Our destiny is connected [ Befejezett]

59.

Enyhe fejfájás jelzi hogy magamnál vagyok, viszont nem tudom sem a kezemet sem pedig a lábamat mozgatni. Mintha le lennék kötve szemeimet is próbálom kinyitni de nem sikerül. Szuper tehát valamihez ki vagyok kötve és a szemem világa is elvan véve.
- Végre felébredtél . Eltartott egy ideig..- hallottam meg magam mellől  Leon vágyal téli hangját .
- Hol vagyok ? Miért vagyok kikötve ?- kérdeztem idegesen , persze a félelmem nem tudom elrejteni .
- Az titok ! Tudod nem szeretném hogy megint eltűnj mellőlem , így legalább biztos hogy itt maradsz .. - éreztem hogy az amin fekszem , valószínűleg egy ágy besüpedt .

- Vedd le a szememről  ezt a cuccot !!- mondtam neki . Meglepődtem mert tényleg eltűnt az anyag ami a világosság elől, eltakarta a szememet. Lehet jobb lett volna hogyha rajtam maradt volna.  Leon arca olyan közel volt hogy arcunkat csak egy papir tudta volna elválasztani . Undorítóm tőle .  Nem attól ahogyan kinéz, mert helyes férfi .  Az vált ki undort belőlem ha ránézek , hogy mi is vált belőle. Nem ilyen volt én nem tudom hogy Olivia halála hogyan tudta ilyen szinten megváltoztatni . 

Az ébresztett fel a gondoltaimból hogy a száját hirtelen sajátomnak nyomta . Akár hogy is próbáltam ellenkezni az ellen amit tett .. semmire se mentem . Hiszen nekem s lábam se tudtam mozgatni , tehetetlen vagyok .. Gusztustalan ..
- Most vissza veszem az ami mindig is engem illetett . Itt és most !-  mondta és letépte a pólót rólam . Majd hirtelen megállt, az arca pedig elsötétedet .
- Ez itt mi ? - kérdezte  a hasamra mutatava  , amin persze már látszódott a gyermekünk..

- Eresz el !- mondtam és rángatni kezdtem magamat. A kezét a hasamra tette amitől rögtön lefagytam.
-Azt kérdeztem hogy ez itt micsoda? - kérdezte idegesen  minden egyes szót megnyomva .
- A gyermekem !- mondtam mélyen a szemébe nézve.  Az arca égni kezdett a dühtől , kezét pedig végre elvete a hasamról. Kicsit megkönnyebbültem.
- Vagyis igaz. Megcsaltál  azzal a ..- most ennek mi a baja. .. Mégis hogy csaltam volna meg hogyha nekem , csak is Hyung van . Nem engedem hogy bármi rosszat is mondjon róla , félbe számítottam a mondta közben.
-Egy rossz szót ne merj róla mondani .- szűrtem ki fogaim között.

- Hát úgy állunk . Rendben .  Nem fogok hozzád érni addig ameddig benned van ez a fattyú ! - mit mondott a gyerekemre .. Engem a sárga földig le hordhat , viszont sem a gyermekemet sem pedig Hyungot nem ... Őket nem ..
- Őket hagy ki ebből ! Hagyd őket békén !- mondtam már közel a düh kitörés határán ..
- Vagy tudod mit . Van egy sokkal jobb ötletem.  Megszülöd a fattyú kölyköt és fel is neveled.. Utána már csak az én gyerekeimet fogod hordozni. - mondta mire az egész testem megfeszült.
- Inkább meghalok !- mondtam , érzem hogy nem sokára sírni fogok .
- A korcs kölyköd fog meghalni hogyha nem teszed azt amit mondok .- mondta erősen össze szorítva az arcomat.

Felállt az ágyról majd nevetve elhagyta a szobát..
- Ne aggódj kicsim . Apa megment minket. Biztos hogy meg fog menteni. - mondtam a hasamra nézve . Nem tudok a hasamra simitani ... Biztos vagyok benne hogy Hyung megfog menteni minket..