta a kézfejemet az egyik ujjával.

-mi a baj? -törtem meg a csendet kis idő után.

Rám pillantott, majd vissza a kezemre. Egy kis időbe bele telt mire válaszra nyitotta a száját.

-elvetéltél.. -sütötte le a tekintetét.

Amint meghallottam könnybe lábadt a szemem. Ez nem lehet igaz! Miért kellett ennek megtörténnie? Gyűlölöm ezt az egészet! Gyűlölöm Nataliat! Gyűlölök mindent ami most van! Ez lett az ára annak, hogy szinte egyedül maradtam. Össze törtem. Csak sírni tudtam. Minden átfutott az agyamon ami volt. Domenico megölelt, de legszívesebben el tudtam volna lökni magamtól hisz ő is benne volt ebben. Ha nem lett volna neki minden más fontosabb és legalább megkérdezte volna hogy vagyok sokkal jobb lett volna. De nem. Ő inkább ellökött magától. Mire nagy nehezen megnyugodtam, elnyomott újra az álom.

Legközelebb mikor felébredtem egyedül voltam ismét.

-üdvözlöm. Hogy van? -jött oda hozzám egy orvos.

-jobban. Mikor mehetnék haza?

-még 1-2 napot bent kell lennie. De elöbb beszéljünk másról. Attól tartok sajnos rossz hírt kell közölnöm. Ön tegnap elvetélt.

-a férjem délelőtt elmondta... -válaszoltam halkan.

-Rose, kérem figyeljen... ilyenkor nagyon nehéz a kismamának és az apukának is egyaránt. Ha gondolja, megadhatom egy pszichológus számát, aki tudna segíteni feldolgozni. Persze nem muszáj, de mindig fel szoktam ajánlani. Higyje el sokat segít. Ilyenkor gyakori a depresszió és más egyéb betegségek. Kérem gondolja át hogy szüksége van a pszichológusra vagy sem. Ha bármi kérdése van, holnap meglátogatom magát ismét. Addig ha bármire szüksége van, a nővérek segíteni fognak. Rendben?

-igen, köszönöm.

Ő csak rám mosolygott majd kiment.

Nem hinném hogy szükségem lenne segítségre... bízom benne, hogy fel fogom tudni dolgozni.
Natalia pedig meg fogja kapni amit érdemel. Erről én fogok gondoskodni. Tönkre fogom tenni, úgy ahogy ő tette velem.