Our destiny is connected [ Befejezett]

72.

6 évvel később:

- Gyere ide anyához , Taewoo !- az édes kicsi fiam lábra állt a sétával is próbálkozik már . Nagyon meglepődtem amikor látam először állni , persze Hyung is . Zora ennyi idősen még nem próbálkozott  a járásal .. szerintem kicsit féltékeny is emiatt az öcsére.
- Nem nem ide apához !!- érztem meg szerelmem kezét a vállamon majd enyhén megszorítóta. Mellém guggolt majd számra hajolt hirtelen , egy hatalmas puffanást hallottunk. A fiúnk a földre hupant nem sírt csak nézet minket. Ez zavarba ejtő mintha tudná hogy mi is történik .
- Hyung !! Engedj el , néz minket Taewoo!!- próbáltam kezét le lökni magamról.
- Nem tudja mi történik !- újabb csók ..
- Dada ..- most jól hallottam ... Megszólalt?! Hyung elvált tőlem meglepődve...

Taewoon a lábánál volt a szerelmemnek és enyhén húzgálni kezdte a melegítő nadrágját .
- Dada ..- megint , mintha dühös lenne az a pici arc most érzelmeket tükröz. Belőlem kitört a röhögés , féltékeny az apjára vagy inkább azt hiszi hogy ez a mamlasz bánt engem . Kezembe emeltem a csöpp testét majd végig csókoltam az egész gyereket . Ezt persze hangos nevetéssel díjazta.
- Ügyes vagy pici !- indultam el a konyhába , Hyung mozdulatlanul ott ült még mindig a szobában.
- Édesem ugye tudod hogy ez apának rosszul esett .. én nem bántottam anyát .. élvezte .- lépet oda az etetőszékhez Hyung majd a fiúnk arcára csipet majd megpuszilta. Aztán rám pillantott én még mindig kuncogok az előbbi miatt.
- Tehát ezt érdemlem !- súgta a fülembe majd hatalmasat ütőt a fenekemre.. Komolyan visszhangzot a konyhában.
- Ezt este még vissza kapod !- mondta majd újra a fiúnk mellé lépet , hatalmasat nyeltem.

....

- Készen van minden délutánra ?!-  jött a konyhába szerelmem vagyis végre sikerült elaltatni Taewoo-t .
- A torta már készen van és már tegnap be csomagoltam az ajándékát a hercegnőnek. Örülni fog szerinted?!- fordultam meg és támaszkodtam neki a pultnak.
- A legjobb anyuka vagy akit egy gyerek kívánhat , természetesen örülni fog . - csókolt meg majd egyre lejjebb haladt a nyakamon.
- Annyira megdugnálak itt a konyha pulton ,viszont mennem kell most Zoráért .- csipet fenekembe. Nem mintha amúgy annyira engedtem volna neki hogy itt tegyen magáévá..
- Nem mintha engedtem volna ..,- mondta inkább magamnak.
- Mit mondtál ?! Nem értettem jól ?!- fordult vissza ..
- Semmit semmit ! Most menj anyuék mindjárt itt lesznek . A te szüleidet út közben fel veszed ?!- kérdeztem miközben ki kísértem az ajtó elé .
- A tiédel jönnek !- újabb csók .
- Nemsokára jövök !- lépet ki az ajtón hallkan bezárva azt .

- Ezeket mind te csináltad?! Elképesztően néz ki a torta édesem nem gondoltál arra hogy ezzel kellene foglalkoznod ?!- simitott hátamra anya miközben terítettünk.
- Gondolkodtam rajta most fogok elkezdeni egy online képzést mert így itthonról is tudom csinálni. Nem szeretném egyedül hagyni Taewoo.- ugyan annyi jár neki belőlem mint a nővérének .
- Ez teljesen rendben van . Na és hogy van a pici unokám . Azt hallottam hogy nagyon jól alszik és csendes .- lépet mellém Hyung anyukája .
- Igaz mind rá éjszaka is alig ébred már fel. Hyung pedig mindig könnyen álomba tudja ringatni . Képzeljétek ma pedig először mondott ki értelmes szót . Azt mondta Dada !- mosolyogva mondtam .
- Ez szuper !- ölelte át egymást a két nő ..

- Vicces jelenet volt igazából . Hyung éppen " zaklatott" amikor a fiúnk megszólalt. Olyan aranyos volt ahogy a kis kezével a hatalmas ruhát fogta és húzógatta. - mosolyogtam el újra ahogy végig gondoltam az emléken.
- Biztosan azt hitte hogy zaklat téged . Ami amúgy úgy is volt !- nevetett hangosan a két nő ..
Megállt az autó..
- Itt vannak jól van , akkor lépjük meg őket , rejtőzünk el !- tanácsolta apa , nem tudom ez mennyire jó ötlet.
- Rendben ! Akkor mindenki keresen magának egy búvo helyet. - hogy mennyire parancsolok lettek . Mindenki össze vissza mászkált én pedig mentem
Taewoo szobájába . Azt hiszem itt az idő felébreszteni azért ő se maradjon ki a jóból.
- Édesem ! Itt az idő felébredni !- mondtam mire a pici hatalmasakat pislogt ,annyira imádnivaló.
- Hogy hogy nincs itthon senki ?!- hallottam Zora aggódó hangját .
Itt az idő ...

- Meglepetés !- kiáltották egyszerre az idősek , Taewoo enyhén megijedt őszintén én is. Kicsit hirtelen volt és túlságosan hangos.
- Boldog születésnapot édes hercegnőm !- csókoltam puha arcára és öleltem meg . Zora végig ügyelt arra hogy az öccse ne legyen össze nyomva .
- Anya , foghatom én ?!- kérdezte csillogó szemekkel csak bólintottam és kezébe adtam .
Mennyire szerencsés vagyok hogy ilyen családom van .

                           The End....

Köszönöm kedves törpök hogy velem tartottatok eme megnem szokott történetben . Egy korszak lezárult szokták mondani . Ne aggódjatok .
Második fejezet várható , melyben ez a a család is részt fog venni de nem ők lesznek a középpontban.
Még egyszer köszönöm és remélem a továbbiakban is velem maradtok.

A könyv az a mentsvár ahol az ember olyan dolgokat élhet át amit a valóságban nem . Olyan kapcsolatokat teremthet olvashat mely szívét meg dobogtathatja .
Sírás ,nevetés , vagy netán együtt ássuk el az egyik karakter. Ez mind boldogság és mindig össze hoz minket.