Az Olasz maffia | ✔

T I Z E N H A T O D I K

Ez a nap is átlagos napnak indult, erre most itt vagyok a kórházban. Hogy mi történt? Nemsokára megtudod.

Reggel össze voltunk bújva, nevettünk, csókolóztunk, erre jött a hívás és Domenico ment is.

-mi történt? -kérdeztem miközben öltözött.

-semmi olyan amiért aggónod kéne. -jött oda és csókolt meg-

-biztos? -húztam össze a szemöldökömet.

-igen. Te csak pihenj, és vigyázz a kicsire. -csókolt meg újra majd ott is hagyott mielőtt válaszolhattam volna.

Hát mit ne mondjak... elég furcsa volt. De nem nagyon kerítettem neki nagy figyelmet. Anyáék ma mennek haza. Már most hiányoznak...

-jó reggelt. -mentem be anyához a szobába.

-jó reggelt. -mondta miközben pakolta a ruháit.

-szeretnék mondani valamit.. -ültem le az ágyra.

-mondjad. -ült le ő is- baj van?

-nem dehogy! Éppen ellenkezőleg. -mosolyogtam- terhes vagyok. -mondtam egy kis idő után.

-istenkém! Tényleg?! -ölelt meg örömében- gratulálok kicsim! Nagyon örülök nektek! -láttam ahogy könnybe lábadt a szeme.

Én csak újra szorosan magamhoz öleltem.

-emlékszem amikor veled voltam terhes... -távolodott el tőlem- apád szinte a tenyerén hordozott. Mindent megvett amit megkívántam, mindig ott volt mellettem. Miután megszülettél szinte le sem vette rólad a szemét. Mindig ott volt a közeledben. -mosolyodott el- Aztán egyik nap... amikor még csak pár hónapos voltál... össze vissza beszélt, összepakolt. Megpuszilt téged és kisétált az életünkből. Nagyon megviselt. De te ott voltál nekem, és ez nagyon sokat számított. -mondta a könnyeivel küszködve- de Domenico, ő egy nagyon jó ember. És hidd el, bármi fog történni ő nem fog elhagyni titeket soha. -mosolyodott el bíztatóan.

-szeretlek anya. -öleltem meg.

-én is téged kincsem. -ölelt vissza.

Még egy kicsit beszélgettünk, majd bementem Annahoz is.

-na mizu ribi? -ültem le mellé.

-megcsókolt! -visítozott.

Ezek szerint tegnap volt a randi.

-komolyan?! -mosolyogtam.

-aha! Olyan romcsi volt!

Ahogy ezt kimondta, szinte láttam a szivecskéket a szeme helyén.

-mesélj már mi volt! -faggattam.

-na szóval... elmentünk egy étterembe, tök jól elbeszélgettünk, utána sétáltunk a parton a naplementében és ott megcsókolt! Annyira édes volt! Annyira sok közös van bennünk. Azt hiszem szerelmes vagyok...

-de örülök nektek! -öleltem meg- aztán remélem össze is jöttök. Legalább többször itt leszel.

-de önző vagy! -nevetett.

-én? Soha! -nevettem.

Örülök neki, hogy újra van anyának is és Annanak is férfi az életében. Úgy tűnik minden egyre csak jobb lesz. Carloval vittük ki őket a reptérre. Amég ők elköszöntek egymástól addig én anyával.

-remélem minél hamarabb látlak. Egyszer ti is eljöhetnétek Domenicoval hozzám. -mosolygott.

-megyünk majd. -mosolyogtam- szeretlek. -öleltem meg.