4.rész

168 10 0
                                    


-sadako én kiskorom óta szeretem őt..

//Sadako szemszöge//

Mikor (név) kimondta ezt a pár szót lefagytam és nem jött ki egy szó sem a számból. Egyszerüen nemtudtam megszólalni,cselekedni vagy elfutni sem. (név) előző kapcsolata nemvolt a legfényesebb és persze támogattam őt de élőben nemtudtam...nemtudtam megölelni, megvigasztalni és felvidítani sem. De most ittvagyok és tudok neki segíteni, állandóan mosolyog de ő belül esik szét. 

-(név) é-én

-sadako figyelj

rámemelte két (szemszín) szemét és az én zöld szempáromba nézett. Vörös szemeiben minden fájdalmát kitudtam venni. Szomorú, tehetetlen....

-sadako én,....elfelejtettem őt..mindent, a nevét és mindent róla...AMIM MARADT AZOK CSAK KIS HÜLYE ÁLMOK

nemvolt szívem visszaordítani neki,mivel az iskola közepén vagyunk mégis íg nyugodt hangon hozzászóltam.

-(név) én tudom milyen érzés ez és tudod jól ittvagyok segítek nektek hi--

Nemtudtam befejezni a mondandómat mert (név) szónélkül elfutott.

//(név) szemszöge//

Nemhagytam, hogy sadako befejezze azt amibe belekezdett..nemakartam, elfutottam mint minden elől. Csak futottam a kijárat felé, hazaakartam menni de ebben valaki meggátolt és egy nagyot estem a földön. Mikor feltérdeltem a könnyeimet útnak eresztettem, nembírtam már őket visszafogni, vagy talán nem akartam. Egy nagy kézfejet éreztem a vállamon ezért hátrafordultam és vele találtam szemben magam. Elfordítottam a fejemet mikor megláttamőt de ekkor gyorsan felhúzott engem a földről és magához húzott engem. Meglepődtem...miért tenne ilyet, emlékszik egyáltalán rám?

-végre megvagy (becenév)....hiányoztál

//Oikawa szemszöge//

egy pár percig még ölelgettem szegény lányt,ekkor felnézett rám és beszédre nyitotta a száját.

-f-figyi é-én...hogyis mondjam..sajnálom

-de mit sajnálsz...a szüleid miatt költöztél el tudtommal semmiért nemkell bocsánatot kérned..

-de é-én alig emlékszem rád..nemtudom mi a neved és nemismerlek úgy mint akkor

-mint akkor a játszótéren?

itt elgondolkodtam a szép emlékeken, mikor nemvolt semmi nehézség az életünkben és csak játszottunk.

-igen...

-akkor (becenév) ismerjük meg újra egymást

kezemet nyújtottam felé és bemutatkoztam neki.

-Oikawa Toru vagyok a röplabda csapat kapitánya

kinyújtotta a kezét és belesimította ő is az enyémbe azt.

//(név) szemszöge//

Odasimítottam a kezemet az övébe és énis bemutatkoztam neki

-( teljes név ) másodéves diák


Itt kezdődött újra minden az elejétől....

Oikawa x readerTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang