Our destiny is connected [ Befejezett]

48.

- Miért sírsz?!- kérdezte és szememet törölte ..
- Merth hogyh a babh ..- próbáltam elmondani amit gondolok de nem megy . Nagyon félek nem akarom elveszteni és a..
- Nem értem miért sírsz?! Félsz ?! Attól félsz hogy a baba nem kell nekem ?!- kérdezte mire nagy szemekkel rá néztem és bólintottam ..
- Most én megyek inkább ! - mondta Woojin majd össze szedte a dolgait és elhagyta a szobát..
- Nem kell ki kísérned ! Majd jövök a héten megnézni hogy minden rendben megy e .- kiáltotta vissza az orvos majd hallottam hogy az ajtó becsukodot.

- Na halljam hogy miért gondoltál erre !- kérdezte lágy hangon... Vártam egy kicsit majd erőt vettem magamon és meg szólaltam .
- Azért mert te még fiatal vagy és én pedig ...férfi vagyok . Miattam történt az egész harapásos dolog. Elvetem a jövődet.. én anyira sajnálom . - mondtam és a fejemet a kezembe temetem.
Érzem hogy Hyung erősen magához ölelt , félek .. tudom hogy Hyung jó ember csak én ...
- Mondtam én egyszer is ilyet , vagy ehhez hasonló dolgokat?!- kérdezte eltolva magától , megráztam a fejemet.

- Na akkor ..Hagyd abba ezt a gondolkodást vagy ha ennyire nem hiszed amit mondok megmutatom neked . - mondta majd megcsikizte az oldalamat amitől halkan felnevetem .
- Ezt akarom hallani tőled , nem pedig azt hogy sírsz és szomorú vagy . - mondta és arcomra csókolt.
- Egyáltalán nem bántam meg azt hogy megismertelek azt se hogy megharaptalak . Vágytam rád ahogy most is vágyok rád , a tested minden egyes porcikajára . - mondta és újabb csók meg simítások .
- Attól meg a legboldogabb ember vagyok hogy te adsz életet a gyermekemnek . - mondta és hátra dőltöt az ágyon .

- Ezt komolyan mondod?!- kérdeztem meglepődve , tudom hogy mit érez irántam . Vagyis ugye amit múltkor mondott nekem de az nem volt ennyire lélekbe markoló. Lehet most azért érzem így mert a hormonjaim teljesen felvanak borulva .
- Kicsi , most már hagyd abba a sírást!- mondta és letörölte a könnyeimet , nem is vettem észre hogy sírok .
- Hagyj !- mondtam és durcásan elforditottam a fejemet ..
- Pici , nem is tudod mennyire boldog vagyok anyukád a legboldogabb emberé tett engem .- mondta Hyung miközben a hasamhoz hajolt , na és az ember ilyenkor ne sírjon.. Másrészt minek is szólított.. " anya "
- Mit mondtál ?!- kérdeztem fejét magamhoz húzva ..

- Csak szokni kell ezt a meg szólítást , hiszen az anyja vagy ?!- mondta komolyan , aztán egy pillanattal később kirobbant belőle a nevetés.
- Ne nevess !- mondtam vállát ütőgetve , istenem ez az ember . Fogtam és le löktem magamról , legalább le gurult rólam aztán a földön ért véget ..
- Haha , tessék ezt még érdemeltedd !- mondtam röhögve és már hasamat fogtam a nevetéstől..
- Ezt még visszakapod !!- mondta és felugrott az ágyra ..

.....