JJBA oneshots(kérések:nyitva)

~Narancia~

Sziasztok! Tudom, hogy rég nem raktam ki semmit de picivel több dolgom volt most. *_*

@Zsantuu kérésére! Tudom nem a legjobb.😕 Bocsánat, hogy ilyen később irtam meg!

Jó olvasást!
———————————————————————
Narancia és te nagyon közel álltatok egymáshoz. Szüleitek jó kapcsolatot ápoltak egymással. Kb. 2 évesek lehetettek amikor meg ismertétek egymást. Azóta 8 év telt el. Nagyon sokat játszottatok együtt. Volt olyan, hogy egésznap kimentetek és csak késő este tértetek haza. Nagyon élveztétek egymás társaságát. Elválaszthatatlanok voltatok. Szüleitek nagyon boldogok voltak barátságotok láttán. Nagyon szerettél vele lenni. Viszont egyik napról a másikra minden megváltozott. Narancia sose várt téged többé az ajtótokban. Édesanyád sírva jött beszobádba és ölelt át téged. Tudta, hogy mi fog várni Narancia-ra most, hogy anyja meghalt. Téged távol akart tartani ezektől a dolgoktól édesanyád nagyon szívesen befogadta volna őt viszont soha többé nem látta a fiút újra. Nem értettél semmit.

-5 évvel később-

Most 15 éves vagy. Egy egyszerű iskolába jársz. Még nem döntötted el, hogy mi akarsz lenni az életben. Mai nap szüleid úgy döntöttek, hogy elmennek vacsorázni barátaikkal. Te addig egyedül maradtál. Nem laktatok biztonságos környéken ezért mindig bezártad az ajtót. Hála istennek magasan laktatok ezért az ablakok nem jelentettek veszélyt. Elég sokszor történt betörés az utcában. Ezeket mind átgondolva inkább átmentél egy barátodhoz szüleidnek nem szólva róla.

-a házatokban-

Kb. éjfél lehetett. Szüleid úgy döntöttek ideje hazamenniük. Az ajtó nem volt bezárva. Azt gondolták még biztosan ébren vagy. Hallották ahogy az egyik szobában matatnak.
-[y/n]! Itthon vagyunk!-kerestek szüleid. Apukád a nappaliba be nyitva nem téged talált, sokkal inkább egy tolvajt. Nagyon megijedt. Egy védő eszközt keresett le nem véve szemét a férfiról. Mielőtt pont megfoghatta volna azt egy éles fájdalmat érzett mellkasán. Eltalálta. Édesanyád a zajt meg hallva oda futott. Teljesen lesokkolódott. Nem tudott mit csinálni. Lábai a földbe gyökereztek. A férfi meglátva őt oda futott hozzá és fejéhez szegezte a pisztolyt.
-Hol vannak az értékek?-utasította, hogy vezesse el oda őt. Édesanyád úgyis tett ahogyan a férfi akarta. Könnyes arccal lépkedett. Semmi másra nem tudott gondolni csakhogy veled vajon mi lehet. Bele remegett a gondolatba is, hogy te az emeleten holtan terülsz valahol. Amint a hálószobába értek elővette az ékszeres dobozt. A tolvaj megelégedve a dobozzal agyon lőtte édesanyád. Mostmár mindketten holtan és teljesen véresen feküdtek a házban nem tudva, hogy veled mi történhet. Te mit sem tudva az egészről a kényelmes ágyban nyugodtan aludtál.

-másnap reggel-

Korán reggel barátnőd anyja próbált kelteni. Könnyes szemeit megpillantva nagyon összezavarodtál.
-Mi történt?-kérdezted aggódva. Ő elmesélt neked mindent. Az életed innen kezdett teljesen megváltozni.

-1 évvel később-

A gyászt még mindig nem küzdötted le. Egész végig magadat okoltad és, hogy neked kellett volna ott meghalnod nem a szüleidnek. Azóta az utcán élsz. Néha van amikor egy család fel ajánlja neked, hogy befogadnak vagy ételt adnak, de te mindig vissza utasítod. Félsz, hogy megtörténik újra. Ahol te vagy ott a baj is. Nem akarsz senkinek se rosszat. Épp egy koszos sikátorban ültél egy két számmal nagyobb pulcsiban. Ezt egy öreg bácsi adta neked. Hallottad ahogy a fő utón elhaladnak az emberek. Mindegyik kezében esernyő ugyanis esett. Az éhségtől már nagyon homályosan láttál. Alig bírtál ébren maradni. Ahogy felemelted a fejed láttad ahogy egy alak közeledik feléd. Magas volt.
-Hey!-szólított meg mély hangján.-Gyere velem!
-Nem! Azt se tudom ki vagy te!-mondtad elhaló hangon.
-Leone Abbachio!-mutatkozott be. Kezét feléd nyújtotta. Mielőtt meg tudtál volna szólalni minden elsötétült.

-Abbachio szemszög-

Faszom! Ennek is most kell elájulnia?! Derekánál megfogva a vállamra dobtam. Biztos jó lesz ez így. Az a feladatom, hogy oda vigyem nem az hogy meggyógyítsam.

-Mesélő szemszög-

Abbachio vállán veled besétált az étterembe.
-Mi történt vele?-fogott meg gyengéden Bruno.
-Nem tudom. Elájult.-mondta flegmán. Bruno téged ébresztgetett. Nagy nehezen de sikerrel járt. Szemedet kinyitva 3 embert láttál meg. Az egyik az volt aki elhozott ide a másik pedig az aki felébresztett. A hármadik viszont nagyon ismerős volt. Nem tudtad, hogy honnan de az volt. Csakis őt bámultad.
-Hey!-legyezett kezével a rövid hajú.-Figyelsz te rám?
Lassan ránézve üres tekinteteddel mindent elárulták neki.
-Ahj! Én Bruno Buccellatti vagyok!-mondta el másodjára.-Ő itt Abbachio!-mutatott a hosszú hajúra.-Ő pedig-
-Téged [y/n]-nek hívnak ugye?-szakította félbe Brunot az ismeretlen. Nem tudtad mit mondj. Kerek szemekkel nézted őt.
-Narancia, ismered őt?-mostmár Bruno és Narancia között váltogattad tekinteted. Az előbb említett fiú közelebb lépett hozzád. Egy szoros ölelésbe vont téged.
-Rég láttalak!-ezen mondatán hangos sírásba kezdtél.

Meanwhile:
-Olyan gyorsan felnőnek!-törölgette szemét egy zsebkendővel Bruno.
-Tsk!-mondta Abbachio.

Azóta Narancia-val megint ugyanolyan jó a kapcsolatotok. Standetek nagyon jól kisegíti egymásét. Bruno általában együtt szokott titeket küldeni küldetésre. Ezeket mindig végre hajtjátok és utána elmentek egy gyors étterembe vagy valami kávézóba.

A mai küldetés kicsit másabb volt. Mindenkinek részt kellett rajta venni. A főnök lányát kellett megvédenetek és eljuttatni hozzá. Narancia és te bevásárolni indultatok. Viszont közbe jött valami. Valaki megtámadott titeket. Mindenhol Narancia-t kerested.
-Narancia hol vagy?-üvöltöttél hátha meg hallja. Elmentél másik utcákba is hátha elfutott valahova. Hirtelen füst szagot éreztél. Hátra nézve láttad, hogy az egész utca lángokban áll. Gyorsan oda futottál. Végre meg találtad.
-Narancia!-szóltál neki. A fiú hátra nézve oda futott hozzád. Teljesen véres voltál. Időközben te is egy kisebb harcba keveredtél. Narancia felvett az ölébe.
-Bocsánat, hogy nem figyeltem rád!-adott puszit fejedre.-Ha ennek mind vége elmegyünk valahova jó?-mosolygott rád.