Our destiny is connected [ Befejezett]

68.

Hónapokkal később:

- Nehogy le merj ugrani onnan! - mondtam aggódva szerelmemnek miközben a hasamat fogtam . A kicsink se akarja ezt érzem ahogy erős rúgásokal próbálja tudtomra adni . Mintha tudná hogy az én édes szerelmem milyen hülyeségre készülne..  A mélybe akkarja vetni magát... Nem akar meghalni.. Nem tudom ennek mi a neve pedig ezerszer elmondta. Mindig azzal jött hogy egyszer ki akarja próbálni , nem hittem neki .. Persze örülök hogy már le tett arról hogy,. Leont megtalálja , nagy nehezen sikerült ... De a lényeg a siker. Viszont ez ... Miért nem jó neki ha a gyermekünk születése után csinálja meg.. istenem mint egy óriás gyerek ...

- Csak figyelj engem ! Nem lesz semmi baj ,!!- hallottam meg fejembe lágy hangját , nem  nyugodtam meg ..
- Kérlek ! Majd máskor !- mondtam de mintha nem is hallotta volna.. Végig néztem ahogy elrugaszkodik majd csak zuhan... A földre rogytam , meg ilyedtem ... Egy ideig még a földön ültem mire éreztem hogy közeledik.. felálltam és elindultam a kocsi felé ..
- Édesem ! Na várj , mi a baj ?!- kérdezte , majd elém sietet és kezét vállamra tette .. Most komolyan még azt kérdi hogy mi a baj , olyan pofont adok neki amitől hátrébb kellett lépnie.. Ezt most megérdemelte , nem bírtam magamban tartani a félelmet és a dühöt..

- Mi lett volna ha elszakad a kötél ? Mi lett volna ha a szemem láttára halsz meg ?! A gyermekünk apa nélkül nőt volna fel..- mondtam zokogva ..
- Ne haragudj! Nem kellett volna ezt tennem! - mondta és próbált magához húzni , viszont nem engedtem neki .. ezt nem csinálhatja velem .
- Igen nem kellett volna . Ma nem megyek veled haza ... át megyek az egyik barátomhoz..- mondtam és elindultam a másik irányban ..
- Azt nem engedem !- mondta és kezelte szorított..
- Előbb kellett volna gondolkodni !- mondtam és el indultam .
- Holnap reggel otthon leszek !- mondtam de nem fordultam hátra ..

....

- Tényleg ezt csinálta ?!- kérdezte Chang mellettem . Máshova nem tudtam menni így hozzá jöttem ... Amióta nem láttam sokat változott.. Óriási hasa van már még nagyobb mint az enyém , persze ennek az az oka hogy ő ikreket vár .
- Nem tudom mit csináljak . Olyan más lett mostanában tudom hogy fél amiatt ami történt.. Viszont akkor is az ember nem csinál ilyet ha van egy várandós párja .. Tényleg attól féltem hogy valami történi fog vele ..- mondtam és kezembe temetem arcomat.
- Semmi baj ! Minden rendben van Felix ! Tudod hogy biztonságos . Viszont egyet értek abban amit mondasz. Ez nagyon felelőtlen volt tőle .. Holnap beszéld meg vele ezt ,! Most viszont gyere együnk !- mondta Chang és a konyhába kísért.

..

- Egyetlen gyönyörűségem ! Kérlek ne haragudj , nem akartam hogy aggódj! Bocsáss meg nekem !- mondta Hyung és a hasamra egy puszit adott , tegnap óta az a düh ami bennem volt valahogy felszívódott.  Haragszom rá de nem annyira mint tegnap , tényleg féltem.
- Nagyon féltem akkor !- mondtam és arcára simitottam.
-  Soha többé nem fogok ilyet csinálni!- mondta majd kezem után kapott és bele csókolt . Majd lassan szemembe nézett és felállt. Egy ideg szemeztünk majd óvatosan számra hajolt és ízlelni kezdet... Egy halk sóhaj szakadt fel belőlem ..
- Kívánlak!- súgtam fülébe , majd pár pillanat múlva éreztem ahogy fenekem álla nyúl. Aztán elindult velem a háló felé.