Our destiny is connected [ Befejezett]

18.

Fél év elteltével :

- Nuna ! Nem kell több dolgot venned nekem , tudod hogy nincsen rá szükségem . Tudom hogy hiányzok neked.- mondtam a nővéremnek kuncogva . Végre múlt héten sikerült elköltöznöm a nővéremtől és a jegyesétől. Nagyon boldog vagyok hiszen , Hyungnál jobb főnököt nem is kívánhatnék , és végre sikerült olyan szinten megtanulnom a nyelvet hogy egyedül is boldogulni tudjak .Szerintem ez nem kicsit előrelépés , persze a nővérem még mindig próbál anyáskodni felettem , ezt nem fogom megérteni.

- Jó-jó akkor menjünk .- mondta majd kimentünk az üzletből , az igaz hogy vásárolni vele jövök hiszen van kocsija ,,.. és netán ha sok dolgot vennék könnyeben haza tudjuk vinni .  Kocsiba ülve a nővérem utasított hogy kössem be az övet , nem mintha , magamtól ezt nem tudnám . Ha egyszer anya lesz belőle .. őszintén így jobban bele gondolva tőle jobb anya nem is létezne . Hiszen szigorú mégis csak azért mert aggódik a másik miatt .      

Az út további része csendben telt , az egyik elágazásban éppen piros volt a lámpa mire a nővérem felém fordult.
- Ma gyere át vacsira , mindjárt itt a születésnapod . Tudod készültem is és boldog lennék ha át jönnél . - tehát ezért volt hogy amikor meg tudta hogy boltba jövök minden áron velem akart jönni . Bólintottam mire hatalmas mosoly terült szét arcán . Szeretem ezt a mosolyát látni .
-Akkor irány bulizni .- jelentette ki olyan hangon mintha egy gyerek mondta , persze olyan lendülettel is. Hogy ennyitől mennyire boldog lett , csak elmosolyodtam .

A lámpa zöldre váltott és elindultunk , előröl valami gyorsan száguldott felénk . - Nuna !- mondtam aggódva .
-Semmi baj , átmegyek a másik sávba . - mondta a nővérem majd úgy is tett . A szívem kicsit megnyugodott persze ez nem tarthatott sokáig . A száguldó valami ugyan úgy átvágott a mi sávunkba . Ütközni fogunk vele  ezt  nem tudjuk elkerülni . Olyan gyorsasággal közelit felénk , az övemet kikapcsoltam és a nővérem elé kerültem , próbáltam védeni hogy ne essen baja . Erős fájdalom járta át a testemet aztán elragadt magával a sötétség..

Olivia szemszöge: 

Arra emlékszem hogy valami rohamosan közelített felénk és hogy az öcsém elém került , gondolatomból kiszakadva próbáltam szememet kinyitni . Tudnom kell hogy jól van e az öcsém , nagy nehezen sikerült de a fejem így is majd szét szakad . Az autó fejel lefelé áll először magamon végig néztem majd magam mellé , hátha képzeltem az előbbit . Reméltem hogy az öcsémet magam mellett találom , ami nem így lett .Rögtön lefelé vezetem tekintettemet , először azzal szembesültem hogy valami ki állt belőlem , furcsa hiszen nem is érzek fájdalmat ott....

Aztán szemem rögtön meg akadt az öcsémen , nem mozdult ...egyáltalán nem mozdult a feje pedig teljesen véres volt . Aggódva próbáltam egyre közelebb kerülni ami nem sikerült az öv miatt.. -Felix!! Kérlek mondj valamit , könyörgöm ! - mondtam  miközben szememből folyamatosan folyt a könny . 

Hallom hogy közeledik a mentő, kérlek istenem csak ő legyen rendben könyörgöm . Nem sok időbe  telt mire a mentő ide ért mellénk , hallom hogy kiszállnak a kocsiból majd hozzánk sietnek .
- Hall valaki ? - kérdezte egy idegen hang  mire szóra nyitottam számat .
- Kérem először az öcsémet lássák el . - mondtam sírva . Láttam hogy az egyik személy óvatosan a testérem mellé kúszott majd lassan kifelé húzta . 
- Nincs pulzusa ! - mondta az egyik mire a társa megszólalt .
- Kezd a szívmasszázst .- kérlek istenem ,mentsd meg őt ... Szemeim egyre nehezebben maradnak nyitva nem szabad be csuknom , nem bírom tovább nyitva tartani ,...